Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy finom otthoni ebéd, a saját paplan érintése, közös játék a testvérekkel, kirándulás Disneylandbe… ezek mind-mind egy angol kislány vágyai.
Egy finom otthoni ebéd, a saját paplan érintése, közös játék a testvérekkel, kirándulás Disneylandbe… ezek mind-mind egy angol kislány vágyai. Mondhatnánk: mi ebben az érdekes? Egy átlaggyereknek a felsoroltak többsége természetes, és sokuknak Miki egér és társai sem tartoznak az elérhetetlen kategóriába. A 13 éves Hannah Jones azonban nem átlaggyerek, és azzal harcolta ki magának mindazt, ami másnak talán hétköznapi semmiségnek tűnik, hogy visszautasította az életmentő szívátültetést. Ehelyett az összes kórháztól távol, szüleivel és testvéreivel szeretné tölteni a még hátralévő rövidke időt.
Hannah története nem most, hanem évekkel ezelőtt kezdődött, amikor az akkor még csak négyéves kislánynál a leukémia igen agresszív formáját diagnosztizálták. Az igen erős gyógyszeres kezeléssel sikerült ugyan visszaszorítani betegségét, de a citosztatikumok rendkívül ritka mellékhatásaként komoly szívkárosodást szenvedett, mely az évek alatt olyannyira súlyosbodott, hogy már csak a szívátültetés nyújthatna neki reményt a túlélésre. A kislány azonban úgy döntött, hogy – miután élete java részét különböző kórházakban töltötte – nem veti alá magát a felajánlott műtétnek, hanem hazamegy a családjához, és a még rendelkezésére álló időt úgy próbálja meg eltölteni, mint egészséges kortársai, a hosszú-hosszú kórházi hónapok után végre gyerek lesz egy picit.
Szüleit első pillanatban meglepte ugyan Hannah választása, de nem kellett sok idő, hogy elfogadják és támogassák a kislány döntését. Édesanyja – aki Hannah betegsége előtt intenzív osztályon dolgozott ápolónőként – azt mondja, túl sok olyan történetnek volt tanúja munkája kapcsán, ami szóról-szóra úgy kezdődött, ahogyan az övék, a hepiend azonban rendre elmaradt. Azon túl, hogy talán már az alkalmas szívről szóló telefonhívás is késve érkezik, egy esetleges műtét is számtalan kockázatot rejt, nem is szólva arról, hogy a beültetett szer kilökődésének megakadályozására adott gyógyszerek hatására akár a már legyőzöttnek hitt leukémia is fellángolhat. Az édesanya úgy érzi, hogy az eddig átéltek feljogosítják kislányát az általában csak felnőtteknek járó felelősségteljes döntésre, és elfogadja, hogy Hannah túlságosan nagy áldozatnak tartja az újabb kórházi tartózkodást, a lemondást és a fájdalmat a nagyon is bizonytalan jövőért. Nos, Hannah – sokak szerint felnőtteket is megszégyenítő megfontoltsággal – döntött és nemet mondott.
Ezzel persze nagy vihart kavart, erősen megosztva a közvéleményt arról, hogy egy ilyen idős gyerek elég érett-e arra, hogy kellő átgondoltsággal mérlegeljen minden szóba jövő körülményt, életet és halált (még ha a sajátjáról is van szó), vagy a szülőknek igenis mindent meg kellett volna tenniük, hogy akár akarata ellenére is megkaphassa az esélyt arra, hogy egyszer valóban felnőtté váljon (még ha ez az esély oly csekély is). A kórház mindenesetre igen erőteljesen az utóbbi álláspontot képviselte, és nem habozott a gyámügyeseket is bevonni, rendőrségi eljárással fenyegetve a szülőket, amennyiben nem biztosítják, hogy a szívtranszplantáció elvégzéséig a kislány a kórházban maradjon.
Mára viszont már bírósági döntés van a család kezében, mely szerint Hannah-nak igenis joga van dönteni saját testéről és életéről, még ha papírforma szerint „csak” egy gyerek. Így hát Hannah tervez: játékot, kirándulást és közös családi együttléteket – miközben tisztában van vele, hogy igen szűkre szabott időbe kell most mindent belezsúfolnia, ami eddigi életéből kimaradt.
Forrás: BBC News, Daily Mail
