Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A cikk első része: Hogyan ússzuk meg a világvégét?
Köztudott, hogy a Nap tevékenysége 11 évenként felerősödik, ilyenkor fokozott napfolt- tevékenység, napviharok várhatók, melyek hatást gyakorolnak a földi életre, a föld elektro-mágneses mezejére is. Daniel Baker, a coloradoi egyetem egyik űrkutatója szerint a jelenlegi Nap ciklus 2012-ben éri el tetőfokát: a 2008 óta egyre intenzívebb napfolt tevékenység elemi erejű napviharok közeledtét jelzi.
A sci-fibe illő fényjátékkal kísért természeti jelenség hatása felér egy nukleáris katasztrófával. Ha az életet nem is pusztítja el bolygónkon, a napfolt tevékenység során világűrbe kerülő anyag komoly zavarokat idézhet elő a Föld elektromágneses mezejében. Működésképtelenné válhatnak mindennapjaink részét képező elektronikus berendezéseink, a műholdas rendszerek, a számítógépekre alapuló kommunikációs rendszerek, ennek nyomán pedig a közlekedés, élelmiszer- és vízellátás egyik napról a másikra káoszba fullasztva tömegfogyasztói hétköznapjainkat. További komplikációkat okoz, hogy a napviharok nem jelezhetők előre olyan pontosan, mint a földiek, ha pedig már megtörtént a baj, alig 24 óra áll majd rendelkezésünkre ahhoz, hogy felkészülhessünk a védekezésre. Ennyi idő alatt ér ide ugyanis az a proton–dömping, ami feje tetejére állíthatja életünket.
Csillagkapu?
2012. december 21-én, közép európai idő szerint 12:12-kor, a téli napforduló idején lép a Nap a Bak jegyébe. Ez még önmagában egy egészen hétköznapi csillagászati jelenség volna, csakhogy most az ekliptika téli napfordulópontja együtt áll a Tejútrendszer középpontjában tátongó hatalmas fekete lyukkal.
A maják a Xiblabába vezető ösvénynek nevezték a bolygónkról nézve leginkább egy hatalmas szakadékra emlékeztető objektumot. Hiedelemviláguk szerint a Sötét Hasadék egyfajta kozmikus méh, a halál, átalakulás, újjászületés színhelye volt, ami sok párhuzamot mutat a Plútó jelentéstartalmával a nyugati asztrológiában. A maja naptár által nyilván tartott utolsó dátumra felállított képletben, mint látni fogjuk, fontos szerepet játszik a Bak jegyében álló Plútó is.
Remények és félelmek
A jelenség kapcsán sokan dimenzióváltást, egy újabb Aranykor eljövetelét emlegetik. Természetesen, ahogy a new age mozgalmaktól megszokhattuk: mindenfajta problémától és konfliktustól mentesen a földi paradicsom modern változatában találjuk magunkat, a földön kívüli fénytestvéreinkkel való találkozás immár nem csupán a kevesek kiváltsága lesz.
A komorabbak olyan katasztrófákat jósoltak, amelyek szinte egyik napról a másikra lakhatatlanná teszik a bolygót, egy tizedére csökkentve az eredeti népességet, ismét mások szerint pedig mindkét lehetőség egyszerre, egyidőben is bekövetkezhet.
Bár külső eseményeket kényszeríteni az időszak konstellációinak Prokusztész ágyába ugyanakkora tévedés lenne, mint az 1999 –es napfogyatkozás idején, feladatokra és tendenciákra jó eséllyel következtethetünk.
Szaturnusz – Plútó szextil: szabadság feltételes módon
A korábban részletesen tárgyalt Szaturnusz–Plútó kvadrát immár szextillé, azaz olyan bolygóformációvá szelídült, melynek energiái odafigyeléssel, tudatossággal, némi erőfeszítéssel akár javunkra is fordíthatók. Mindemellett egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy a Plútó nem csupán az újjászületésnek, hanem a halálnak is a princípiuma, a Szaturnusz, a földi tartományok tanítójának leckéi pedig bármennyire hasznosak, fájdalmasak is. Valószínű tehát, hogy saját, egyéni vagy kollektív szinten elkövetett hibáinkból okulunk, a korrigálás pedig lassú, időigényes, frusztráló, a szabadulás pedig csak feltételes módban lehetséges.
Ha ez a két planéta alakítja át világképünket, hiedelemrendszerünket, abban is biztosak lehetünk, hogy meglévő lehetőségeink mellett élénken emlékszünk majd mulasztásainkra is.
Plútó – Uránusz kvadrát: hosszas felfordulás
A kozmosz két fenegyereke közötti feszült – tehát együttállás, kvadrát, szembenállás a külvilágban is felfordulást okoznak: nem csak a haladó nézetek, újítások találmányok terjedhetnek futótűzként, de forradalmak, lázadások, engedetlenségi mozgalmak is kirobbanhatnak.
Unatkozni biztos jó darabig nem fogunk. A külső bolygók közötti kapcsolatok általában 9 hónapon – egy éven belül felbomlanak, ez a formáció azonban, több – kevesebb megszakítással három éven keresztül, 2015-ig érezteti majd hatását. Mivel az emberiség történetében még sosem huzakodtak ilyen sokáig, a múltban sem kutathatunk párhuzamok után.
A fentebbi két konstelláció környezetei katasztrófákat is maga után vonhat, hirtelenebbet, például földrengéseket, vulkánkitöréseket az Uránusz – Plútó, lassabban, de annál mélyebb szinteken hatókat a Plútó – Szaturnusz kapcsolat, pl. olajtartalékok kimerülése, ennek nyomán globális energiaválság, akár már 2012-ben.
Amennyiben a 13000 évvel ezelőtti özönvíz nem csak szimbolikusan, hanem konkrét elemi csapásként is értelmezhető, a Sötét Hasadék és a Nyári Napfordulópont együtt állásához köthető.
2010: a változások előhírnöke
A 2009 őszén létrejött Szaturnusz – Plútó kvadrát radikálisan átalakíthatja személyes kapcsolatainkat, a megszokott struktúrákat apró, hétköznapi rutinjainktól a legmagasabb társadalmi rétegekig, rávezethet a személyes kapcsolataink és a társadalmi viszonyok dinamikája közötti párhuzamokra.
Az Uránusz belépése 2010 nyarán a nyughatatlan Kos jegyébe tovább korbácsolja az amúgy is zaklatott kedélyeket. A bolygó és a neki otthont adó jegy egyaránt újító szellemű, lobbanékony, nagy szabadság igényű, lázadó, nonkomformista – eme tulajdonságok pedig a Szaturnusz – Plútó kettőssel kombinálódva robbanás veszélyes elegyet alkothatnak.
Nincs menekvés
Bármennyire nyugtalanítók lehetnek is, könnyen belátható, hogy a küszöbön álló változásokkal szemben nem biztosíthatjuk be magunkat. Ha valóban bekövetkeznek az előre jelzett természeti katasztrófák, az elemek tombolása ellen nem védenek meg a különböző biztonsági zónák, bunkerek, óvóhelyek.
Érdemesebb tehát szellemi fejlődésünkre összpontosítani, semmint vagyonokat költeni az ideális fedezék felkutatására. Ha valamilyen kataklizma miatt sok ezer társunkkal elpusztulunk, akkor azért, mert nem mindegy, milyen tudatállapotban ér minket a nagy dimenzióváltás. Ha pedig ezúttal is elmarad a világvége, hát azért, hogy a még mindig kétségtelenül súlyos helyzet veszélyei mellett az esélyeket is felismerjük.
Hogyan ússzuk meg a világvégét?
2010 csupán az előhírnöke azoknak a döbbenetes változásoknak, amelyek két év múlva akár a világvégével is kecsegtetnek, ezért jó, ha inkább szellemi értékeidre koncentrálsz, mert ezek nyújthatnak majd védelmet, nem bunkerek vagy más bolygók – világvége, 1. rész.
