Sven Nordqvistot nem nagyon kell bemutatni, hiszen ha állatorvos ismerősöm szerint napjaink leggyakoribb macskaneve a Findusz, akkor olyan nagyon ismeretlen nem lehet. Miután a népszerű Findusz-sorozattal a General Press megalapozta az író-rajzoló hírnevét, az utóbbi időben három új könyvével rukkolt elő.
1. Jujja és Thomas Wieslander - Sven Nordqvist: Mú mama hintája. General Press, 2008. 2000 FtA mester most csak rajzol, de persze nem lehet félreismerni a stílusát. A bocink szimpatikus kis figura, aki kitör a tehéntársadalom korlátai között és "csakazértis" hintázni fog. Kreatív alak, megtervezi az akció anyagbeszerzési és humán oldalát is, magyarán kerít hintát és szakmunkást is (a haverját, a varjút). Akár a sztori, a rajzok is apró gegekkel teliek: a hintázás közben például lobog a tehén tőgye, szerintem ez zseniális. Mint ahogy az is, ahogy Mú mama érzelmi zsarolással, azokkal a bizonyos tökéletesen ábrázolt bociszemekkel ráveszi Varjú haverját a hinta felszerelésére. Varjú pedig felderít, lapul, hogy fontosnak tűnjék. A kedvenc epizódom, hogy arról már említést sem tesz senki, hogy Mú mama, értitek, egy tehén, biciklin közlekedik. Végül is a hintázáshoz képest az smafu. Egyszóval szórakoztató sztori, egyértelmű, de nem didaktikus tanulsággal (miszerint légy, aki vagy, és ne állj be a múgató sorba), karakteres rajzokkal, kicsiknek. Lesz folytatás is, hogy a szerethető főhős egyéb bolondériáit is megismerhessük, legközelebb kunyhót épít.
2. Sven Nordqvist: Kalapvadászat. General Press, 2008. 2000 Ft – ez volt Nordqvist első gyerekkönyve, de ez maximum a rajzokon látszik, amelyek messze nem olyan részlet- és ötletgazdagok, mint a Pettson-sorozatéi. A sztori viszont katartikus, csak azért is érdemes elolvasni, felnőtteknek is. Igazi régi, jól működő történetséma: a rutinba fásult magányos öregembert kizökkenti valami a mindennapokból: eltűnik a kalapja. Egy olyan tárgy, amihez megmagyarázhatatlanul ragaszkodott mindenek felett. Egy életpótló tárgy. Dühösen elindul megkeresni, hogy a jelentéktelen esemény miatt megváltozzon az élete. Sorra járja a körülötte élőket: míg a történet kezdetén még fensőbséges hangot üt meg, de öreg kutyájától csak undok visszautasításban részesül, a tyúkja már rendesen helyreteszi, míg ő hatalmát vesztve üldögél. A saját házában ismeretlen világok fogadják, burjánzó őserdő és egy rendkívüli szabóműhely. Nem járunk messze a klasszikus bolyongó és pokolra szálló történetektől, míg a mese megőrzi izgalmasságát is: igazi kincskeresés humoros és abszurd fordulatokkal és keresgélendő rajzokkal. Ráadásul titokzatos is, mert minden állomáson talál Nagypapa valamit, ami nem a kalapja. Hogy aztán megérkezzen egyedül egy rétre, és a bolyongás közben összeszedett apróságokból összeálljon egy emlék arról, hogy lehet másképp, nem egyedül, nem mogorva és elutasító társak között is élni. A hazaérkezés így tényleg olyan, mint azokban a nagy történetekben: a kalap, a bezárkózott, félrecsúszott régi élet jelképe eltűnik és a hős boldogan pihen meg.
3. Sven Nordqvist: Hová tűnt a testvérem? General Press, 2008. 2500 Ft – Nordqvist legújabb műve. Az előző egy gyerekeknek is izgalmas, felnőtteknek is értelmezhető mese, ez pedig valami egészen különleges felnőtt-képeskönyv. Le a kalappal a kiadó előtt, hogy megpróbálkozik vele, remélem nem csak én rohanok megvenni az első képek láttán. Nagy alakú lapozgatni való könyv, a képek egy hatalmas egybefüggő pannó darabjai, egy álomszerű táj töredékei, csupa meglepő, abszurd ötlettel. Minden apró részlet kidolgozott, mindet érdemes végigböngészgetni, a motívumokat követni, hogy másznak egyik jelentből a másikba akaticák például, vagy mi mindenre használhatók a körték a képeken. Ebben a világban minden óriásira nagyított, vagy ici-picire kicsinyített, mint egy karneváli felvonuláson. Modern (golf, ping-pong) keveredik meséssel (királyok és lovagok), állatok emberekkel,és még egy sötét, éjszakai oldal is van a könyv közepén. A történet kicsit független a képektől, csak egy-egy motívumban egyeznek. Lényege, hogy a kis egérnek elveszett szeretett nővére, és meg szeretné keresni. Az út azonban inkább egyfajta belső utazás: azt kell magában rekonstruálnia, hogy mit szeret csinálni, milyen egér a testvére, hogy így kigondolhassa, hová tűnhetett. Mindketten bejárják a maguk útját, hogy aztán otthon találja meg a nővérét, és a közös vacsorázással és alvással fejeződjön be a sztori. Ez a könyv gyönyörű, élvezetes csemege, nagyobbaknak, felnőtteknek, mindenkinek, aki nem az akcióra hajt, de szeret nézelődni, keresgélni, csodálkozni.
