Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A szép és egészséges fogakra manapság akár milliókat is költünk, hiszen egy-egy fogászati beavatkozás, különösen, ha a legmodernebb eszközökkel történik a páciens kímélése és a hosszan tartó eredmény okán, kisebb vagyonba kerül.
A szájhigiénia a 17. században azonban más szempontból is fontos volt: az eldeformált, elszíneződött, esetleg hiányzó fogak a korabeli hiedelmek szerint a feslett erkölcsökre utaltak, különösen a nők esetében. Ezért nem is csoda, hogy már akkoriban is mindent megtettek annak érdekében, főleg, akiknek volt erre pénze, hogy mosolyukat tökéletessé varázsolják. Vagyis a fogpótlás és a műfogsor nem feltétlenül egészségügyi beavatkozás volt, sokszor az egyén státuszát hirdette.
Az esztétikai fogászat múltja
Hogy már négyszáz évvel ezelőtt is létezett esztétikai fogászat, azt többek között egy francia arisztokrata hölgy, Anne d'Alègre maradványainak köszönhetően tudjuk. Anne testét 1987-ben fedezték fel a Château de Laval kápolnában. A balzsamozásnak és az ólomkoporsónak köszönhetően bár a test mumifikálódott, a fogazata igen jó állapotban maradt, ezért a kutatók számos vizsgálatot végezhettek rajta. Többek között így derült fény arra is, hogy abban az időben milyen fogászati kezelések voltak elérhetőek.
A számítógépes tomográfiával végzett vizsgálatok kimutatták, hogy Anne súlyos fogágybetegségben szenvedett, amely fogvesztéssel járt, miközben a páciens iszonyú fájdalmakat élt át, különösen rágás közben. Annak érdekében, hogy a nő képes legyen enni, és megfeleljen a társadalmi elvárásoknak is, számos fogászati kezelésben részesült, amelyek igen modernnek számítottak a kor viszonyaihoz képest.
Ép fogsor, boldog jövő
Például, amellett, hogy fogszabályozót kapott, több fogát pótolták is. A kezdetleges fogszabályozó aranyhuzalból készült sín volt, amely arra szolgált, hogy egyrészt összetartsa a fogakat, másrészt, hogy egyenletes legyen a terhelés a többi, nem teljesen egészséges fogon. A protézisek elefántcsontból készültek, ez szintén rendkívül modern megoldás volt abban az időben.
Ugyanakkor a fogpótlás, nemcsak a francia arisztokrata hölgy, hanem általában a nemes és tehetős rétegek körében egyfajta divattá is vált és erre egy egész iparág épült később. Egyes orvosok például kihúzták a szegények ép és egészséges fogait, hogy azokat műfogsorrá alakítsák a gazdagok számára.
Ugyanis a 17. században, ha egy hölgynek hiányoztak például a metszőfogai, az nem csak egészségügyi, esztétikai problémát is jelentett, a közmegítélés szempontjából igen rossz helyzetbe került az a nő, akinek a fogsora nem volt ép. Így, aki tehette, fogpótláshoz vagy műfogsorhoz folyamodott, hogy így biztosítsa a rangos házasságot és ezzel a biztonságos, stabil jövőt.
Ha kíváncsi vagy rá, hogy mire használták a Waterloo-nál elesett katonáik fogait, olvasd el ezt a cikkünket.
