Kint voltunk tegnap a temetőben. Hetek óta rettegem a pillanatot, amikor meglátom feltűnni apám sírját és közeledek felé a gyerekkel. A gyerekkel, akit ezen a világon nem láthat, és nem ölelhet magához. Elment a két leggondoskodóbb ember egyike. Ha bármit is kívánhatnék, azt kívánnám, bár adhatnék a vele együtt töltött időnkből a Lányomnak. hogy tanuljon tőle erőt, igazságérzetet, kitartást, állatszeretet, világlátást, műveltséget, penge-gondolkodást, gondoskodni tudást, akaraterőt. Elment az az ember, aki maga volt az erő, a legkeményebb dolog a világon, amit ismerek. A kemény dolgok nem hajlanak, hanem törnek. Ez az ára. Ami nem hajlik, az törik egy idő után. Olyan ez, mint a hullámvasút meg a hátmasszázs. Azért olyan jók, mert nem mindennap van benne részed.
Álltunk a sírnál a lányommal, kivettem a babakocsiból, leültem vele a sírra, mint nyaranta, amikor meleg a kő, és az olyan, mintha Apa nagy meleg keze simogatná a hátamat (rám is ripakodott egyszer a szomszéd lakóhoz kijáró banya, hogy tiszteletlen vagyok, Mondtam neki, hogy apám örül, hogy itt ülök a sírján, Sőt, már azt is megbeszéltem vele, hogy egy meleg éjszakán hozok kispárnát meg takarót, és akkor veled alszok megint Apa, jó? Menekült az öreglány, akkor láttam utoljára, azóta szomszédok alulról Apuval, mondtam is neki, hogy szar lett a társaság, inkább Hofival sörözzél Apu, meg a Kutyát sétáltassátok), ülök a síron a Lányommal, és már sírni sem tudok, nincsenek könnyeim, elfogytak az elmúlt években.
Hol vagy Apa, annyira szükségem lenne Rád, hogy megvédjél, mert mostanában tudod nagyon gyenge vagyok, itt van ez a pici lányom, akiért bárkit széttépek, tudod, az erőd belém költözött, meneküljön, aki lát, ha ártani akar, mert félelmetes ellenfél vagyok ám, nem ismerek sem istent sem embert, ha meg kell védenem azt, ami maradt a családunkból, ahogy TE csináltad régen Apa. De amikor egyedül vagyok, akkor nagyon sok a kétségem, és egészen picinek érzem magam, akkor az erőd nincs velem, mert azt csak akkor kapom meg, ha Helyzet van, nagy hával, és ilyenkor hirtelen nem tudok semmit sem.
Mint miután elmentél, hányszor hívtalak telefonon, nyomtam a 3-as gyorshívót a telefonomon, mert hónapokig nem volt erőm kitörölni Téged a telefonomból, inkább kidobtam a picsába az egészet és vettem egy új telefont, belehaltam volna, ha ki kellett volna Téged törölnöm...Hányszor hívtalak még addig, hogy merre találom ezt meg azt az utcát, mekkora felni van a kocsimon, vagy hogy mi Kazahsztán fővárosa, és mikor koronázták meg III.Lajost...és a telefonod ki volt kapcsolva, én meg bután néztem és aztán elsírtam magam, hogy úristen, hogy felejthettem el, hogy MEGHALT, és többé már nem mond meg semmit...
Persze ez sem igaz. Bennem élsz, és most már ebben a pici lányban is, lesem az arcát, hogy az orra, na, az aztán teljesen a Tied, jó viszontlátni Téged... Szeretlek Apa, pont olyan erősen, ahogy régen haragudtam rád a vitáink miatt, amikor nem értettél meg, és én nem értettelek meg, és akkor utáltuk egymást, hogy aztán pillanatok alatt kibékülhessünk, mert haragtartóak sosem voltunk. Hiányoznak a közös utaink, amikor elmentünk csavarogni, növényeket nézni, venni, sétálni, utazni. Hogy sosem sajnáltál tőlem semmit, mert akkora szíved van, mint egy ház...
Tudod, azóta nőttem fel, mióta megszületett az unokád. Most már tudom mekkora felelősség, és hogy ezt TE mennyire komolyan vetted. Sikerült példát mutatnod, remélem. Hogy úgy is fogom tudni őt szeretni, ahogy ő szeretné, meg úgy is, ahogy szüksége van rá. Tudom, hogy vigyázol rá is most már, ahogy rám is. Néztem a Kisnyúl komoly, mindent értő és látó szemeibe tegnap, amikor ültünk a síron, és tudom, hogy TI már találkoztatok, ez a gyerek maga az üzenet, és annak hordozója is.
Várom a következő életünket együtt APA. Tudom, a következőben már nem emlékezhetsz az előzőre. És azt is tudom, hogy te fogsz emlékezni rám. Vannak összekovácsolt sorsok. Remélem büszke vagy rám.
Szeressétek egymást. Mintha mindegyik az utolsó közös Karácsonyotok lenne.
Boldog karácsonyt Mindenkinek!
O.U.T.
