Hosszú az út a boldogságig, de élvezni kell – állítja Milesz Sándor természetgyógyász, aki a parasztvakítás főhadiszállását látta meg az ELTE Gólyavárában. A Megvilágosodás teljessége kurzus második része következik most azután, hogy korábban beszámoltunk A.J. Christian ezoterikus tanításairól. Mint arról az első részben már szó volt, fotózni és diktafont használni tilos volt a kurzuson, így az apostolok technikáját kellett felfrissítenem, hogy vissza tudjam adni a gondolatokat, amelyek az előadássorozaton elhangzottak. Milesz Sándor a gyerekkorától kezdte a küldetésének bemutatását.
Hétvégi megvilágosodás
A Megvilágosodás teljessége előadássorozat a szellemi-lelki fejlődés különleges állapotáról, a Megvilágosodás és a Teljesség titkairól rántja le a leplet. Az előadók az élet különböző területein lelték meg a spirituális élményeiket, bizonyítva ezzel, hogy minden út, minden ösvény alkalmas arra, hogy megtalálhassuk önmagunkban azt a végtelenséget, amelyet úgy is nevezhetünk, hogy Megvilágosodás. Az egész napos kurzuson olyan előadókat hallhattunk, mint A. J. Christian író, megvilágosodott tanító, Milesz Sándor, a Magyar Természetgyógyászok Szövetségének alelnöke (a Máltai Lovagrend tagja), Mester Tamás, zeneszerző és énekművész, valamint Földi György, pránanadi-mester.
A világ pusztulni fog
Kancatejen nőttem fel és a lovak egész életemet végigkísérték. Skorpió vagyok, és egész életemben éreztem, hogy valaki vigyáz rám. Eleinte teológus akartam lenni, aztán máshova sodort az élet. A természetgyógyászok úgy gondolják, hogy nem a betegséget kell likvidálni, hanem a testnek kell segíteni, hogy meggyógyítsa önmagát. Fiatal koromban volt egy szörnyű izomsorvadásom, melyből sikerült felépülnöm. Az a küldetésem, hogy segítsek az embereknek felfedezni önmagukat. Ha nem lesz egyre több jobb ember, akkor a világ csak pusztulni fog.
Egyszer szigetet kapott ajándékba az Adrián
Az EDDA frontemberének, Pataky Attilának a jelenlétét a közönség soraiban az előadó többször megemlítette, hogy mindenkihez eljusson, beérkezett barátai vannak. Milesz Sándor szerint a spirituális úton nem szabad rohanni, csak kiegyensúlyozottan menni, saját tempóban. Elmesélt egy történetet, amikor fogathajtó volt és zuhanásos baleset érte, majd egy másik időzónába esve előre látta, hogy mentőhelikopter fog érte leereszkedni. Így is lett. Szerinte Isten az ilyen kalandokkal igyekszik jobb belátásra bírni a materialistákat.
A természetgyógyász előadásának vége MLM-továbbképzésre emlékeztetett, amikor is a vigéc tréning során fel akarja kelteni a madarak figyelmét, hogy legyenek milliomosok, de legalábbis vágyjanak valamire. A kivetítőre drámai megvilágítású fotók kerültek, amelyeken Milesz díjat vesz át, táncol egy nővel, majd közös fotók következtek grófokkal, attasékkal, és nagy magyar zászlót rázó vidám bandával. Minden funkció és apropó nélkül tekintettünk meg paradicsomi tengerpartokat és luxusszállodákat – lásd ezt is el lehet érni. Sebeők János is színvonalasabb show-t produkált volna, de Milesztől más útravalót kaptunk. Elmondta, egyszer kapott ajándékba egy szigetet az Adrián, és azt tervezik a lányával, hogy pálmafákat ültetnek ott, meg bungalókat építenek majd.
Mester Tamás egója pofont kapott
“Amiről ma beszélni fogunk, vajon szavakba lehet-e egyáltalán önteni?” – tette fel a kérdést a következő fellépő, Mester Tamás, zenész, aki a művésznéven futó kereskedelmi gurukkal ellentétben megtarthatta polgári nevét. Felismerhetően csatlakozott a hazai ezoáramlat 2009-es mezőnyéhez, mindezzel új korszakot nyitva a hakni műfajban. A hatásszünetekkel tűzdelt, jámbor líraisággal elszavalt monológjában a zenész „szavak közti csendre” esküdött. Már gyerekkorában a csillagokba vágyott. Személye sugárzó, előadása összeszedett és lélekemelő.
A szenvedés az, ami eltérít életünk filmjétől. Dackorszakom alatt nagyon kerestem Istent, majd jött a Rock and Roll, és el is felejtettem az egész keresést. Aztán Franciaországban kapott az egóm egy nagy pofont: ugyanis már a külföldi karrier küszöbén álltam, és éppen vettük volna fel az első külföldi stúdióalbumom, amikor jött a hír, hogy a szponzorom egy nap alatt mindenét elvesztette pókeren és teljesen tönkrement – lógó orral jöttem haza. Ez az esemény ráébresztett, hogy a szerep, amit játszottam, megsérült. Nagyon padlót fogtam. Ekkor egy barátom elvitt egy Krisna Tudatú előadásra, amit először balettműsornak hittem, mert csak annyit láttam, hogy színes hacukában kopasz emberek táncolnak körbe-körbe. Itt hangzott el egy előadás, ahol egy csomó választ kaptam. Beálltam közéjük és nyolc hónapig bírtam is. A korábbi Mester és Tanítványai lemezemet teljesen áthatja ez a korszak.
Messiás komplexusa lett
Túl sok hitet követelt tőlem a Krisna Tudat, ami, nagyon szűk volt nekem, így le is léptem. Amikor nagybátyám rákban elhunyt – ő tanított gitározni, nagyon szerettem – megbeszéltük előtte, hogy ha átlép a másik világba, majd üzen nekem valahogy. Néztem a felhőket, hátha ír valamit, betűtábláztam, máglyáztam, de nem sikerült. Nagyon megharagudtam Istenre, lerohantam a tengerpartra és ott kiabáltam vele. Különállóként próbáltam megfejteni a létezés titkát. Amikor elkezdtem tanulmányozni a védákat, az életem kettészakadt: az egyik felem korán kelést, meditációt és szentséget akart, a másik pedig bulizást és csajozást.
Feladtam, mert egy jó dalt sem tudtam írni. Az inspiráció nem kegy – tudatosan be lehet lépni ide. Amikor visszatértem a jelenbe, úgy éreztem magam, mint egy gyerek – amikor kezembe vettem a gitárt, újra megszólaltak a hangok, újra elindult valami, elmém lecsillapodott.
A zenész elárulta, hogy amikor lepereg előttünk életünk filmje, csak azokat a képeket éljük újra, melyeket tudatosan éltünk meg korábban. Ehhez – a jelenlétbe való megszilárduláshoz - a mentális zajt a nullára kell csökkenteni. Az előadást nem úsztuk meg nóta nélkül: a közönségből az egyik idős nő arra kérte a zenészt, énekeljen el egy olyan dalt, amit spirituális úton írt. Mester kérette magát, mintha nem számított volna rá, hiszen énekestől ritkán kérnek ilyesmit. Többszöri unszolásra beadta a derekát: a tudományos előadásokhoz szokott mikrofont gondosan kicserélve, egy rövid, de káprázatos futamot pattintott, ami valóban lenyűgöző volt és indokolttá tette az utána kitörő, szakadatlan füttyös tapsvihart. „Te az vagy, ami a neved!” – kiabálta búcsúzóul egy asszony.
Annyira vagyok megvilágosodott, mint ti
“Tulajdonképpen élni kell a megvilágosodást, méghozzá úgy, hogy a testünkre figyelünk”- kezdte előadását Földi György, pránanadi-mester. A pránanadi energetikai ágazat. A prána minden energia ősforrása, egy összetett energiarendszer, ami nélkül a fizikai test nem létezhet. A mindent átható prána folytonos, állandó, meg nem szűnő mozgásban, rezgésben, áramlásban van. Örvénylő mozgásuk következtében kapcsolódnak egymáshoz és energiaközpontokat hoznak létre az egész univerzumban, naprendszerekben, és mindenhol megtalálhatók.
Segít a levertség ellen
Az előadás arról szólt, hogy mire jó a prána. Életfolyamatokat támogat, valamennyi síkon hat. Igazodik minden élő és élettelen egyéni igényeihez. Támogatja a személyiség fejlődésének folyamatát. Pozitívan befolyásolja a gyógyulási folyamatokat, enyhíti a fájdalmat, segít félelem, harag, méreg, depresszió, aggodalom, kétségek közt lévő levertség legyőzésében. Megkönnyíti a nehéz fizikai és pszichikai megterhelés leküzdését. Előnyösen befolyásolja az emberekhez való viszonyulásunkat. Serkenti a kreativitást, a teljesítőképességet. Elősegíti az önmegismerést, a könnyebb beilleszkedést. Írott anyagok időszámításunk előtt 3000 évvel jelentek meg a természetes gyógymódokról.
Összegezve az egész kurzust: laikusoknak is fogyasztható, hasznos alkalom. Jól felépített, kulturált, kellemes vasárnap volt, csak legközelebb szólni kéne a vendégelőadóknak, hogy néha az adott témáról is beszéljenek.
« előző rész || következő rész »
Ha más mesterek írásaival hűsítenéd elmédet, arra szolgál a Dívány "Mester" gyűjtőoldala... | kattints ide!
