A Díványon nemrégiben megjelent, közeli síterepeket bemutató cikkünk Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter, síoktató figyelmét is felkeltette. Alább olvasható reflexiójában a sísport jelentőségéről és a magyar síelési lehetőségekről ír a Dívány olvasóinak.
Néhány szó a sísport jelentőségéről
A természetben űzhető sportok között is a legegészségesebb a sísport. Télen visz ki a szabadba, és a hegyek tiszta levegője, a városban olyankor oly ritka napfény, az intenzív mozgás testet-lelket üdítő hatása egészségünk számára felbecsülhetetlen előnyökkel jár. A sízés mindkét válfaja, az alpesi (a lesiklás) és az északi (a futóléccel a természetben történő föl-le vándorlás) nagy élményt és élvezetet kínál. A sízés ideális, minden izmot megmozgató mozgásforma. Szinte egyedül ez képes elvonni a diákot és a felnőttet is a számítógéptől és az okostelefontól.
Nemzetünk jövőjének egyik záloga, sikerül-e a következő nemzedékeket egészségesebbé tennünk.
Az aktív, rekreációs sportolás elterjedése nemzetpolitikai ügy. Valamennyi szomszédunkban többen járják a hegyeket, jobban elterjedt a diáksport, hosszabb a téli szünidő és a tanterv része egy hét síszünidő.
Tévedés azt hinni, hogy hazai hegységeink nem alkalmasak a sísportra
A Budai–hegyekben (400 m magasság) már az 1890-es években elterjedt a sízés három válfaja. Hazai középhegységeinkben (6-700 m fölött) egészen a legutóbbi évekig átlagban három havon keresztül tartott a síidény. A Dívány korábbi cikke azt sugallja, hogy a klímaváltozás következtében egyre kevesebb a hó, Magyarországon lassan el is tűnik.
Nemcsak küzdeni kell a klímaváltozás ellen, de alkalmazkodni is hozzá.
A mezőgazdaságban öntözéssel, más növényi kultúrák meghonosításával, a sísportban pedig a hópótlással, az ún. technikai hó készítésével. (Nem kívánok itt részletesen belebocsátkozni a mesterséges úton előállított hó körüli vitákba, de a nemzetközi tapasztalatok és az elfogulatlan vizsgálatok igazolják, hogy nincs semmilyen racionális érv a téli természetes hótakaró megerősítése, pótlása ellen. A szükséges vizet helyi forrásokból, vízfolyásokból nyerik duzzasztással, a víz pedig elolvadva visszatér a talajba, a hegyi patakokba és a víztározókba, tehát nem zavarja meg a természet körforgását. Ráadásul a mesterséges hó nem késlelteti jobban a vegetáció megindulását, mint egy hosszabb tél, miközben csökkenti a tavaszi szárazságot, az ezzel járó tűzveszélyt, a víztározó pedig az árvízveszélyt.) A ratraknak nevezett pálya-előkészítő, havat tömörítő traktor sem „fojtja meg” a füvet, ez ellenőrizhető, például a mátraszentitváni Síparkban, vagy az Alpok nyáron zöldellő, legeltetésre ideális sípályáin.
Jó példák a középhegységekben
Nemcsak az Alpok és a Kárpátok magashegységeiben virágzik négy évszakban a turizmus, és ezen belül a legnépszerűbb, a síturizmus, de a hazaiakhoz hasonló középhegységekben is. A Zágráb közelében fekvő Sljeme síterepén (730 és 1030 méter között) tavaly rendeztek világkupaversenyt. Szlovákia 80 fölötti számú síközpontja közül tíz teteje 1000 méteren vagy alacsonyabban van. A magyar határhoz közeli Kokava 620–800, Kosutka 503–723, a selmecbányai Szalamandra 580–850 méteres magasságban kínál remek sílehetőséget, akár egynapos síkirándulásra. A hópótlás jóvoltából síidényük karácsony előttől március végéig tart.
Magyarországon is több helyen lehet közel három hónapig síelni
Nálunk jó tíz éve öt helyszínen lehet évente 60-90 napon át sízni: elsősorban ahol technikai hóval erősítik a természetes hótakarót. Mátraszentistván, Eplény, Sátoraljaújhely és Visegrád-Nagyvillám – ezek a terepek már karácsonytól meglehetősen hóbiztosak, elegendő természetes hó esetén pedig a börzsönyi Nagy-Hideghegy és a bükki Bánkút kínál változatos pályákat. Áraik az idei elkerülhetetlen emelés ellenére jócskán elmaradnak a külföldiektől. Sífutásra a Normafánál az idén megnyíló, mesterségesen behavazott pálya páratlan lehetőséget kínál. Elegendő hó esetén a kiépített galyatetői futópálya mellett a Mátra, a Börzsöny és a Bükk 700 m fölötti (részben jelzett) síútjain sível túrázva lehet élvezni a telet.
Jeszenszky Géza
történész, ny. miniszter, okl. síoktató, 1990–99-ben a Magyar Síszövetség tb. elnöke
Utószó
Statisztikailag bizonyított, hogy hazánkban az egészségtelen életmód miatt sok az elhízott ember, a túlsúly valóságos népbetegséggé vált. Ez növeli a cukorbaj, a szívbetegség, az agyvérzés és egyes rákbetegségek kockázatát. Ijesztő nagyságú orvosi költségekkel jár, következménye a Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is alacsony várható élettartam. Hogyan lehet küzdeni az egészségtelen életmód, az elhízás ellen? Hogyan lehet megmenteni fiatalságunkat ettől a magunk okozta, az immunrendszert is gyöngítő bajtól? A válasz egyértelmű: nem gyógyszerrel, fogyókúrákkal, rábeszéléssel, hanem a sporttal, a rendszeres testedzéssel.
