A később Wojtek névre keresztelt szíriai barna medvét 1943-ban lengyel katonák fogadták örökbe, majd magukkal vitték Olaszországba. Az állat annyira a szívükhöz nőtt, hogy bajtársukként kezelték, és közlegényi rangban hivatalosan is felvették a seregbe.
A hős medve a II. világháború egyik legvéresebb összecsapása, a Monte Cassino-i csata után híresült el, amelynek során a szövetségi katonák szemtanúi voltak, ahogy társait segítve tüzérségi gránátokat cipel a harctéren.
Legendává vált Wojtek
Egy brit nő, Sue Butler korábban a BBC-nek nyilatkozva idézte fel, hogy édesapja, Andrzej Gasior őrmester Wojtek oldalán harcolt a háborúban.
Édesapám azt mondta, igazi szimbólum volt, aki egyesítette a katonákat. Sokkal több volt, mint medve, egy volt közülük
– elevenítette fel az asszony. Mint mondta, más veteránokhoz hasonlóan apja nem beszélt sokat neki háborús élményeiről gyermekkorában.
Amikor aztán előállt a katonaként szolgáló medve történetével, először azt hitte, csak viccel. Később azonban apja egyik régi barátja megmutatta neki Wojtek képét.
Butler apja 16 évesen került egy szibériai munkatáborba, majd csatlakozott a lengyel hadsereghez, és a Közel-Keleten találkozott Wojtekkel.
Így lett katona belőle
A szovjet fogságba esett lengyel katonákból szervezett Anders-hadsereg 1942 tavaszán hagyta el a Szovjetuniót, és több ezer civil kíséretében Iránba indult. Útjuk során Hamedan közelében találkoztak egy fiatal iráni pásztorral, ő találta meg a fiatal medvét, akinek anyját vadászok lőtték le. Az egyik civil menekült, a 18 éves Irena Bokiewicz, Bolesław Wieniawa-Długoszowski tábornok unokahúga rögtön a szívébe zárta a medvebocsot, és kiharcolta, hogy megvegyék a pásztortól.
Az állat a következő három hónapot egy Teherán közelében létrehozott lengyel menekülttáborban töltötte, ahol elsősorban Irena gondozta.
Ezután a későbbi 22. Tüzérségi Ellátó Századnak adományozták, tőlük kapta a Wojtek nevet (ez a lengyel "Wojciech" keresztnév kicsinyítő képzője).
Imádta a datolyát és a sört
A bocsnak eleinte nyelési nehézségei voltak, ezért egy régi vodkásüvegből sűrített tejjel táplálták. Étrendjét az idő múlásával gyümölcsökkel, narancslekvárral, mézzel és sziruppal egészítették ki. Néha sörrel is kínáltak, amely a kedvenc italává vált. Sok szokása a katonáktól ragadt rá,
reggelente kávézott, megtanult tisztelegni, két lábon járva menetelni, és szívesen mulatta az időt a társaival való birkózással.
Butler asszony a BBC-nek arról is beszélt, hogy Wojtek kedvenc csemegéje a datolya volt, amit édesapja a felső zsebében hordott, hogy bármikor megjutalmazhassa vele. Az egykori őrmester szerint az egyenruhások bajtársukká fogadták az állatot, aki nagyban hozzájárult moráljuk erősítéséhez.
Amikor aztán a századot áthelyezték Olaszországba, a 8. brit hadtest mellé, szembesültek egy komoly akadállyal. Az Olaszországba tartó brit hajókra vonatkozó szabályzat ugyanis megtiltotta a kabala- és háziállatok szállítását. A katonák ezt úgy játszották ki, hogy Wojteket hivatalosan is besorozták a lengyel hadseregbe,
közlegényként szerepelt a 22. Tüzérségi Ellátó Század katonái között.
Ez azt jelentette, hogy saját zsoldkönyvvel, ranggal és sorszámmal rendelkező közlegényként a többi katonával együtt élhetett és szolgálhatott.
Lőszereket cipelt a fronton
Wojteket az tette igazán híressé, hogy a Monte Cassino-i csata során segített egységének a lőszerek szállításában. Állítólag 45 kilós ládákban cipelte a tüzérségi lövedékeket, és soha egyetlen darabot sem ejtett el.
A medve ezzel is a katonákat utánozta: amikor látta, hogy a ládákat cipelik, másolni kezdte ket.
Wojtek olyan ládákat emelt meg egymaga, amelyekhez egyébként négy ember kellett volna, és teherautókra pakolta azokat. Egy másik brit veterán egy interjúban felidézte, mennyire megdöbbentette, amikor a tanúja volt, hogy a termetes medve lövedékeket cipel a Monte Cassino-i csata során.
Ő tartott minket életben. Bár félt a robbanásoktól, idővel megszokta azokat, és nagy ládákban szállította a tüzérségi eszközöket a helyszínen.”
A lengyelek győzelme után Wojtek a tábornokok és államférfiak körében is híressé vált. Tetteinek elismeréseként tizedessé léptették elő, és a tüzérségi lövedékeket hordozó medve a 22. század hivatalos szimbólumává vált.
Állatkertben lelte halálát
A második világháború 1945-ös befejezése után Wojteket a 22. század többi tagjával együtt a skóciai Berwickshire-be szállították, majd leszerelésüket követően az edinburgh-i állatkertbe került, itt töltötte életre hátralévő részét. Az állat mindig
boldogan reagált, ha lengyelül beszéltek hozzá, és számos katonát felismert korábbi egységéből.
Egy alkalommal a hajdani lengyel veterán is meglátogatta őt, és bár akkoriban úgy tartották, egy férfi nem sírhat, mert az a gyengeség jele, amikor meglátta Wojteket az állatkertben, úgy zokogott, mint egy csecsemő.
A medve 1963. december 2-án, 21 éves korában, természetes okból hunyt el. Életéről gyermekkönyv, dokumentumfilm és színdarab is készült, sőt több szobrot is emeltek neki.
Az első világháborúban több állat is részt vett, egy kicsi galambnak majdnem 200 katona köszönhette az életét.
