Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hogyan csináljunk gyereket? Végy egy adag spermiumot, előre melegített herezacskókból, s add hozzá egy friss és nagy petéhez! Várj kilenc hónapot, aztán kész is a gyerek házilag.
Hogyan csináljunk gyereket? Végy egy adag spermiumot, előre melegített herezacskókból, s add hozzá egy friss és nagy petéhez! Várj kilenc hónapot, aztán kész is a gyerek házilag. De mit csináljunk akkor, ha a történet nem ennyire triviális, mert a párunknak is ugyanolyanja van, mint nekünk, s így értelemszerűen nincs mit összetenni? Nos, erről, vagyis az azonos neműek gyerekvállalásáról beszélgetett kedden a Szigeten Hatfaludi Judit (Labrisz), Hobbi Hilda (leszbikus édesanya), Molnár László (Területi Gyermekvédelmi Szolgálat igazgatója), valamint egy újszülött kisfiú két édesanyja.
A beszélgetés bébibumm előtt címmel, számos meleg kérdést boncolgatott, a gyerekvállalást főleg jogi és technikai megvalósíthatóságának oldaláról vizsgálva. Megtudhattuk, hogy hivatalosan ugyan nem sima ügy az azonos neműek gyerekvállalása, a valóságban azonban könnyebben megoldható, mint azt az érintett meleg pár gondolta volna. Kisfiuk inszeminációval fogant, donor segítségével, s ezzel a beavatkozással nem kellett jogilag a melegséget indokként feltüntetni. Persze nem minden pár fordul spermabankhoz, a gyermekáldást sokan megoldják „házilag”, baráti segítséggel, s vannak, akik az örökbefogadás rögös útját választják. Nehezebb helyzetben vannak a férfiak, akiknek az örökbefogadáson kívül mindenképpen szükségük van egy harmadik személyre, béranyára.
De hát miért is akarnak a melegek gyereket, amikor a saját hovatartozásukat is nehezen fogadja el a környezetük? Amikor alapvető jogaikért küzdenek nap mint nap? A válasz egyszerű: normális és teljes életet szeretnének ők is élni, s gyermekek nevelése ebbe ugyanúgy beletartozik, mint a munkahelyi diszkrimináció-mentesség. Ahogy egy hallgató felhívta a figyelmet arra, hogy nem megkülönböztetett, hanem egyenlő bánásmódot várnak el.
Molnár László, sokszor úgy tűnt, egy személyben repül a széllel szemben. Mert hát mi jó a gyereknek? A beszélgetés ekkor az örökbefogadás útvesztőjébe terelődött, s az a mondat, miszerint az állami gondozásnál minden jobb, kiderült, marhaság. A kívülálló ugyanis azt látja, hogy az állami intézetekben csurig vannak a gyerekek, az örökbefogadók, jelen esetben például a melegek, indokolatlanul sok szűrőn kell hogy átmenjenek.
A melegség kizáró tényező? A kérdés jogos, főleg akkor, amikor a másságukat nyíltan felvállalók sorozatos hátrányos megkülönböztetéstől tartanak, gyakran jogosan. Jogilag ugyanis nem lehet kizáró ok, amennyiben a párok, vagy történetesen az egyedülálló örökbefogadó identitásától függetlenül biztos hátteret (anyagilag, erkölcsileg, szellemileg) tud biztosítani a családba kerülő gyermeknek. Mert ezt pszichológiailag szűrik. S meg kell találni azt a családot, amire az adott gyereknek szüksége van. Felmerül a kérdés, hogy van-e olyan gyerek, akinek a meleg családra van szüksége, vagy pedig csupán jogi és grammatikai gubanc, ahogy a szavakat értelmezzük. Ne akarjunk tehát keresletet és kínálatot felállítani az örökbefogadással kapcsolatban?
A meleg párok örökbefogadása azonban továbbra is nehezebb, mint egy hetero páré, vagy egy egyedülállóé, ugyanis az azonos neműek csak az előbbiek után következnek a listán. Szakértők szerint a bébibumm mégis hamarosan megérkezik, hiszen egyre több azonos nemű nevel már gyereket.
S hogy milyen gyereknek lenni egy „más” családban? A jelenlévők tapasztalata szerint normális. A kisbabájukat nevelő család szerint pedig a környezetük elfogadó, legalábbis mindenki hallgat, ők mégsem vállalták arcukkal a sajtó felé a nyilvánosságot.
Hendikeppel indul tehát egy gyerek, akinek két anyja, vagy apja van? Más lesz ő is, vagy már rögtön az? S a mellett, hogy még ma is túl sokat buzizunk és megbámuljuk a melegeket, mint a vásári majmokat, eljut-e valaha a magyar társadalom odáig, hogy a meleg család hivatalosan is normális család legyen, fenntartások és ideológiai kérdések nélkül?
