Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nos, Panna után közkinccsé teszem András, művésznevén Szöcsi Öcsi születésének történetét, amely nem egy irodalmi mű (egy fórumra rittyentettem), mindenesetre tanulságos.
Nos, Panna után közkinccsé teszem András, művésznevén Szöcsi Öcsi születésének történetét, amely nem egy irodalmi mű (egy fórumra rittyentettem), mindenesetre tanulságos. Főleg az idő múlásával lett az, de a következtetéseket igazán nem akarom levonni.
Elöljáróban annyit fűznék hozzá, hogy olvassátok úgy, hogy ez a villámszülés valószínűleg a homeopátiás tablettától alakult így, a konklúzió a történet utolsó bekezdésében található.
Most már tudom, hogy miért érdemes szülésznőt választani. És annyira jó volt, hogy nők között szülhettem, erre amúgy most jöttem rá, előtte nem gondoltam, hogy fontos nekem:) (női orvos, előre választott szülésznő) A szülés hihetetlen gyors volt. Szombaton távozott nyákdugó, amelyről tudtam, hogy akár napjaim is lehetnek még. Azért biztos, ami biztos, felhívtam a szülésznőt, hogy tudjon rólam, ne hirtelen a hétvégébe zavarogjak bele (mintha irányíthatnám). Ő azt mondta, hogy 24 órán belül szerinte beindul a dolog, így mi még megtartottunk egy kerti összeröffenést, meg sütöttem tortát is.
Este fájdogáltam, de semmi rendszeresség, simán elképzeltem, hogy kihúzzuk a végéig a terhességet. Aztán reggel ötkor egy brutál fájásra ébredtem, amiről rögtön felismertem, hogy ez más, mint az eddigi, de az agyam valahogy le volt lassulva, végig az volt bennem, hogy nem rendszeres, meg ritka az egész (8-15 percesek), szóval ráérek. Megfürödtem, tejeskávéztam, kiszedtem a szemöldököm és felhívtam a szülésznőt 7-kor. Azt mondta, hogy 8-ra menjek be, de én mondtam, hogy várjunk, mert mintha ritkulnának. Szóval megbeszéltük, hogy fél óra múlva visszahívom, mi van. Ekkor már felébresztettem apát is, de olyan természetesen ment minden tovább körülöttem, nagyon jó volt. A fájások mondjuk már olyanok voltak, hogy táncolgattam a kertben, de még simán elviselhetőek. Végül megbeszéltük a szülésznővel, hogy bemegyünk, legfeljebb hazaengednek. 9-re beértünk, megvizsgált, bő két ujjnyi. Ekkor kicsit meglepődtem, lévén előző szülésemnél ilyenkor már szenvedtem, mint a kutya. Felvette az adatokat, csinált egy ctg-t , megmutatta a vajúdót, ez volt fél tíz körül, apa még mindig kint ült.
Háromnegyed tízkor már bő három ujjnyira tágultam, a szülésznőn azt mondta, nemsokára megszületik a gyerek. Ezen én jót röhögtem magamban, mert még mindig ritkán jöttek a fájások és viselhetőek voltak, fogalmam nincs, hogy mitől tágultam így (szerintem a homeo bogyótól, mindenkinek csak javallani tudom). Megkaptam a beöntést és a vajúdóba mentem elintézni az ehhez kapcsolódó dolgokat. 1o-kor még felhívtam Pannát, meg anyukámat, teljesen jól elcsevegtünk, majd bezavartak a zuhany alá, ami nagyon jó volt. Fájások még mindig ritkák és elviselhetőek voltak. Aztán mondta a szülésznő, hogy most már fáradjak át a szülőszobára, ahol apa beöltözve várt, meg ő is, szóval ideje volt nekem, mint szülő nőnek is megjelennem. Megvizsgált, 4ujjnyi.
Negyed 11-kor megérkezett a doki, aki leeresztette a vizet és hagytak, hogy tovább táncolgassak. tíz perc múlva már nemigen volt szünet a fájások között, méhszáj eltűnt, de vaskos volt, ezért kaptam egy nospa injekciót. Ezután öt perc múlva éreztem, hogy nyomnom kell. Felfeküdtem az ágyra és nyomtam, de érdekes, hogy most borzasztóan fájt a kitolási rész. Éreztem minden centit, ahogy a kis kobak jött kifelé. És mivel gátvédelemmel szültem, sokszor nem nyomhattam és ez nagyon rossz volt. Magamban anyáztam, hogy vághatna inkább a doki, de utólag áldom a szülésznő kezét, mert nem volt gátsebem és olyan volt utána, mintha nem szültem volna. Szóval Andris kicsit liftezett, végül aztán 1o:45-kor kibuggyant! Isteni volt. Egy tökéletes kis emberke!
Ilyen szülést kívánok mindenkinek, nem tudom, hogy a szerencse kérdése, vagy tényleg a homeós cuccé, a doki és szülész profi együttműködésének köszönhetően, de annyira jó volt! Olyan természetes volt az egész, mintha bementem volna valahová és mellékesen megszültem. Gyakorlatilag nem vajúdtam, nem is maradt meg belőle igazán sok minden, olyan gyors volt, a kitolás viszont rosszabb volt, mint az elsőnél.
Tehát a konklúzió. A szülés után annak örültem, hogy egy: ennyivel megúsztam, kettő: lyuk van a seggemen. De vajon egészséges volt-e ez a gyors tempó? A fiamat ugyanis hipotónia miatt járt a Pethő Intézetbe, aztán Dévény Anna módszerével zártunk, ami nagyon látványos sikert hozott. Többen állították, hogy a gyors szülés volt Andris számára megterhelő. Mégsem vagyok biztos benne, hogy egy harmadik baba szülését homeopata golyók nélkül bevállalnék, mert olyan magától ment minden. Lehet rajta vitatkozni, filozofálni, tudományosan megmagyarázni, tapasztalatokat cserélni!
Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!
