Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Tulajdonképpen szeretem a karácsonyt.
Tulajdonképpen szeretem a karácsonyt. Nyáron. A legjobban júliusban, amikor bitang meleg van, és arra gondolok, hogy milyen jó lesz mézeskalácsot sütni, nézni, ahogy a hó esik, a kutya meg kint éppen majd megfagy, a szegény. A család összejön, Sinatrát hallgatunk, megy az eszem-iszom, dínomdánom, és az ereszd el a hajamat.
Most, hogy nyakunkon a karácsony, minden eszembe jut, de legkevésbé az, hogy ez a szeretet ünnepe. Mert ugyebár, a fa alá, valamit tenni kell. Ennek folyománya pedig az, hogy mi, szülők, ilyenkor javában játsszuk, a „hogyan vásároljunk a gyereknek ajándékot” játékot. Természetesen mindezt gyerekkel.
Tehát, amikor nyáron vizionálom a karácsonyt, szentül megfogadom, hogy szépen apránként szerzem be a különböző dolgokat. És minden évben valahogy körülbelül 3 napom marad mindenre. Ez a három nap (na jó, lehet hogy van az 4 is) pedig maga a pokol!
Régen anyukámmal a bevásárlás úgy zajlott, hogy nekivágtunk a Nyugatitól a Blaháig, és szépen beszereztünk mindent, miközben természetesen szétégettük a szánkat pirított gesztenyével és rendesen kockára fagytunk. Ma már nem látom az eget vásárláskor. Tulajdonképpen nem is értem, hogy minek veszek fel télikabátot, mert csak a kaputól a kocsiig használom.
Arra már rájöttem, hogy két gyerekkel elindulni vásárolni öngyilkosság. Egy gyerekkel még túlélhető, én aktívan a kicsivel való portyázást művelem. Idén úgy kezdődött, hogy az IKEA-ba mentünk, mert ez az a hely, ahol még a 1,5 évesemmel is végig tudok úgy vonaglani a két szinten, hogy ne kelljen cipelnem, vagy elterelő trükköket bevetnem. Elterelődik ő magától, a kisasztalkához rajzolni, meg a golyókat húzogatni a dróton, csúszdázni is, minimum hússzor. Eközben én megveszek és visszateszek 3 ágyneműgarnitúrát, 5 plüssállatot, egy tucat bögrét és étkészletet, szóval rengeteg nagyon hasznos dolgot.
Miután a kicsivel végigkommandóztunk mindent, végül úgy távoztunk, hogy mindketten jól éreztük magunkat. A gyerek kiütötte magát a pörgéstől, az anyja meg vett is valamit, mert mindent megfogdosott, és nem is, mert ugye mindent visszatett. Nagyon költséghatékonyak voltunk eddig.
A következő csapásvonal, melyen mindig haladok, az a bevásárlóközpontosdi. Általában mindegyik ilyen létesítmény rendelkezik játszóházzal vagy megőrzővel, amit 3 év felett mindenkinek javallok is, hogy bevessen az ilyen nagyszabású bevásárlásoknál. A kisebbek végiggyűrik mamával a túrát.
Ma már külön időtöltés, amikor valamelyik játékboltba bemegyünk, hiszen cselesen kis játszó asztalkákat helyeztek el, ahonnan ökrös szekérrel kell a gyereket majd elvontatni. De mi legalább közben megvehetünk mindent észrevétlenül.
Nálunk bevált a különböző karácsonyi dekorációk, kitömött állatok, műhó, rénszarvas csodálása. Vész esetén a szökőkút bűvölése pedig mindig nyugtatóan hat a már kikattant sarjra. A tömeg viszont napról napra gigantikusabb, így érdemes a reggeli órákat becélozni. csodálása, Amikor már megvannak a nagyobb holmik, és a mennyiségre megyünk, mármint ajándékilag, mondjuk a huszonhatodik rokongyerek még hátra van, akkor jöhetnek a hiperszupermarketek.
Itt a helyzet az, hogy vagy van gyerekmegőrző, de a pénztárosok ülnek bent, így zárva van, vagy már nincs, mert bezárták, vagy még nincs, mert nem nyitott ki. Az elmúlt 4 évben gyakorlatilag az esetek 70 százalékában lukra futottam. Csemetét beizgattam, hogy játszhat, végül pedig csücsülhetett a bevásárló kocsiban a tej és a krumpli között.
Most tehát ajándéklázban égünk. Megint. Remélem, egyszer eljutok odáig is, hogy nem csak nyáron szeretem a karácsonyt, hanem ilyenkor is, hiszen karácsony valóban a szeretet ünnepe. Csak kár, hogy a sorban én állok a Jézuska helyett.
win
