Rengeteg férfi néz pornót, és ez sokszor konfliktusokat generál a kapcsolaton belül. Te sem érted, miért nézi a pasid ezeket a filmeket, amiknek a legritkább esetben van bármi köze a valósághoz? Ne aggódj, ezzel közel sem vagy egyedül.
A másik nem szexuális öröme az egyik legnagyobb misztérium. Vajon nekik is ugyanolyan érzés az orgazmus, mint nekünk? Intenzívebb, vagy épp visszafogottabb élmény, mint amit mi megszoktunk? Netán a fizikai különbségek ellenére hajszálra ugyanolyan?
Régi idők kettős erkölcse. Míg a fiatal nőknek kísérővel illik nyilvános helyre menni, a férfiakra egészen más szabályok vonatkoznak. Reszkessetek, cselédek!
Bár tény, hogy sokat számít, kivel, hol és milyen formában vagyunk együtt, az, hogy hogyan érezzük magunkat, van-e orgazmusunk és úgy általában a dolgok nagyobb része fejben dől el. A kellemes testi érzetek és az, hogy együttlét után az életünket is hozzá tudnánk kötni a másik illetőhöz, mind olyan dolgok, amelyeket bonyolult agyi folyamatok és hormonok idéznek elő. Mi meg csak sodródunk az árral.
Egyre kevesebb fiatal felnőtt él nemi életet. Az elmúlt két évtizedben jelentősen megnőtt azoknak a száma – főleg a férfiak esetében –, akik akár egy éven keresztül nem szexelnek. És még ennél is meglepőbb, hogy úgy tűnik, a jelenség mögött nem a pornónézési szokások állnak.
Nyilván nem te alszol el hamarabb, hanem a párod – vágod rá gondolkodás nélkül. De vajon mit mond a tudomány?
Van az úgy, hogy az embernek hosszabb-rövidebb időre alábbhagy a szexszel kapcsolatos lelkesedése. A fokozott stressz, a kialvatlanság vagy a párkapcsolati problémák gyakran okoznak kisebb-nagyobb zavart, amin a legtöbbször – a felhők elvonultával – túl is lendül az ember. Ha azonban hosszabb időre áll be a szexszel kapcsolatos passzivitás, érdemes kicsit jobban is utánajárni, mi okozta a változást.
Vajon jó vagyok az ágyban? Örök klasszikus kérdés, amit mind felteszünk magunknak, válasz azonban – legalábbis explicit módon – ritkán érkezik. Szerencsére nem sűrűn fordul elő olyan, hogy az ember partnere egy álmos vasárnap reggelen azzal nyit: figyelj már, szerintem tök béna vagy az ágyban... de sajnos az sem mindennapos, hogy írásos, pecséttel ellátott igazolást állítsanak ki nagyszerű ágybéli teljesítményünkről. Így marad a latolgatás és a remény: ugye azért nem vagyok csapnivaló?
Szuper dolog, hogy egyre rugalmasabban tudunk gondolkodni a szexről, nem igaz? Az, hogy egyre több – felnőttek közötti és konszenzuális – dolgot tekintünk elfogadhatónak, nemcsak azokra hathat felszabadítóan, akik a fősodortól eltérő módon élik meg a szexualitásukat, de azokra is, akiket egyszerűen az bosszant, ha megmondják, férfiként vagy nőként hogyan kell viselkedniük az ágyban.
Logikusnak hangzik: érkezik a bébibumm, hiszen a karanténban a pároknak több ideje volt egymásra, amit jobb híján szexszel ütöttek el. Vagy épp válási hullámra számíthatunk, mert az összezártság miatt több a szakítás? Úgy tűnik, bármi igaz lehet, mert ahány pár, annyiféle reakció volt az új helyzetre. Például a kevesebb szex.
Azt, hogy mennyit kell vagy nem kell szexelnie egy felnőtt embernek, lehetetlen kívülről nézve meghatározni. Az ellenben nagyon is mérhető, hogy az egyes életkorokban mennyi időt áldoz erre a tevékenységre a többség.
Nem kellene, hogy így legyen, mégis megtörténik: a nők olykor orgazmust színlelnek. Ennek jó eséllyel az az oka, hogy szeretnék, ha a párjuk magabiztosabbnak érezné magát. Vagy más ok lehet mögötte? Esetleg azért csinálják, hogy végre vége legyen a menetnek, amit egyáltalán nem élveznek? Vagy mert a pornófilmekből azt tanulták meg, hogy a szex úgy teljes, ha végül egy intenzív és látványos orgazmussal fejeződik be?
