Az ókori Rómában a fürdők egyszerre szolgáltak társadalmi és higiéniai célt. Miért voltak ennyire népszerűek, és mit tanulhatunk tőlük ma?
Meglepő lehet, de igaz: az ókori rómaiaknak legalább olyan fontos volt a higiénia, mint a mai embereknek. Naponta kétszer is tisztálkodtak, a nőknek pedig külön piperekészletük is volt, épp mint manapság.
Az ókori rómaiak fürdői nem különbözhettek sokban a mai budapesti gyógyfürdőktől.
A fürdők nemcsak a tisztálkodás helyszínéül szolgáltak
Tekintve, hogy akkoriban a saját fürdőszoba még luxuscikknek számított, nagyrészt közfürdőkben tisztálkodtak az emberek. Mindemellett az is igaz, hogy az ókori római fürdők sokkal többek voltak a helynél, ahol megmosakodtak az emberek, hiszen egyfajta wellness központként is funkcionáltak.
Az ókori rómaiak naponta kétszer mosakodtak, reggelente általában csak az arcukat frissítették fel, de az esti tisztálkodás már egy egész hosszú szeánsz volt. Már délután megérkeztek a fürdőkbe, és egészen estig ott is maradtak. A fürdők egyfajta közösségi térként is szolgáltak, amihez hozzájárult, hogy óriási befogadóképességük volt. Diocletianus császár idején például 2000 főt is be tudott fogadni egy közfürdő.
A fürdőknek megannyi szolgáltatásuk volt, mint például a masszázs, amelyet a polgárok általában rabszolgáikkal végeztettek el, de akinek nem volt saját rabszolgája, azzal a fürdő „személyzete” foglalkozott. Emellett sporthelyiségek, könyvtár és szalonok is megtalálhatóak voltak a fürdőkben, ahol enni és inni is kaptak a vendégek.
A sporthelyiségekben a labdajátékoktól kezdve egészen a birkózásig sok mindenre volt lehetősége a vendégeknek, nagyobb részt a férfiaknak.
Az ókori rómaiak számára a fürdés egy egész szeánsz volt
A fürdés, mint már fentebb említettük, hosszú rituáléként működött, több fürdőhelyiség végiglátogatásából állt, és a végén egy nagy lakomával záródott.
Az ókori rómaiak nem sajnálták az időt a kikapcsolódásra.
A legtöbben egy bizonyos sorrendet tartottak a fürdőszeánsz során, amely Catherine Salles kutatása szerint a következőképpen nézett ki: egy tepidárium nevű kellemesen meleg helyen kezdtek, ahol a lépcsőn ülve locsolták magukra a langyos vizet. Ezután következett a gőzfürdő, majd a 40 fokos termálvíz, vagyis a caldarium, ahol alaposan végigdörzsölték testüket egy speciális vakaróval, mely fémből készült. Ezt követően kádfürdőt vettek, ahol a lazításé volt a főszerep. Utána vagy visszatértek a tepidáriumba, vagy még a frigidárium felé vették az irányt, hogy hidegfürdőt vegyenek.
A fürdőkben a nők és a férfiak egyaránt megjelenhettek, valamint a rabszolgán át a kispolgáron keresztül egészen a gazdag emberekig mindenki jelen volt. Társadalom-összehozó ereje ellenére ugyanakkor a férfiak és a nők nem lehettek egyszerre a fürdőkben, a délelőtti órákban csak a nők, délutántól napnyugtáig pedig a férfiak következtek.
Az ókori rómaiak nagy csodát adtak a világnak
A fürdők higiénikusságát egyértelműen a vízvezetékeknek köszönhették az ókori római polgárok. Ezen kívül rossz higiénia jellemezte a birodalom lakóit, a városaik utcáit ellepte a szemét, és rengeteg betegség ütötte fel a fejét.
A betegség terjedésének oka a rossz élelmiszer-higiénia és a téli időszakban a tönkrement utcákon lévő víztócsák voltak. Ezek olyan betegségek terjesztőivé válhattak, mint a malária
A birodalom lakosságának körülbelül 15 százaléka halt meg valamilyen járványban, ami a hiányos higiéniából fakadt.
A vízvezetékek azonban sikeres találmánynak bizonyult, amelyet a mai napig alkalmazunk. A vezetékek segítségével friss és tiszta maradhatott a víz, valamint a birodalom több pontjára is képesek voltak elszállítani azt.
Az ókori rómaiak fürdőiből maradt számunkra is valami
A mai napig fennmaradtak ókori római fürdők maradványai, a leghíresebb az angliai Bath-ban található, amelyhez érdekes legenda is fűződik. A történet úgy szól, hogy Bladud herceg Athénban tanult, ahol elkapta a leprát. Ezért hát visszatért Angliába, viszont családja félt a kórságtól, ezért száműzték a fiút, akiből sertéspásztor lett. Az állatok is elkapták a betegséget, azonban miután dagonyáztak egyet a sáros forrásvízben, egykettőre meggyógyultak. Bladud ezt csodának hitte, majd ő is megfürdött a mocsaras vízben, és ő is meggyógyult. Háláját azzal fejezte ki, hogy felépítette Bath városát a források köré. Egy másik híres maradvány, amelyet egy ismeretlen császár építtetett Caracallában, a harmadik századból maradt az utókorra.
Elképesztően furcsán ettek a rómaiak, és nem csak a madártoll használata miatt. Ebben a cikkünkben megmutatjuk, még miért.
