Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A magyar irodalom legnyugtalanítóbb novelláit író Csáth Géza naplójában őszintén vallott morfiumfüggőségéről és azokról az alkalmi viszonyokról, amelyeket fürdőorvosként folytatott betegeivel. „Morfiumot is fecskendezni néha halmozott coitusok után” – jegyezte fel extrém életfilozófiáját.
1919. július 22-én dr. Brenner József idegorvos megszökött a bajai kórház pszichiátriai osztályáról, ahol morfiumfüggősége és paranoid tévképzetei miatt kezelték. Harminc kilométert gyalogolt regőcei otthonába, majd a rendelőszobában három revolverlövéssel, kislányuk szeme láttára lelőtte feleségét, Jónás Olgát. A szerencsétlen asszonynak annyi ereje maradt, hogy a szomszédot értesítse, majd egy óra múlva meghalt. A gyilkos férj ezt követően felvágta az ereit, nagy mennyiségű morfiumot vett be, de túlélte: egy szerb katonaorvos gyomormosást végzett rajta, bekötözte a sebeit, majd visszaszállíttatta Bajára.
A súlyosan morfinista, s ekkor már zavart elméjű férfi, bár öccse megmutatta neki a temetési számlákat, nem akarta elhinni, hogy felesége meghalt. Baján szeptember közepéig ápolták, ekkor azonban megszökött, s beállított gyógyszerész nagybátyjához, akitől morfiumot kért. Nem kapott, így gyalog Budapestre indult, a határnál azonban szerb katonák feltartóztatták. Könyörgött nekik, hogy inkább öljék meg, csak ne kelljen a kórházba visszamennie. A katonák természetesen nem lőtték agyon, így Brenner a nála lévő, valószínűleg a patikából lopott mérget nyelte le, amelynek következtében 1919. szeptember 12-én, 32 éves korában meghalt.
Szép remények
Brenner József, azaz Csáth Géza, a nyugtalanító atmoszférájú novelláiról ((Anyagyilkosság, Ópium, A varázsló kertje) ismert író, tehetséges zenekritikus és szép reményű orvos kilenc évnyi morfiumhasználat után vetett véget életének. A szabadkai születésű Csáth – Kosztolányi Dezső unokaöccse – szigorú és büntető apa mellett nőtt fel, édesanyja meghalt, amikor a fiú nyolcéves volt. Gyermekkori szabadkai élményei (akárcsak Kosztolányi estében) későbbi, különös hangulatú novelláiban is megjelennek.
Sokoldalú tehetségként indult: festett, hegedült, zongorázott, zenét szerzett, zenekritikákat és novellákat írt, érettségi után mégis a Budapesti Orvosi Egyetemre felvételizett. A tehetséges fiatalember a nagy hírű Moravcsik-klinikán kapott munkát, az Elme- és Idegkórtani Klinikán volt gyakornok. (Ebből az időszakból származik az Egy elmebeteg nő naplója című munkája, amely G. kisasszony és a benne élő Lény küzdelmét beszéli el.)
Lassú és gyors mérgek
Csáth 1910 tavaszán használt először morfiumot, amikor – tévesen – tüdőbajt diagnosztizáltak nála. Kezdetben megpróbálta kordában tartani szenvedélyét; erről tanúskodik Naplója is, amelybe gondosan feljegyezte, a nap melyik időszakában mekkora mennyiségű morfiumot vagy a szintén ópiumszármazék pantopont vett magához. Amikor Moravcsik elbocsátotta, Csáth fürdőorvosnak állt. 1912-ből fennmaradt Naplójában megdöbbentő őszinteséggel rögzíti, hogyan zaklatta (avagy hite szerint, csábította el) nőbetegeit és a fürdő nőnemű dolgozóit, miközben jegyese, Jónás Olga otthon várt rá.
Szobalányok és szobaasszonyok
Egy bizonyos Teréz nevű szobalányról például ezt írja: „Condommal néhányszor erősen meglőttem, mert igen szűk vaginája volt. Szüzességét Mahler szanat. orvos vette el 2 év előtt. Ez a 21 éves lány a maga sovány, sápadt testével nem volt csábító falat, de amint kitüzesedtek a buta, kék szemei a kéj hatása alatt, amint kipirult az arca, és hevesen ellenmozgásokba kezdett, ebben volt valami érdekes.”
Nem maradhatott ki a szobaasszony sem: „36 éves, testes, nagy orrú nymphomániás nő volt ez, a szobalányok kerítőnője, óriási seggel, kissé lógó, de szép mellekkel (…) Júl. 19-én történt, hogy szobámban egy délben elfogtam.
Az ajtót bezártam, és miután tudtam, hogy pénzsóvár, átadtam neki 10 koronát. Egy perc múlva már feküdt.
Rémes élvezettel dolgozott. A lábait a plafonra irányította, és óriás seggét, széles combjait övemnek támasztotta. Az orgazmus, amit nyújtott, jelentékeny volt, és a pénzt ugyancsak megérte” – festi le a fizetett gyönyört Csáth, akinek azért nem mindenki felelt meg: az egyik szobalány „rémesen élvezett, de más alkalommal nem vettem igénybe, mert karjait túl vékonyaknak találtam” – jegyzi meg.
Szex a rendelőben
Az orvos-beteg etika akkoriban, úgy tűnik, nem igazán létezett, vagy ha mégis, nem tartotta vissza a heves természetű fürdőorvost: „Ekkorában történt egy napon, vasárnap, hogy a szklenói bába leánya, Paula bejött rendelésemre. Már régebben kezeltem, de először történt, hogy egyedül keresett föl. Megvizsgáltam. Kacérul mosolygott rám. Rózsaszínű, kis kemény mellecskéi majd kiszúrták vastag parasztingét. Emellett vastag, piros ajkai voltak, és kissé duzzadt héjú, tyúkszerű, zöldeskék szemei.
Mikor a mezítelen, hófehér hátán hallgatóztam, azon vettem magam észre, hogy egyszerre csak megcsókoltam a hátát, majd a mellét, és végül a száját.
(…) Miután megelégeltem a mulatságot, és a rendelőóra ideje is közeledett, megparancsoltam a lánynak, hogy öltözzék fel. Szemei égtek, ajkai lihegtek, feje fájt, amikor kitámolygott a szobából, én pedig kiszellőztem.”
A Naplóban egymás után találjuk a beszámolókat az „úri ruhájú és kurvaarcú” nőkről, „cirmos kurvákról”, „remek és finom zsidóasszonyokról”, de van közöttük „gonosz kis bestia”, „komisz kis állat”, „kis ormótlan tuskótermészet” és „kétgyerekes, 52 éves púpos” is. Bár némelyikük tiltakozott, nem menekülhettek Csáth erőszakossága elől – ami a férfinek fel sem tűnt, sőt, meggyőződése volt, hogy a vonakodás az erotikus játék része.
Folytathatnánk a felsorolást, de már csak V. Emmát említjük meg, aki külsőre ugyan nem nyerte el a vérmes fürdőorvos tetszését („pisze és hegyes orra volt, mélyen ülő, világoskék szemei, pattanásos arcbőre tág pórusokkal, széles, nagy ajkai”), s jellemvonásai sem voltak éppen rokonszenvesek („szemtelen, imbecilis, alantas”), ám amikor levetkőzött, a doktort meglepte a „test szépsége”, aminek természetesen nem tudott ellenállni. A nők az aktus után nem számíthattak különösebb romantikára tőle: „Ajkai vonaglottak, és teljesen elalélva pihegett kezeim között.
Utána persze az obligát, hysteriás sírás következett, mire elhagytam a szobát. Több esetben tapasztaltam, hogy ez a legbölcsebb eljárás.
A következő napokban azonban sohase csókolt magától, mindig küzdött, nyugtalankodott, nem tudta élvezni a bűnt.”
„Morfiumot is fecskendezni néha halmozott coitusok után”
Csáth teljesen érzelemmentesen, tárgyszerűen ír ezekről a nőkről, mintha csak strigulákat jegyezne fel, s ezzel nem is tévedünk nagyot, hiszen az 1912-es évet a következőképpen összegezte: „Coitus 360-380+körül. 10 különböző nő megszerzése. Köztük 2 szűz lány.” Tegyük hozzá, valószínűleg nem ő volt az egyetlen fürdőorvos, aki kihasználta nőbetegeit – különben nem lett volna bevett gyakorlat a Monarchiában, hogy az évek óta gyermekre vágyó, ám gyermektelen asszonyok egy-egy fürdőkúra után, csodák csodájára, azonnal teherbe esnek.
Csáth nemcsak a hódításokat jegyezte fel a Naplóba, hanem feleségével folytatott nemi életének részleteit is. A magához vett drogokról is akkurátusan beszámolt, ezeket sokszor éppen a nemi vágy csökkentésére alkalmazta.
„Morfiumot is fecskendezni néha halmozott coitusok után”
– szerepel a Naplóban Csáth sajátos ars poeticája. Nyomon követhetjük leszokási kísérleteit is: a fel-fellobbanó reményt mindig újabb és újabb bukások követték, mint ahogy a későbbi, intézeti kezelések sem végződtek sikerrel.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
„Jött, ölelt és megvert”
Az író Jónás Olgával 1913-ban házasodott össze. A világháború alatt katonaorvosként szolgált, mígnem 1917-ben, morfiumfüggősége miatt leszázalékolták. Csáth személyisége ekkor már kezdett szétesni: folyton Olgát gyanúsítgatta, féltékenykedett, sőt, bántalmazta is. „Minden úgy történt, amint megsejtettem. Jött, ölelt és megvert” – írta Olga közös naplófüzetükben, de azt is hozzátette, hogy
„kellemes, jóleső érzést vált ki belőlem, ha egy kicsit zsarnokoskodik. Ilyennek szeretem a férfit.”
Kapcsolatuk egyébként kezdetektől fogva konfliktusos volt, amelyben a szenvedély és az őrjítő féltékenység egyszerre volt jelen.
Csáth Géza, a paranoiás
Kapcsolatuk 1918 karácsonyán, két hónappal kislányuk születése után került végzetes válságba. Olga elmesélte férjének, hogy „az éjjel álmodta, hogy én roppant dühös voltam, egy konfliskocsissal veszekedtem, és tőrös botommal a szívét téptem ki. A jelenet az Oktogon téren vagy a Stef[ánia] úton volt.” Mindebből a képzett pszichoanalitikus Csáth levonta a következtetést, hogy a nemrég született kislánynak nem ő az apja, s nyomozni kezdett Olga szeretője után, akit Bácsalmáson vélt megtalálni. Valamilyen ürüggyel megvizsgálta (valójában a hátán a kislányáéhoz hasonló anyajegyet keresett); majd összehasonlította fejformájukat, és sorra vette a saját és a másik férfi anatómiai jegyeit. Olga tiltakozása mit sem ért:
„Ő ordítva hangoztatta ártatlanságát, de csak azért, hogy megőrjítsen, és további esztelen kutatásokra buzdítson.”
1919 februárjában már komoly üldöztetéses téveszmék kínozták. Feltűnt neki, hogy a kislányt Olga „kis szeretőmnek” nevezte, és meggyőződésévé vált, hogy felesége és a cseléd meg akarják őrjíteni: elrejtik a dolgait, elvesznek a pénzéből vagy éppen hozzáadnak; a gyerek haját pedig úgy fésülik, hogy ezzel is a szeretőre emlékeztessék őt. Mérgezéses téveszméi is voltak:
„Úgy tett mindig, mintha dugdosni akarna valamit előlem, s meg akarna mérgezni.
Ha otthon voltam, folyton ki-be járt a szobákban, és szekrényeiben rakosgatott, és amikor beléptem, becsukta a szekrényt. Én azután feltúrtam mindent, és semmit se találtam.”
Csáth végül 1919 tavaszán került a bajai elmegyógyintézetbe. „Idehoztak, meg nem gondolva azt, hogy itt a halálos ítéletemet kell megtudnom. (...) Szegény kis Ilonka [Csáth gyermekkorában elhunyt kishúga], mikor az agybetegsége közeledett – bújt mindenkihez, akitől egy kis szeretetet várhatott. Ölelte, csókolta, magához szorította. Így menekültem én O[lgá]hoz, apához, Dezsőhöz.
Mindenki eltaszított, rámunt, elhárított, belémrúgott.
– Mit tegyek így: élet, becsület, szeretet nélkül” – jegyezte fel 1919. májusában. Négy hónap múlva már nem volt az élők sorában.
Kapcsolódó: Ezek a magyar költők is meglepően szókimondóan írtak az erotikáról
