Amióta látszik a hasam, nagyrészt nem lehet panaszom a közlekedési eszközökön, szinte mindig kapok helyet, akkor is, ha az egész napos ülés után inkább álldogálnék.
Amióta látszik a hasam, nagyrészt nem lehet panaszom a közlekedési eszközökön, szinte mindig kapok helyet, akkor is, ha az egész napos ülés után inkább álldogálnék. Az azonban igen hamar feltűnt, hogy valamiért a nők sokkal inkább átadják a helyet, mint a férfiak.
Egy idő után, pusztán statisztikai indokkal számolni kezdtem, az eredménye a következő: tíz esetből senki sem adta át a helyet. Egyszer a 61-es, egyszer pedig a 4-6-os villamoson utaztam, viszonylag hosszabb távon, és bár a tömött villamos tele volt erőtől duzzadó férfiakkal, senki sem pattant föl. További két esetben adták át férfiak a helyet.
Egyszer egy fiatalabb srác állt fel, mikor barátnője mellől két csókolózás között felnézett, máskor meg egy jóval idősebb, csomagokkal jócskán megrakott férfi. A maradék hat esetben kivétel nélkül középkorú, vagy idősebb nők adták át az ülőhelyüket.
