Sokszor nem is tudjuk, mennyi veszély leselkedik a gyerekünkre, még akkor sem, ha alapvetően tudjuk, hogy semmi sem biztos, mert az a bizonyos tégla is bármikor, bárkinek a fejére pottyanhat. Az egészen ártalmatlannak tűnő dolgok is veszélyesek lehetnek, úgy, mint a dudálós szobahinta. Nem arra gondolok, hogy ki tud esni belőle a gyerek, pedig bizonyára ki tud, de most egészen más irányból támad a baj.
Sokszor nem is tudjuk, mennyi veszély leselkedik a gyerekünkre, még akkor sem, ha alapvetően tudjuk, hogy semmi sem biztos, mert az a bizonyos tégla is bármikor, bárkinek a fejére pottyanhat.
Az egészen ártalmatlannak tűnő dolgok is veszélyesek lehetnek, úgy, mint a dudálós szobahinta. Nem arra gondolok, hogy ki tud esni belőle a gyerek, pedig bizonyára ki tud, de most egészen más irányból támad a baj. Lássuk!
Petike szeret hintázni, mint ahogy egy nyolchónapos, egészséges kisfiúhoz illi. Csak ül a kék, műanyag, elöl dudával felszerelt hintájában, néha rácsap a céleszközre, ami azt mondja, hogy bip. Ha elunja, fölnéz a (hinta)kötél végén elhelyezkedő fém karikára, ahogy nyikorogva, csikorogva billeg a fém kampón, nyikk-nyekk, nagyon érdekes, s még csillog is. Aztán egy reggel anyukája azt veszi észre, hogy Peti szemei vörösek és alig tudja kinyitni őket. Gyorsan forral kamillát, meg sima vizet, hiszen mi baja lehet, mint egy mezei kötőhártyagyulladás? Aztán, amikor durvul a helyzet, felnyalábolja Petit és elmennek a Heim Pál Kórház szemészetére, hogy mondjanak, adjanak valamit, amitől jobb lesz.
Anyuka kérem, idegen test van a gyerek szemében”- mondja a doktornő, majd ambulánsan kiszed egy nagyobb darab valamit a gyulladt szemből, érzéstelenítő cseppek kíséretében. Mi lehet, mit dörzsölhetett bele, amikor napok óta kint sem voltak a mínusz fokok szobafogságából? „Semmit.”- válaszolja a doktornő. „A szaruhártyába csak bele tud hullani valami, beledörzsölni nem tudja.”
Rövid beszélgetés után, a kedves asszisztens rákérdez, hogy van-e otthon hinta?” Igen? Hát akkor a fémreszelék hullott a szemébe, kétnaponta jönnek ezzel a panasszal hozzánk gyerekek.” Kézenfekvő magyarázat, hiszen nem járt Peti az elmúlt napokban sem esztergályos műhelyben, sem pedig fa-, vagy fémforgácsoló műhelyben.
Másnap aztán tovább romlik a helyzet, Peti nem tudja kinyitni a szemét egyáltalán. Csak dől belőle a könny és sír, ezért irány a kórház, ismét. Ott aztán negyven percen keresztül szedegetik ki az apró darabokat mikroszkóp alatt, miután megfestették a szemét és szemterpesszel fixálták. Míg Peti és anyukája a vizsgálóban zokognak, kint megfagy a várakozókban a vér, hogy mit csinálhatnak a gyerekkel, bizonyára nyúzzák. Egy nehéz éjszaka után (délután 4-től másnap reggelig egyáltalán nem nyitotta ki a szemét) végül másnap, miután újra megvizsgálják Petit, tiszta a szeme, s a beígért bódításos vizsgálat elmarad. Nagy ára volt egy kis önfeledt lengedezésnek?
Mivel a hintához nem tartozik olyan kampó, amivel fel lehet erősíteni valahová, ezt külön kell beszereznünk: a hinta kötelén található fém karikát erre tudjuk csak ráakasztani. A két fém, ahogy súrlódik, fémreszelék forgácsolódhat, főleg, ha valamelyik felülete érdesebb. Vajon hogyan lehet elkerülni a fenti baleseteket, milyen egyéb eszközzel lehet biztonságosan felhelyezni egy hintát, hogy ne teljen meg a szemészet kétnaponta beteg gyerekkel?
