Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A csicsergő madártrillára kipattan a szemem, miután gémberedés nélkül egyenesítem ki hattyúnyakamat a tönköly pelyvapárnáról. Gazella léptekkel kiszökellek a mosdóba, hörpintek egy kis tisztított vizet, hogy üdére mossam magam, és feldobom az arcomra Ilcsi nénit.
A csicsergő madártrillára kipattan a szemem, miután gémberedés nélkül egyenesítem ki hattyúnyakamat a tönköly pelyvapárnáról. Gazella léptekkel kiszökellek a mosdóba, hörpintek egy kis tisztított vizet, hogy üdére mossam magam, és feldobom az arcomra Ilcsi nénit. Természetesen fogat sem felejtek el mosni, csak a sorrend fordított, hogy az aranyáron vásárolt cucc ne jöjjön le azonnal.
Miután friss leveket facsarok és szójatejet öntök mindenkinek, megesszük a házi készítésű joghurtunkat, s textilpelenkát cserélek a legkisebben. Ugyan a tatár nem hajt, de eszembe jut, hogy menstruálok is, így én is tisztába teszem magam: mosható biobetéttel tömöm ki alfelem. Röpke óra mosás következik, de nem akárhogyan. Először előöblítem a rázósabb dolgokat, aztán ha már így belejöttem, a többi ruhának is nekiesek mosódióval-ecettel. De csalok, mert ezt már géppel csinálom. Sajnos vannak gépek, amelyekről nehéz lemondani, pedig be szép lenne, ha a lovaskocsi hozná a jeget az utcába, én meg mosolyogva tenném a verembe. No igen, egyelőre növesztjük az ózonlyukat.
Ugyan nagyot léptem az emberiség fennmaradásának érdekében, azonban családom tagjait éhhalál fenyegeti. Felpattanunk hát a biciklire, hogy eljussunk a legközelebbi biopiacra. Mit ne mondjak, nincs közel, de hát a távolság a jó levegő ára, s a testmozgás sem árt ugye. Mire hazaérünk, már bőven ebédidő van, de lelkesen párolunk, sütünk, főzünk. A kerti komposztálóba kiteszem, amit lehet, s különszedem a többi hulladékot is. Amely ellepett, így kénytelen vagyok újabb fitt programot beiktatni, lábizomban jó vagyok, a szelektív meg messze van. A gyerek valahogy csak ellesz, amíg teregetek, nyomok a szájába egy kis bulátát, meg házi aszalású gyümölcsöt. A többi gyereket is haza kell vadászni valahogy, így gyorsan újra bringára pattanunk. Mikor hazaérünk, eszembe jut, hogy a napi csírákat még nem szedtem le, hát nekifeszülök annak is, majd újra etetek, kiosztom a kaukázusi kefirt, a házi joghurtot, a kertben fejt kecsketejjel és házi köpülésű vajjal együtt.
Amíg süt a nap, kilököm a gyerekeket a kertbe, hogy egy kis napfény is a táplálékukká váljon, de eszembe jut, hogy nem kentem rájuk az ötvenes faktort így inkább behozom őket. Lazításképpen beteszek a cédébe egy kis alfa hangot, majd körömvirágos össznépi fürdetés következik. Elmerengek azon, hogy milyen jó lenne ha eljutnánk a következő globalizáció elleni tüntetésre, a kapucnis melegítőm már megvan hozzá. Miután bekapcsolom a légtisztítógépet, arra gondolok, hogy milyen jó egészségesen élni, legalább 100 évig nem halunk meg. Majd hirtelen felülök és egy számot látok magam előtt: 36500 ilyen nap, mint a mai.
Holnap a reggeli hamburger lesz.
