Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bármennyire azt akarjuk hinni, hogy az élet a szeretet és boldogság körül forog, a gyakorlatban a szex, a pénz és az érvényesülés körül.
Bármennyire azt akarjuk hinni, hogy az élet a szeretet és boldogság körül forog, a gyakorlatban a szex, a pénz és az érvényesülés körül. Na jó, talán még a rock and roll körül is. De félretéve a mókát, be kell látnunk, hogy ebben a játékban benne vagyunk mi nők is derékig. Az ősidők óta képesek vagyunk a testünket áruba bocsátani, hazug és csalfa életet élni.
Amúgy is folyamatos vihart kavar a személyiségünk, ássunk csak mélyre a történelemben! Mert ugye Éva, igaz? Meg szép Heléna, ugye? Meg a sok árnyékban álló feleség. Legyünk szerények és most mondjuk magunknak, hogy a világ valójában körülöttünk forog. A kérdés csak az, hogy mi mennyire akarjuk, hogy nekünk a szexről, a pénzről és az érvényesülésről szóljon.
Itt van mindjárt egy kardinális kérdés: mennyire fontos egy házasságban a pénz? Először mindenki elmondja illedelmesen, hogy természetesen semennyire nem fontos. A lényeg a szerelmen van, és akit igazán szeretünk, azzal elmennénk a Holdra is, hogy egy kicsit sem pofás disznóólban tengessük az életünket kenyéren és vízen. Majd ez után a tiszteletkör után filozofáljunk el valóban a kérdésen!
Ha nincs pénz, előbb vagy utóbb még a legösszeillőbb pár életében is előkerülnek a klasszikus vitajátszmák. A nélkülözés sok olyan dolgot előhozhat az emberekből, amiről alapvetően nem is tudott az illető még saját magáról sem. A csalódottság, elkeseredettség, bizonytalanság pedig egy kapcsolatnak sem tesz jót. Pedig hát miről is van szó? Jóban-rosszban…
Vajon mennyire bűn az életminőségünket is figyelembe venni párválasztáskor? Mindenesetre lehet az felmentés a nőknek, akik minden évben látják a tengert, síelnek, bejárják a világot, sokszor nem a saját főztjüket eszik, hogy a gyerek is ott van mellettük, aki ebbe születik már.
Elgondolkodtató, hogy a házasság tulajdonképpen csak az utóbbi évszázadban szól a szerelemről, már amennyire tényleg arról szól. El tudjuk képzelni, hogy a szüleink választanak nekünk férjet? Mennyi dráma született ennek a gyakorlatias szokásnak köszönhetően, hány lányt szöktettek meg a saját esküvőjéről és hányat nem, akik aztán egy életen át siratták a sorsukat. Egy hétköznapi ember életében és ezen belül az életminőségében is nagy különbségek lehetnek, s mindez kizárólag döntéseken múlik, mint persze minden. Válasszuk azt párnak, aki jobb feltételeket tud biztosítani? Vagy menjünk szívszerelmünkhöz, igaz, ő speciel keveset keres és visszahúzódó, illedelmes természet, olyan „soha nem érvényesülő” típus?
Nézhetjük ezt úgy is, hogy az utódok érdekében választunk magunknak olyan párt, aki mellett biztonságosan felnőhet a gyerek, de lehetünk akár kegyetlenebbek is. Beáldozzuk a valós érzelmeinket az anyagi jólétért? Hosszú távon vajon melyik élet és választás életképesebb, sőt továbbmegyek, melyik a kifizetődőbb? Nem is kell a nagyon elrugaszkodott példákra gondolnunk, a hamvas pipihusira, meg a fogatlan milliomos vénemberre. Elég, ha csak bekukkantunk a szomszédba, ahol a BMW mindig tiszta, a kutya trendire nyírt, a gyerekek tökéletesek. Anya lelkében pedig ki tudja, mi van, talán csak az ördög.
