Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az earl grey a világ egyik legismertebb ízesített teája, mégis kevesen tudják, hogy egy valódi történelmi személyről, az egykori brit miniszterelnökről kapta a nevét. Charles Grey a 19. század egyik meghatározó politikusa volt, kormányzása idején született meg a választójogi reform, és fontos lépések történtek a rabszolga-kereskedelem felszámolásáért.
A róla elnevezett teakeverék eredete viszont már inkább a legendák világába vezet.
Az earl grey tea története
Az earl grey alapja fekete tea, amelyet bergamottolajjal tesznek különlegessé. A mediterrán térségben termő, apró citrushéjú gyümölcs adja azt a jellegzetesen friss illatot, amelyről a keverék világszerte ismertté vált. Bár ma már magától értetődőnek tűnik a citrus és a tea találkozása, a bergamott eredetileg nem is volt jelen Kínában, ahol a teázás kultúrája megszületett. Éppen ezért sok történész úgy véli, hogy brit teakereskedők választották ezt az aromát, hogy visszahozzák a kínai teák finom, virágos karakterét.
A legenda szerint a recept egy kínai mandarintól származik, aki hálából adta át egy brit diplomatának, miután az megmentette az életét. Egy másik történet már magát a grófot, Charles Greyt küldi Kínába, ahol állítólag ő segített a mandarin családján. Ezeket azonban semmilyen dokumentum nem támasztja alá. A valóság sokkal hétköznapibbnak tűnik.
A bergamottot nagy eséllyel azért kezdték használni, hogy ellensúlyozzák az angol víz magas mésztartalmát, amely gyakran elnyomta a tea ízét.
Több nagy cég is a magáénak tartja
A Twinings és a Jacksons of Piccadilly egyaránt azt állítja, hogy az ő receptjük volt az első. Egy 1928-as Jacksons-hirdetés például azt írja, hogy a teát eredetileg Charles Grey kérésére dolgozták ki, és a keverék ezt követően gyorsan népszerű lett a teakedvelők körében.
Az earl grey azóta is megkerülhetetlen a nyugati teázási kultúrában. Friss, citrusos aromája évtizedek óta sokak kedvence, és gyakran ez a tea nyitja meg az utat a minőségi teák világába.
Olvasd el a következő cikkünket is, amelyben utánajártunk, tényleg teáznak-e ötkor az angolok.
