Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mielőtt ezt a könyvet elolvastam, úgy képzeltem, az otthon szülők hosszú hajú, háziszőttesbe öltözött hippik, akik legszívesebben egy jurtában laknának a Bakony szívcsakrája mellett, csak sajnos onnét autó nélkül nehéz bejárni a belvárosba.
Mielőtt ezt a könyvet elolvastam, úgy képzeltem, az otthon szülők hosszú hajú, háziszőttesbe öltözött hippik, akik legszívesebben egy jurtában laknának a Bakony szívcsakrája mellett, csak sajnos onnét autó nélkül nehéz bejárni a belvárosba. Most már úgy gondolom, az otthonszülők pont olyan népek, mint én, csak kicsit több az önbizalmuk, és kevésbé bíznak a hagyományos, kórházi-szülészeti szokásrendszerben. Tegyük hozzá, több tucatnyi kórházi és otthoni szüléstörténet elolvasása után egyre megalapozottabbnak tűnik álláspontjuk.
Más, szüléssel és terhességgel foglalkozó könyvekkel eltérően az Útmutató szüléshez konkrét sztorikkal kezdődik: a könyv első részében több tucatnyi nő írja le élete egyik legfontosabb élményét. A szerző, Ina May Gaskin hivatásos bába, a Farm nevű, hetvenes években alapított amerikai hippikommuna egyik alapítója és jelenleg is lakója. Az általa és kollégái által a Farmon levezetett szülések sajátsága, hogy igen ritkán van szükség császármetszésre vagy egyéb orvosi beavatkozásra, statisztikáik igencsak eltérnek az amerikai, vagy akár a magyar átlagtól. (1970 és 2000 között 2028 terhességből 1,4% császár, Magyarországon 2004-ben 26,1% az arány.)
A könyvben szereplő szüléstörténetek igencsak különböznek a kórházban szülő magyar nők által megélt, egymásnak mesélt történetektől: a mesélők ijesztő, műszerekkel telezsúfolt, környezet és szakmailag (jó esetben) kifogástalanul profi, ám személytelen orvosok közreműködése helyett ismerős, otthonos helyen, szeretteik körében adnak életet gyermekeiknek. Beöntés, borotválás, gátmetszés és infúzió helyett arról írnak, milyen volt hajnalban a környékbeli réten sétálva vajúdni, vagy a bábák tréfálkozásán nevetni (ami ellazítja a méhszájat, és így segít a tágulásban).
Első pillantásra oktalan kényeskedésnek tűnhet, hogy valakinek nem elég jó a kórházi szoba, vagy nincs kedve ismeretlenek körében tölteni szülésének óráit, ám egyéb érvek is szólnak az ismerős helyen szülés mellett. Sok más testi funkcióhoz hasonlóan ugyanis a szülés is erősen pszichoszomatikus alapon működik: mint Gaskin írja, gyakran előfordul, hogy a kórházba érkezve a stressztől leáll a vajúdás, vagy egy ismeretlen orvos jelenléte akadályozhatja a folyamatot, de lezáratlan lelki ügyek, mint például egy korábbi abortusz is hatással lehetnek a szülés előrehaladására.
A könyv második részében következik a voltaképpeni útmutató a szüléshez: Gaskin konkrét tanácsokkal szolgál - nem csak otthonszülők számára - olyan kérdésekre, mint például az, hogy mikor induljunk a kórházba, vagy hogy a különböző fájdalomcsillapítási módszereknek milyen a hatása és a hátrányai. Sorra veszi a különböző terhesség alatti vizsgálatokat, kockázatukat és azt, hogy melyiket érdemes elvégeztetni, vagy milyen egyéb alternatívák vannak. A lektorok által készített magyar lábjegyzetekből a magyar vonatkozásokat is megtudhatják az olvasók.
Egy képekkel illusztrált fejezet a szülési pozíciókat részletezi, így azok a szerencsések, akik nem ágyon, háton fekve fognak szülni, már előre eltöprenghetnek a számukra legmegfelelőbb testhelyzeten. Szerencsére már egyre több kórház engedi a nőknek, hogy ők válasszák meg a vajúdás és a szülés pozitúráját: ez azért is fontos, mert függőleges helyzetben a gravitáció is segíti a folyamatot, hanyatt fekve azonban csak az orvosnak kényelmes a dolog.
Szó esik még többek között a kórházakban alkalmazott szülésmegindítási módszerekről, a gátmetszésről, a császármetszésről is. A könyv egyik leghasznosabb fejezete a végén található kérdéslista, melynek birtokában a szülésre készülő nő felvilágosultan választhat bábát, orvost, szülésznőt és dúlát, feltéve, hogy akar.
Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez
Jaffa Kiadó, Budapest, 2006.
271 oldal, 2940 forint
