Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kékcédulás választás néven híresült el az 1947-es szavazás, amikor egyetlen törvénymódosítással rengeteg pártot leradírozták a választási térképről.
Bár mindent megtettek a győzelem érdekében, mégsem sikerült a Magyar Kommunista Pártnak megszereznie az abszolút többséget. 1947. augusztus 31. – a dátumot azóta is úgy jegyzi a történelem, mint az egypártrendszer kialakulásának kezdetét.
A második világháború végét követően a magyar pártok jelentős részének az volt a célja, hogy egy többpárti, demokratikus alapokon nyugvó, stabil rendszert építsen ki. A kommunisták ellenben már ekkoriban is a sztálinista módszert szerették volna meghonosítani.
Így változtatták meg a szabályokat a választás előtt
Mivel Sztálin a háború után Magyarországon maradó szovjet hadseregen, illetve a Szövetséges Ellenőrző Bizottságon keresztül képes volt nyomást gyakorolni a helyi politikára, nem volt nehéz dolguk. A Belügyminisztérium szinte azonnal az irányításuk alá került, és elkezdték kiépíteni a status in statu (állam az államban) rendszerüket annak érdekében, hogy az 1945-ös választáson győztes kisgazdapártot feldarabolják.
Révai József 1946 novemberében úgy fogalmazott, hogy a kisgazdapárt elemeire bontása nélkül a magyar demokrácia nem tud népi demokráciává lenni.
1947-ben mondvacsinált okokkal elhurcolták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, így kényszerítve az akkori miniszterelnök Nagy Ferencet lemondásra, majd emigrációra.
A frissen kiírt választás előtt nem sokkal, 1947. július 23-án a kommunisták nyomására módosult az 1947. évi XXII. törvény, mely a választójogról rendelkezett. Megváltoztatták a választási szabályokat, 10 százalékkal csökkentették a választásra jogosultak számát, illetve felsorolták benne azokat
a háború előtti jobboldali szervezeteket, amelyek volt tagjai nem indulhattak a voksoláson.
Köztük volt Sulyok Dezső, a legerősebb ellenzéki erő, a Magyar Szabadság Párt egyik prominense is. A választáson végül csak 10 párt indulhatott. Rajk László belügyminiszter ráadásul kifelejtett mintegy fél millió, ismerten antikommunista szavazópolgárt a választásra jogosultak listájából.
Mire voltak jók a kék cédulák?
Rákosi kommunista pártja mintegy 200 ezer szavazatot kívánt bezsebelni a kék cédulákkal. A kék nyomattal ellátott cetlikkel, melyeket a kommunista párt osztott ki, a lakóhelytől távol is lehetett szavazni. Vonatokon és buszokon szállították a választópolgárokat, voltak, akik 20 helyen is sorba álltak szavazni, minden faluba és városba betértek, hogy leadják voksukat a Magyar Kommunista Pártra.
Hogy a pártra leadott 1,13 millió szavazatból pontosan hány volt kékcédulás voks, pontosan nem lehet tudni.
Bár még aznap kiderült a csalás, mégsem írtak ki új választást. A kommunisták ugyan még így is csak a második helyen jutottak be a parlamentbe, a csalásba belenyugvó ellenzékiek, a kisgazdák, a parasztpártiak és a szocdemek számára a véget jelentette, hogy nem álltak ki magukért. (Nyitókép: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)
Ha érdekel, milyenné vált az élet a kékcédulás választásokat követően, illetve a magyarországi kommunizmus első éveiben, olvasd el ezt a cikkünket is.
