Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Pontosan egy évvel ezelőtt jelent meg az első posztom ebben a kiváló kiadványban, melynek első szerkesztője, és jelenleg is állandó szerzője vagyok.
Pontosan egy évvel ezelőtt jelent meg az első posztom ebben a kiváló kiadványban, melynek első szerkesztője, és jelenleg is állandó szerzője vagyok. Ennek kapcsán - olvasói kérésre - nosztalgiázom kicsit, illetve vázolnám, hogyan született ez a blog.
Nos, a Poronty keletkezése egy többek között pezsgőfürdőzéssel és borkóstolgatással töltött tokaji hétvégére vezethető vissza, amikor is teljesen véletlenül sikerült teherbe esnem. (A tanulság az, hogy ne próbáljunk naptármódszerrel védekezni, ha nem tudjuk, hányadika van.) Néhány héttel később kiderült az örömhír, melyet megosztottam főnökeimmel is.
Akkoriban a Velvet szerkesztője voltam, ami akkor még egy nőknek szóló kiadvány volt, így eléggé kézenfekvőnek tűnt az ötlet: csináljunk egy babás-mamás rovatot. Ez az ötlet már korábban is felmerült, ám akkor még nem találtunk a téma iránt megfelelően elkötelezett kollégát. Most azonban változott a helyzet, így aztán úgy félidőtájt átadtam a Velvetet a mostani főszerkesztőnek, Zappe Gábornak, én pedig nekiláttam összerakni a Porontyot.
Tavaly augusztusban tucatnyi ember dolgozott azon, hogy szeptember elején el tudjunk indulni. A Blog.hu programozói, az Index dizájnere, Illés Etele, és képszerkesztői, különösen Martiskó "Amerika" Gábor, mind-mind azon igyekeztek, hogy létrejöjjön egy szép, jól használható és kiválóan működő oldal. A Poronty másik szerkesztője, Bognár Tünde, valamint az elsőként csatlakozó munkatársak: Hanna és Dexterke pedig velem együtt buzgón írták a bespájzolt posztokat, hogy legyen mivel elindulnunk. Win és Katica később csatlakoztak.
Szeptember 18-án megjelent az első néhány poszt: pezsgő nem volt, mert árt a gyereknek, és késő éjszakáig tartó ünneplés sem, mert már nyolckor aludtam. Néhány nap után megjelentek az első kommentezők, akikből azóta már összetartó kis közösséggé nőtte ki magát olvasótáborunk. Talán ennek örülök legjobban, hogy látom a posztok alatt sorakozó kommentekben, hogy az olvasók (ti) megválaszolják egymás kérdéseit, tartják egymásban a lelket, és kiváló témákat javasolnak, még ha nem is írjuk meg mindet.
