Vannak olyan országok, ahová szívesen utazunk, holott tudjuk és számítunk rá, hogy imitt-amott átvernek majd. És vannak olyan helyek, ahova annak ellenére is újra és újra visszamegyünk, hogy már jól ismerjük, vagy ha drága is. És van egy olyan hely, ahova valószínűleg akkor is menni fogunk, ha az utcán sétálás is pénzbe kerül majd: ez nem más, mint Velence, ahova hamarosan csak az léphet be, aki fizetett és regisztrált is a dolog érdekében.
Olaszország történelemmel, vallással, kultúrával, gasztronómiával, divattal és különlegesen barátságos atmoszférával (ahol nem a maffia misztikus izgalmával) átitatott közege nem csak a viszonylag közel élő magyar turistáknak vonzó. Róma, Nápoly, Toscana, Szicília, Szardínia, nem is beszélve Velencéről, olyat tud, amilyet kevés hely a világon, ezért nem csoda, hogy annak minden pontjáról mágnesként vonzzák a látogatókat. Velence, például, olykor napi 130 ezer főt is.
Nem olcsó mulatság
Velence tipikusan az a város, ahol az utcákon sétálgatni is egyedülálló és felejthetetlen élmény. Na, erre mondtuk eddig, hogy ez pedig semmibe nem kerül. Eddig nem is került,
de 2023. január 16-tól fog
Simone Ventirini idegenforgalmi tanácsos bejelentése értelmében. Az érdeklődők tömegeitől túlterhelt város igénybevételén való enyhítési szándék már régóta a levegőben van, de mostanra konkrét lépéseket is foganatosítottak, s a helyzet januártól még élesebb lesz.
Regisztráció a Velencébe lépéshez
Egyelőre kedvezményekben részesül az – például a dráguló vaporettohasználat során –, aki kísérleti jelleggel, egy hónappal Velencébe történő tervezett belépése előtt az interneten regisztrál. 2023 januárjától azonban a Veneto tartományon kívülről érkező látogatók, akik nem töltenek vendégéjszakát a városban, 3–10 euró közötti napidíjat lesznek kötelesen fizetni Velencében. A díj mértéke az érintett napok forgalma szerint változik majd, ahol a hétvégék és ünnepnapok kiemelt alkalmai képezik, nyilván, a drágább kategóriát.
Menteni a még menthetőt
Persze, jogos a velenceiek aggodalma kivételes városuk miatt. A környezeti hatásoknak is nagyon kitett város a globális felmelegedés során nagyon hamar bekövetkező, esetleges vízszintemelkedéssel már komoly bajba kerül.
50 centiméternyi emelkedés már a város víz alá kerülésével fenyeget.
Nem ez az egyetlen drágulás
Egy júliusban elfogadott új szabályozás értelmében a gondolások által szállítható utasok száma hatról ötre csökken arra való hivatkozással, hogy napjaink turistái egyre súlyosabbak, mondhatni elhízottabbak, ezért nem mindegy, hogy a bravúrosan lavírozandó keskeny kis csónakokra mekkora súly nehezedik. Azért az biztos, hogy egy hattagú család vagy táraság, ha részesülni akar az élményben, nem egyszer 120–160 eurónyi óradíjat fog egy gondoláért kifizetni, hanem kényelmesen, két csapatra oszolva éppen a dupláját. Egyébként, a módosításokat kritizálóknak nem ez a legnagyobb ellenérvük a kezdeményezéssel, hanem az, hogy az apáról fiúra szálló, jövedelmező pályát még bennfentesebbé teszi azzal, hogy eltörli az eddig szükséges elméleti vizsgát némi felmutatott gyakorlat fejében. A jobban járó gondolások mindezért cserébe nagyvonalúan ígéretet tesznek szigorú öltözködési szabályaik betartására, a farmer és a sportcipő mellőzésére.
Azért érdemes résen lenni
Velence egy ékszer, csoda. Az olaszok édesek, pizzájuk, tésztáik, kávéjuk és fagyijuk, akármit csinálunk, utánozhatatlan. Nem tudunk rájuk haragudni akkor sem, ha a Szent Márk téren például egy elegáns kávézó teraszára kiülve 6, azaz hat euró díjat számítanak fel azért, mert a szomszéd teraszon élő zene van, amit ezen a teraszon ülve is hallani. A hat euró fejenként értendő, vagyis ha egy négytagú család leülne egy kávéra, a leülés pillanatától kezdve 24 euró többlettel kell számoljon. Vagy odébb megy.
Természetesen a pizzaszelet, az éttermi napi menü, a hűtőmágnes és a muranóinak mondott üvegcseszuvenírek ára és minősége is sikátorról sikátorra változik, de mindennek ellenére Velencét látni kell. Érdemes ugyanakkor odafigyelni azért pár apróságra.
A legcsúnyább turistalehúzások szerte a világon
- Pénzváltásnál a kiírt váltószámok korrektnek tűnnek, de közben olyan jutalék van az ügyleten, amibe belegebed a turista.
- Az étteremben az árban nincs benne a köret, de még csak a főétel mellé felszolgált szószok sem, például Prágában a mustár a csülök mellett feláras a tányéron.
- A felszolgálási díj kötelező, előre megszabott és nem kevés, de a nyugtán látom először.
- A szállodában feláras, tengerre néző szoba ugyan a tenger felé tájolt, de a fáktól nem látni a vízre.
- A hotel játékautomatáinak működési ideje a bedobott érméért alig pár másodpercesre vannak állítva, mire a gyerek felfogja, mi a feladat, csörrenhet a következő érem.
- Az ital nincs benne a szálloda félpanziós vacsorájában – csak külön karszalag megvásárlásával, amiről az előzetes tájékoztatás véletlenül nem ír.
- A wellnessrészleg nagy része külön fizetős a szálloda lakóinak is, nemcsak a masszázs és fodrász, de a szauna- vagy a jakuzzihasználat is.
- A taxis előre tekeri az órát, rosszul ad vissza, kerülő úton visz a célállomásra.
- A takarító néni borítékot hagy az asztalon a borravalónak, és ráírja: Your cleaning lady wellcomes you.
- A félliteres korsó sör helyett automatikusan nagyobbat hoznak ki, dupla áron.
- Az étterem, bár asztalára kikészített mogyorót, ropit, mini sósperecet a végén felszámolják, nem is olcsón.
Na és persze, ha az összes ilyet fel tudnánk sorolni, sosem érne meglepetés…
