Prágai tavasz

A bevonulásban összesen 27 hadosztály vett részt, több mint 500 ezer katonával, 1000 repülőgéppel és legalább 6000 tankkal; a csapatok elfoglalták többek között Prágában a miniszterelnöki hivatalt, a kommunista párt székházát, a rádió és a televízió épületét. A 137 katonai és civil áldozatot és mintegy 500 sérültet követelő invázió idején a csehszlovák fővárosban tartózkodott az akkor harmincéves fotós, Josef Koudelka, aki gépével igyekezett minél hitelesebben dokumentálni a fontosabb eseményeket.

Személyes indokból dokumentálta a prágai inváziót

Koudelka egy kis morvaországi faluban, Boskovicében született, ahonnét az érettségit követően Prágába költözött, és a műszaki egyetemen mérnöki diplomát szerzett. A fiatalembert azonban sokkal jobban érdekelte a fotográfia, mint a mérnöki hivatás, már a ’60-as évek elején kitűnt színházi előadásokról készített képeivel, 1967-ben pedig végleg otthagyta a műszaki pályát, és teljes idejét a fotózásnak szentelte. Színházi fotós munkája mellett Koudelka táj- és szociofotózással is szívesen foglalkozott, beutazta a közép-európai régiót, fotósorozatot készített a szlovákiai, romániai és balkáni cigánytelepekről.

A Prága elleni offenzíva idején Koudelka lencsevégre kapta, amint a csehszlovák főváros népe megpróbál ellenállni a megszállóknak, akik tankokkal vetnek véget a „prágai tavasznak”, rengeteg képet készített, melyeken kiválóan tükröződött a hazájukat és a reformokat védelmező civilek és az őket eltipró katonák közötti – többek között vizuális – ellentét. Mint később mesélte, nem tartotta magát fotóriporternek, és egyáltalán nem volt szándékában úgymond tudósítani az eseményekről, a képek készítését személyes indokok motiválták, szerette volna megörökíteni a saját életére is gyökeres hatást gyakorló prágai inváziót, olyan érzékletességgel, ahogyan a nagy külföldi hírügynökségek fotósai nem lehettek rá képesek.

A leghíresebbé vált képen egy férfi karja látható a hajnali városban, amint karóráján pontosan azt az időt mutatja, amikor a szovjet és szövetséges csapatok megérkeztek a városba – Koudelka szándékosan kérte meg a járókelőt, akivel véletlenül találkozott a belvárosi utcán, a villamossínek mellett, hogy mutassa fel az órát a fényképező lencséjének.

Évtizedekig titokban maradt a fotós kiléte

Koudelka fényképei mégis hatalmas visszhangot váltottak ki nemzetközi szinten, miután egy barátja, Anna Fárová sikeresen kicsempészte a negatívokat (Koudelka maga sohasem hívta elő a képeket) New Yorkba, ahol a Magnum fotóügynökség megvásárolta, majd világszerte eladta őket különböző újságoknak, köztük a londoni Sunday Times hetilapnak. A fotókat P. P., vagyis Prague Photographer, Prágai fotográfus álnéven publikálták az esetleges retorzióktól tartva. A prágai fényképek készítőjének ítélték az 1969-es évi rangos Robert Capa-emlékdíjat, mely így szintén – a díj történetében először – ismeretlen fotóst illetett.

Koudelka maga csak akkor tudta meg, hogy képei híresek lettek Nyugaton, amikor a következő évben Londonban járt egy csehszlovák színitársulattal, és megpillantotta a karórás fotót az egyik magazin címlapján. Természetesen senkinek sem mondhatta el, hogy a Prága elleni invázióról készült felvételeket ő készítette, akármennyire is szeretett volna elbüszkélkedni a ténnyel. Párizsban felkereste a Magnum fotóügynökség helyi irodáját, akik azt tanácsolták neki, ne térjen vissza szülőhazájába, ugyanis bár a képeket névtelenül publikálták, a csehszlovák hatóságoknak nem lesz nehéz dolguk kideríteni, ki a valódi szerző.

A fotós megfogadta a tanácsot, Angliában telepedett le, ahol a Magnum ügynökségnél kapott állást, majd a ’80-as években Franciaországba költözött és francia állampolgárságot szerzett; háborús helyzeteket soha többet nem fotografált, Európa-szerte készített néprajzi képei viszont jelentős visszhangot váltottak ki és rangos elismeréseket hoztak számára. Mivel édesapja továbbra is Csehszlovákiában élt, az őt érintő esetleges retorzióktól tartva Koudelka továbbra sem ismerte el sajátjaiként a prágai eseményekről készült felvételeket, először csak apja halála után, 1984-ben, első nagy kiállítása alkalmával fedte fel P. P. valódi kilétét.

Csehszlovákiában a képeket csak 1990 augusztusában, 22 évvel a prágai eseményeket követően publikálták hivatalosan a Respekt hetilap mellékletében. Josef Koudelka, aki idén januárban töltötte be 85. életévét, az utóbbi évtizedekben Prága és Párizs között osztotta meg idejét.