Mindenkinek a fülében cseng a Lambada, és tán még a klipet is látjuk magunk előtt, ahogyan a tengerparton táncolnak a zenekar tagjai. Az örök nyári dallam azonban eredetileg nem a Kaoma slágere volt, amiből hatalmas vita kerekedett az eredeti szerző és az együttes között.
A Lambada 1989-ben a semmiből robbant be – gondolhatnánk, holott valójában egy lopott szerzeményről van szó. Az 1989-es brazil dal Franciaországot, majd egész Európát meghódította, nemcsak a zenéjével, hanem azzal a jellegzetes, már-már érzéki tánccal, amit a klipjében lejtenek. A dal az Egyesült Államokban a negyvenhatodik helyet érte el a Billboard Hot 100-as listáján, Európában viszont sokkalta nagyobb népszerűségre tett szert, és a negyedik lett az Egyesült Királyság Singles Chartján.
A Kaoma egy francia-brazil együttes, amely 1989 januárjában alakult. Az énekes a 2017 elején tragikusan elhunyt Loalwa Braz volt, akit kifejezetten azért szerződtettek, hogy elénekelje a Lambadát.
A siker átütő volt, ám a megszólalásig hasonlított egy 1986-os dalra, a melyet Márcia Ferreira adott elő Chorando Se Foi címen:
Nem az 1986-os volt azonban az eredeti Lambada, ugyanis a dallam egy bolíviai testvérpárhoz, Gonzalo és Ulises Hermosához tartozott, akik a Los Kjarkas együttes tagjai voltak. Márcia Ferreirának megadták az engedélyt, hogy újrahangszerelje és portugálra fordítsa a szerzeményt, nem úgy a Kaomának, aki világsikerré tette a dalt, ami eredetileg így szólt:
Az eredeti címén Llorando Se Fue, azaz ,,Sírva távozott” írói, a Los Kjarkas beperelte a Kaomát plagizálás miatt, és mivel a lopás ténye egyértelmű volt, a Kaoma busásan fizetett tettéért.
Elrendelték a Kaoma-féle Lambada lemezeladásaiból származó jogdíjak befagyasztását,
és megrovásban részesítették Olivier Lamotte d'Incamps francia vállalkozót, aki azt állította, hogy ő írta a dalt a Kaomának. Elmondása szerint 1988-ban egy brazil üdülőhelyen jutottak eszébe a jól ismert dallamok, és a szerzői jogokat is bejegyeztette. A dal szerzőjeként Chico de Oliveira szerepelt, ami, mint később kiderült, a férfi egyik álneve volt. Mindennek ellenére a Kaoma albumának amerikai kiadásán a dalfüzetben az állt, hogy a Hermosa-testvérek hozzájárultak a dal felhasználásához.
Lamotte d'Incamps végül 140 ezer dollárt ajánlott a testvérpárnak a dal jogaiért, akik
nem éltek az ajánlattal, merthogy mint mondták, az összeg messze alulmarad a lemezből származó világszintű bevételtől.
Végül peren kívül állapodtak meg, melynek értelmében a lemez után kapott jogdíjak huszonöt százaléka Lamotte d'Incamps-hoz mint promóterhez vándorol, huszonöt százalék a lemezkiadóé, a fennmaradó ötven százalék pedig az EMI-hez kerül, ami az eredeti, Llorando Se Fue jogait birtokolja.
A Lambada ellopása folytatódik
Ezzel nem ért véget a hányattatott sorsú 1981-es dallam története. 2011-ben ugyanis megjelent Jennifer Lopez On the Floor című dala, amiben egyértelműen a Lambadára hasonlító dallamokat fedezhetünk fel:
Érdekesség azonban, hogy ezt egy indiai zeneszerző, Babbi Lahiri kérte ki magának, merthogy állítása szerint 1990-ben ő vitte a Lambadát Indiába, és az énekesnő tőle lopta el a dallamokat, ezért őt illetik a jogdíjak. Íme az indiai verzió:
Babbi Lahirinek nem ez volt az első plágiumos ügye, így hoppon maradt, és nem jutott neki a kártérítésből. Arról nem szólnak a hírek, hogy az eredeti szerzők benyújtották-e jogdíjra való igényüket Jennifer Lopeznek, vagy megelégedtek azzal, amit az 1989-es lopott sláger hozott a konyhájukra.
Bár hatalmas sláger volt, a mai gyerekek talán nem is tudják, mi az a Lambada, ahogy sok mást is mesélni kell nekik.
