23.
23. hét
.jpg)
A szilveszter mindig egy kivételesen izgalmas esemény a várandós és kisgyermekes mamák életében. No persze az izgalom tárgya általában nem az, hogy szétcincálják őket az izgalmasabbnál izgalmasabbnak ígérkező programok, hanem inkább az, hogy vajon sikerül-e egyáltalán kimozdulni valahová szilveszter éjszaka. Vajon lesz-e valaki, aki hajlandó vigyázni a gyerekre, és egyáltalán, van-e az elbabásodott ismerőseink körében még olyan vállalkozó szellemű, aki hajlandó bevállalni egy hangosabb bulit, vagy találunk-e a városban olyan programot, ami a harminc fölöttieket nem akarja tizenéves társasággal sokkolni, sem pedig a nosztalgiabulik fergeteges hangulatával untatni.
Szerencsére nálunk a dolog most egészen egyértelmű, semmi izgalom, kézremegés, tenyérbe mélyedő körmök a bébiszitternek kiszemelt személy előtt állva az esengő szöveg elhadarásakor, ugyanis Félgyerkőccel a hasamban inkább fekete humornak mint reális lehetőségnek tűnik a szilveszteri mulatozás.
Mert nézzük csak, mit kellene tennie egy terhes nőnek, ha meg akarna felelni a „hű de jó buliban voltam szilveszterkor“ című elvárásnak, vagy el akarná kerülni a szánakozó pillantásokat, amelyeket azok a lúzerek kapnak, akik még szilveszterkor sem képesek összeütni maguknak valami húzós programot.
Szóval először is, hogy kedvenc témámmal indítsak, a pocakos kismama lazán kiránt valami szexis szerelést a szekrényből, amivel aztán garantáltan felhívja a férfiak figyelmét a dupla zsákmány lehetőségére. Majd persze felhúz egy klassz magassarkú cipőt, és jobb esetben párjával eltipeg a kiválasztott eseményre, ahol aztán tömören a következő lehetőségekből válogathat: ihat filmszakadásig, zabálhat gyomorrontásig, táncolhat kifulladásig, „beszélgethet“ ordítozva az általános hangzavarban, flörtölhet, vagy ha bevállalós, beszállhat pikáns vagy csupán pajkos játékokba. És persze fennmaradhat hajnalig, hogy aztán másnap reggel ordítva hányhasson, és feküdhessen szüntelenül forgó ágyában egy elsötétített szobában. Csupa-csupa vonzó lehetőség, amit egy átlagos honpolgár boldogan kihasználhat ilyenkor, legalább egyszer egy évben, legálisan, kivéve a kismamát.
Aki, mivel bomba kis melóját erre az egy estére sem tudja ledobni, a társadalmi, orvosi, Félgyerkőci és józan elvárásoknak megfelelően ilyenkor az egyik sarokban üldögél, szerencsés esetben egy lassú tánc után, szexis magassarkúját titokban lerúgva, és finom mosollyal utasítja vissza a pezsgőt, miközben egy elnéző fintorral nyugtázza, hogy a férje már a hatodik poharat gurítja le a torkán.
Időnként ásít egyet, mert hiába szilveszter, a terhes nőnek a természet már kilenckor fellövi a pizsamát, és erővel fogja vissza magát a svédasztaltól, ahol eddig már háromszor megfordult. Néha lepuffan mellé valaki egy-két szóra, de mire a kötelező babás téma körüli udvarias hümmögésen túlesnének, valami tuti szám vagy tuti személy közeleg, és a kismama melletti szék már megint megüresedik. Nem, nem. Köszike, én ezt most elég jól végiggondoltam. Vonzóbbnak tűnik a lúzer program.
Idén itthon leszünk, beteszünk egy filmet, és pizzázunk kettesben. És még az is lehet, hogy meg sem várjuk az éjfélt, elmegyünk aludni, hogy aztán elsején mi legyünk a legfrisebb polgárai a kába Magyarországnak, persze csak az 1-6 éves korosztály után.
Panzej
