Egy időben nagy divat volt a karos játék, amely nem hiányozhatott a vidámparkból, a balatoni üdülőhelyekről, strandokról, játéktermek elől.
Egy időben nagy divat volt a karos játék, amely nem hiányozhatott a vidámparkból, a balatoni üdülőhelyekről, strandokról, játéktermek elől. Mára ugyan már nagyrészt eltűntek, bár két évvel ezelőtt az egyik londoni reptéren belebotlottunk egybe, amelyből egy bobby-macit sikerült kibányásznunk.
Gyermekkoromban is imádtam ilyenekkel játszani, arra azonban elég hamar rájöttem, hogy egyes gépek fogókarjai annyira gyengék, hogy az egy fél lepkeszárnynyi súlyt nem bírnának el, nemhogy egy plüsskrokodilt. Másik probléma volt, hogy a plüssállatokat annyira szorosan rakták egymás mellé, hogy hiába volt jó a célzás, esély nem volt megmozdítani a célpontot. Ha találtam olyan gépet, amelyik nem volt megbuherálva, elég erős volt a karja és nem voltak túl szorosan belepakolva a plüssjószágok, addig ügyeskedtem, míg leraboltam, amit tudtam. Ez mondjuk ritka volt.
Nemrég egy olyan weboldalt találtam, ahol a karos játék otthonra tervezett, lekicsinyített változatát árulják 30 dollárért, erősen gondolkozom, hogy meglepem magam egy ilyennel. Teszek bele mondjuk konyakmeggyet cukormentes rágót (fogyi!!!) és kezdődhet a vadászat! Ha pedig megunom, teletömöm apró játékokkal és odaadom a gyerekeknek. Csak nehogy nagyon rászokjanak…
