Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az első hazai kandi kamerás felvételeket Sándor György Kossuth-díjas „humoralistának” köszönhetjük. Az ő fejéből pattant ki az a zseniális utcai jelenet is, amely joggal pályázhat a legviccesebb magyar átverés címére.
Sándor György valami olyat tett egy Burda-szabásmintával, amit előtte korábban még senki. Ha a felvétel eddig elkerülte volna a figyelmed, most pótolhatod a lemaradást: ma is éppen olyan vicces, mint amikor az 1980-as években bemutatták a tévében.
Segédszínészből lett az első magyar standup komédiás
A pályája során Jászai Mari-díjjal, Magyar Örökségi díjjal, Kossuth-díjjal, Érdemes művész-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével is kitüntetett Sándor György író, előadóművész és humorista 1938-ban született egy budapesti zsidó családban. Szülei 1935-től a kommunista párt tagjai voltak, édesapja munkaszolgálatos katonaként halt meg Voronyezsnél, édesanyjának sikerült megszöknie a deportálásra elindított menetből, így megmenekült a haláltól.
Általános iskolás korában a Rákosi Mátyás Gyermekotthonba került, majd az orosz nyelvű Gorkij Iskolában tanult, ahol ateista és kommunista nevelést kapott. Később alapító tagja lett a Braun Éva KISZ-szervezetnek.
Középiskolás korában szavalóversenyt nyert. Harmadikos gimnazista korában, 1957-ben Kaposvárra ment (szökött), ahol öltöztetőnek vették fel, de kisebb szerepeket is kapott.
A Színművészeti Akadémiára 1958-ban vették fel, ahonnan szerinte tehetségtelenségére hivatkozva rúgták ki. Egy évvel később bútorosként szegődött el az egri Gárdonyi Géza Színházba, ahol kisebb szerepeket is elvállalt. Volt osztályfőnöke, Szinetár Miklós 1960-ban átszerződtette a Petőfi Színházba, 1963-tól a Thália Színházban volt kisegítő, öltöztető és segédszínész.
Színészként nem ért el átütő sikereket, de 1965-ben egy egészen új műfaj meghozta számára az áttörést. „Emlékszem még nagyanyámra” címmel önálló előadóestet adott az Egyetemi Színpadon, ahol a közönség tapsviharral ünnepelte.
Az estnek egy személyben ő volt az írója, rendezője és előadója, így lényegében ő lett az első hazai standup komédiás.
Hamarosan felléphetett a Vidám Színpadon és a Mikroszkóp Színpadon is, majd barátja, Farkasházy Tivadar közreműködésével 1988-ban az MTV-hez került. A humoralista itt készíthette el a hazai televíziózás első kandi kamerás felvételeit.
Mindenkit megnevettet utcai átveréseivel
Jellegzetes, intellektuális humorára támaszkodva Sándor György vicces jelenetek egész sorával írta be magát a magyar televíziózás történelmébe. Volt, hogy hentesként nyúlszárnyat kínált a meghökkent vásárlóknak, vagy benzinkutasként a filléres benzint.
Legemlékezetesebb szereplésének azonban a legendás burdás jelenetet tartják, amelynek során az utcán leszólította a járókelőket, hogy „Merre található a Majtényi Frigyes utca?”, majd térkép helyett egy Burda-szabásmintát nyomott a kezükbe. A mulatságos reakciókat kollégái rejtett kamerával rögzítették.
Egy másik híres jelenetben, amelyik Farkasházy ötlete volt, Sándor György becsüsként srófolta fel az árakat. De volt olyan is, hogy azzal állította meg a gyalogosokat a Margit hídon, hogy kötelező hídpénzt fizetniük, mire a többség zokszó nélkül fizetett neki.
A felvételek után a tévétől egy nő odament hozzájuk, és elmondta: átverték őket, és aláírnák-e, hogy ez lemenjen adásba. Mindenki tiltakozott. Aztán úgy döntöttem, inkább én leplezem le magamat. Kedvességgel, szeretettel meg tudtam győzni a kandi kamerás szereplőimet, hogy segítsék a műsoromat
– idézte fel Sándor György egy korábbi, a 168 Órának adott interjújában. Bár a felvételek készítése után sok kritika érte, hogy hülyét csinál az emberekből, saját bevallása szerint ő soha nem akart senkit megalázni, csak mindennapi életünk abszurd viszonyait kívánta bemutatni.
Az interjúban a ma 86 éves művész arról is beszélt, hogy most már nem csinálna ilyen műsorokat, amit azzal indokolt, hogy
az emberek sokkal feszültebbek, mint annak idején. Szeretetre, meghallgatásra lenne szükségük.
„Az egyik utolsó utcai televíziós játékomban a Déli pályaudvarnál üldögéltem csepergő esőben. Egyszer csak leült mellém egy bácsi, és majdnem tíz percig egyfolytában beszélt hozzám. Én egy szót sem szóltam. Végül felállt, és megköszönte, hogy ilyen jól elbeszélgettünk. A kollégák nem akarták elhinni, hogy a jelenet nem volt előre megírva. Vitray Tamás azt mondta, ilyen műsor száz évben egyszer jön össze” – emlékezett vissza az interjúban.
Tudtad, hogy van egy magyar származású standupos, aki a Netflixnél csinált karriert? Róla itt írtunk.
