Képzeld el, hogy visszautazhatsz az időben az 1920-as évek Magyarországára. Az Alföld pusztáin, a végtelen zöld mezőkön dolgozó pásztorok hűséges társa, a puli még egy teljesen más arcát mutatta a világnak. A bozontos, rasztás szőrzet, amely ma már védjegye a fajtának, akkoriban nem volt ilyen domináns, sőt, a kutyák megjelenése lényegesen eltért attól, ahogyan ma ismerjük őket. De hogyan is néztek ki akkoriban ezek a magyar pásztorkutyák, és miért változott meg ennyire a külsejük az évtizedek során?
Így nézett ki eredetileg az ikonikus magyar kutyafaj
Az 1920-as évek magyar pulija sokkal egyszerűbb, funkcionálisabb kinézetű volt. Akkoriban a szőrzetet nem a divat határozta meg, hanem a munka. A pásztorok gyakran maguk nyírták meg a kutyájukat, így a szőrzetük rövidebb és kevésbé egyenletes volt. Egyes korabeli feljegyzések szerint a puli szőrzete inkább hullámos vagy göndör volt, mint a mai, hosszú, kötélszerű tincsek.
Ennek egyik fő oka az volt, hogy a munkakutyák esetében a praktikum fontosabb szerepet játszott, mint az esztétikum. Eredetileg a kutyák testfelépítése is más képet mutatott: a modern tenyésztés során az apróbb testarányok és a show-stílusú megjelenés előtérbe került, míg a múltban az erős, agilis testalkat dominált.
Miért változott meg a puli külseje?
A fajta mai megjelenésének kialakulásában az 1920-as években indult, célzott tenyésztési programok játszottak döntő szerepet. A cél az volt, hogy a puli ne csak munkakutya legyen, hanem egy országimázs szimbóluma, amely a nemzeti örökséget képviseli. A hosszú, nemezes szőrzet az 1930-as évekre vált az egyik legfontosabb esztétikai tényezővé, és ezzel együtt a puli egyre inkább a magyar kultúra jelképe lett.
A változásokat a nemzetközi kutyakiállítások és a fajtastandardok is felerősítették: a pásztorkutyákból fokozatosan kiállítási kutyák lettek, ahol már nem a munkaképesség, hanem a külső jegyek domináltak.
Innen ered a puli
A puli gyökerei egészen a honfoglalás koráig nyúlnak vissza. A magyarok valószínűleg a keletről hozott pásztorkutyák őseiből fejlesztették ki a fajtát, amelyet az állatok őrzésére és terelésére használtak. Bár az idők során sok minden változott, a puli hűsége és intelligenciája mindmáig megmaradt, ahogy a rasztás bundája is a világ minden táján híressé tette.
A puli tehát egy igazi időutazás – a fajtára nézve könnyen megláthatjuk, hogyan formálta a történelem és a kultúra a mai külsejét. Hogy milyen lenne újra látni a régi pulikat az Alföld pusztáin, az talán már örök rejtély marad.
Van egy kutya, amelyet már magyarok százai keresnek hónapok óta. Róla ebben a cikkünkben írtunk.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
