Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legjobb dolog a héten az volt, hogy minden nap a mamával fürödtünk a nagy kádban.
A legjobb dolog a héten az volt, hogy minden nap a mamával fürödtünk a nagy kádban. A mama szerint ez azért van, mert itt a nyár, és fontos, hogy ne melegedjek túl és kellő ideig fürödjek, de ez csak kifogás. Igaziból erős nyomást gyakoroltam rá, többször megpróbáltam fejjel kivetni magam a piros kádamból, meg ráestem a szélére, persze csak úgy, hogy látványos legyen, de ne fájjon, állítólag Ronaldinho is így csinálja, na de a ki a fene az a Ronaldinho? Másrészt viszont titokban a mamám imád velem meztelenkedni és vizesen ölelkezni, egyszer még enni is kaptam a kádban, amikor kicsit elpityeredtem, a hatás kedvéért, meg hogy a kedvére tegyek. Mi úgyis mindig átlátunk a szitán.
A nagykádhoz jártak iszonyú király színes halak is, le lehet őket tépni a falról, a mama visszaragasztja, én letépem, ő megdicsér. Már így is megfigyeltem, hogy a mamának az a mániája, hogy mindig az ellenkezőjét csinálja annak, amit én, és ennek még örül is! Például kiveszem a tollakat a tolltartóból, beteszi, és odanyújtja újra. Kiveszem a ruhát a fiókból (igen, jól hallottátok, rájöttem, hogy kell kinyitni azt a vacakot, csak ne akarná mindig megharapni az ujjamat, de visszaharapom), ő visszateszi. Odanyújtom neki a játékomat, ő elveszi és visszaadja, közben ilyen mantrákat mondogat, hogy kéremköszönömszívesen. A nagyapám különösen magas szintre fejlesztette ezt a viselkedést. Épített egy lyukas kockát színes lapocskákból, először azt hittem, csak magát szórakoztatja, amíg én elolvasom a Jelenkort, de aztán belerakott egy irtó ijesztő barna szúrós gömböcöt, amit a fa alól szedett össze, és kivette. Sokszor. Nagyon figyeltem, hogy rájöjjek, mit akar ezzel mondani, és én is ki-bepakoltam a cuccot, hátha valami különösen jó érzés lesz, és azért ismételgeti ezt folyton, de aztán csak röhögtem az egészen.
A nagypapánál egyébként most teljesen összement a lakás és lecserélte a szőnyegét is, mert valami undorító szúrós, magas zöld izét rakott a földre. Az anyám azt mondta, hogy fű, de csak át akart verni, mert én láttam már a parkban a füvet, és az nem ilyen. Mikor ezt jeleztem felé, akkor megpróbált csúsztatni, hogy ez a fű, az meg gyep, de utólag nekem már magyarázhatja. Biztos, ami biztos, inkább nem tettem rá a kezem.
Szombaton elmentünk bulizni, na ez is a mama fixa ideája, hogy nyáron meg kell tanulnom a szabadtéri szórakozóhelyek látogatását, és/vagy az éjszaka végigalvását, hát ez az, amikor a szülői igények abszolút felülírják a gyerekekét, és ilyenkor ugye az úgynevezett liberális nevelési elvek meg az úgynevezett tolerancia, na azok zsupsz és sutty és ki a szemétbe. Mindegy is, nem ragozom, elmentünk valami lepusztult vacak helyre, ahol annyira ronda volt a padló, hogy csak egy finciri mocskos asztalon mászkálhattam, eleinte úgy tettem, mintha élvezném, ismerem az illemet, nem akartam a mások bulijába belerondítani, de egy idő után baromira unni kezdtem, szerencsére nem maradtunk sokáig. Romkocsma, így hívják ezt, legalább kipróbáltam. Legközelebb jobb helyre megyünk, ezt legalább megígérte nekem a mama. Meg azt is, hogy a strandra. Nem tudom mi az, de amennyire felvillanyozza a mamát, annyira tartok tőle. Asszem kicsit más az elképzelésünk a szórakoztatóan eltöltött délutánokról. De igyekszem tanítgatni. Azért a strandot majd elmesélem.
