A terhesség során elvileg a 24. hét körül végeznek terheléses vércukorszint-vizsgálatot. Ennek a gyengédebb verziója a zsemle-tej (egy zsemle, 2 deci tej, halkan jegyzem meg, engem meglepett, hogy a zsemlét-tejet nekem kellett volna vinnem), a durvább a cukoroldatos teszt (7 deka kristálycukor 2 deci vízben, elég hajmeresztő íze van, de nem érdemes kihányni, mert akkor újra megitatják a kedves beteggel). Vért vesznek éhgyomorra, ezt követően el kell fogyasztani az adott tesztanyagot, majd az utolsó falat/korty lenyelése után 60 perccel, ezt követően újabb 60 perccel ismét vért vesznek, ez összesen 3 szúrás.
A terhességi cukorbetegséget avagy gestatios diabetest – kinek hogy tetszik jobban – szelídebb esetben diétával, kevésbé szelíd esetben inzulinnal és diétával lehet kezelni. Terhesség alatt a gyógyszeres megoldás nem lehetséges. Kezelni azonban mindenképpen szükséges, mert a kezeletlen cukorbetegség eredménye a magzatnál oxigénhiány, óriásnövés és mellette a belső szervek éretlensége, agyi problémák, illetve a méhlepény erőteljes öregedése lehet.
Nem kell megijedni, ha valakit a vércukor-vizsgálat után a terhespatológiára küldenek: ez nemes egyszerűséggel a veszélyeztetett terhesekkel foglalkozó szakág neve. Ide kerülnek – elvileg – a cukros, magas vérnyomású és hasonló nyalánkságokkal rendelkező kismamák. Ahova én jártam (boldogult emlékű Szabolcs utca), jelentős klubélet alakult ki, sokan szülés után is tartják a kapcsolatot egymással.
Ha megállapítják a terhességi cukorbetegséget, akkor első lépésben diétát írnak elő, amelynek lényege a szénhidrát-bevitel korlátozása és a napi ötszöri étkezés. A napi 150 gramm szénhidrát rém kevésnek hangzik, de próbáljátok csak meg salátából, főzelékből bevinni. Az sem mindegy, mikor kezdjük az evést, mi reggel 7-kor már egy vércukorszint-mérés után reggeliztük a 20 gramm (illetve kinek mennyi) szénhidrátos reggelit, 3 óránkénti étkezéssel így utoljára este 7-kor ettünk. A kezdés azért nem mindegy, mert a vércukor-háztartás úgy működik, hogy reggel 8 után mindenképpen emelkedni kezd, készülvén a napi megpróbáltatásokra.
Ha a diéta ellenére nem csökken, esetleg nő a vércukorszint, jön az inzulin. Ez sem rettenetes dolog már, nem fecskendővel kell beadni, bár az injekciós tű használatát megtanítják. Az inzulint mostanában egy tollnak nevezett szerszámmal lehet beadni, használata rendkívül egyszerű és alig okoz fájdalmat (kivéve, ha az ember eret talál el). Nekem be kellett feküdnöm egy hétre, míg beállították az inzulinszintet, ezt követően hetente kellett kontrollra járni. Mindennap hűségesen a főétkezések előtt-után mértem a cukorszintemet, és fel kellett jegyezni a cukorértékeket, valamint azt, hogy mit ettem. Ennek alapján állítgatták utána az inzulin mennyiségét. A vércukorszint a szülés előtti pár hétig általában stabilan emelkedik, majd hirtelen visszaesik (mondom, általában, nekem szép csendben emelkedett, 34. hét körül megállt és ott maradt).
A szülés után általában – esetleg kisebb-nagyobb ingadozást követően – magától visszaáll a normál vércukorszint, el lehet hagyni az inzulint, csak a diétát kell folytatni. A szülés után 6 héttel (Szabolcs utcai rendszer) éhomi vércukorszintet mérnek, ennek alapján dől el, hogy megszűnt-e a cukrosság vagy további kezelésre van szükség. Szóval figyeljetek, de ne rettegjetek.
