Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Gondoltad volna, hogy a világ legelső regényét nem egy unatkozó európai arisztokrata, hanem egy 11. századi japán udvarhölgy írta, selyemparavánok mögött? Tette mindezt úgy, hogy a valódi nevét még a kortársai is alig ismerték. Muraszaki Sikibu története nemcsak az irodalomról, hanem arról is szól, hogyan vált valaki láthatatlan udvari árnyékból a világirodalom egyik legnagyobb hatású alakjává.
Ha ma azt mondjuk, japán irodalom, a legtöbbünknek Murakami vagy a haikuk ugranak be, pedig az egész egy ezer évvel ezelőtti „girl power” pillanattal kezdődött. A Heian-kori Japánban ugyanis a nők – bár papíron alig volt szavuk – valójában a kulturális élet motorjai voltak. Ebben a különös, rituálékkal és selyemruhákkal teli világban élt egy nő, akit ma Muraszaki Sikibu néven ismerünk.
A dolog érdekessége, hogy ez nem a valódi neve: a Muraszaki egy regényhősére utal, a Sikibu pedig az apja rangját jelölte. Akkoriban ugyanis egy nemesi származású nő nevét titokban tartották a nyilvánosság előtt – de a gondolatait, szerencsére, nem sikerült elrejteni.
A lány, aki túl okos volt
Muraszaki már gyerekként kilógott a sorból. Míg a lányoktól akkoriban azt várták el, hogy szépen írjanak japánul és értsenek a divathoz, ő a bátyja óráit kihallgatva megtanult kínaiul is. Ez akkoriban nagyjából akkora lázadásnak számított, mintha ma valaki feltörné a Pentagon szerverét: a kínai nyelv ugyanis a férfi politikai elit kizárólagos játékszere volt. Édesapja, bár büszke volt rá, állítólag sokszor felsóhajtott:
„Bárcsak fiúnak születtél volna!”
Szerencsére Muraszaki nem hagyta elveszni a tehetségét. Amikor a császári udvarba került, a várakozással és pletykákkal telt délutánokon írni kezdett. Így született meg a Gendzsi szerelmei, egy olyan monumentális mű, amit ma az első modern regényként tartunk számon.
Sorozatnézés helyett fejezeteket csereberéltek
A Gendzsi szerelmei nem egy poros tanmese volt. Képzelj el egy olyan történetet, ami tele van intrikával, viszonzatlan szerelemmel, udvari pletykákkal és nagyon is hús-vér karakterekkel. A főhős, „Fényes Gendzsi” herceg nem egy tökéletes lovag: esendő, néha önző, és folyton keresi a helyét a világban.
A könyv akkora siker lett, hogy az udvarhölgyek fejezetenként adták kézről kézre a selyempapírra írt szöveget, pont úgy, ahogy mi várjuk ma kedvenc sorozatunk új részeit. Muraszaki pedig mindent megfigyelt: a naplójából tudjuk, hogy nemcsak az irodalomhoz értett, de elég csípős véleménye volt a vetélytársairól is.
Miért fontos ez nekünk ma?
Muraszaki Sikibu sikere emlékeztet minket arra, hogy az igazán jó történetek nem évülnek el. Ezer év távlatából is pontosan értjük azokat az érzelmeket, amikről írt: a magányt, a vágyat vagy éppen a társadalmi elvárások szorítását. Bebizonyította, hogy még egy olyan világban is, ahol a nőknek „hivatalosan” csak a paravánok mögött volt helyük, néhány toll- vagy ecsetvonással le lehet bontani a falakat.
Magyar irónő is akad, akit méltatlanul elfelejtettek: Földes Jolán leghíresebb regényéből egymillió példányt adtak el világszerte, itthon azonban bezúzták a könyveit.
