Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az autók elterjedése együtt járt a közlekedési szabályok lefektetésével. A balesetek elkerülése érdekében egy idő után lámpákat kezdtek használni a forgalom irányítására. Utánajártunk, hazánkban mikor állították fel az elsőt, és mi lett a sorsa.
Egykor szemafornak vagy villanyrendőrnek hívták a közlekedési lámpákat, mely elnevezés igazán jól mutatja, hogy ezeknek az emberi munka szerepét kellett betölteniük, de azt is, miként működtek és hogyan néztek ki eleinte. Az első autót még 1895-ben helyezték forgalomba Magyarországon, és pillanatokon belül elterjedt a közlekedés ezen formája. Nem véletlen tehát, hogy viszonylag hamar szolgálatba állt az első lámpa is.
Az első közlekedési lámpát 1868. december 10-én helyezték forgalomba Londonban, a Westminster-palota előtt, az azóta is ismert alakját pedig feltalálójának, az eredetileg vasútmérnökként dolgozó John Peake Knightnak köszönheti. Pirosan és zölden világított, gázzal működött, azonban 1869. január 2-án felrobbant és a szolgálatban lévő rendőr meg is sérült a balesetben.
Az elektromosság biztonságosabbá tette a közlekedést
Közel egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az elektromos verziót feltalálják, ami Amerikában kezdett el terjedni, igencsak lassan Carlton Cole Magee-nak köszönhetően. Az elsőt 1932-ben állították szolgálatba a forgalmasabb nagyvárosokban. Hazánkban a 20-as években jelentek meg a villanyrendőrök, azonban ezek még nem voltak önműködőek, valóban egy rendőr irányította azokat a megfelelő állásba.
„A villamosjelzőkészülék jelzéseit nemcsak a járművezetők kötelesek figyelembe venni, hanem a gyalogjárók is. A jelzőkészülék váltakozó sorrendben, zöld, sárga, vörös, majd sárga, zöld, vörös stb. fényt jelez”
− tájékoztatott a korabeli sajtó.
Az első berendezést 1926. december 23-án Budapesten a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésénél állították fel, az EMKE csomópontnál. Működése nem volt túl modern, a kereszteződés közepén álló rendőr a feje fölött lógó a kötelekkel és egy rúd elforgatásával mozgatta a környező házakra függesztett jelzőlámpát.
Szomorú vége lett az első budapesti közlekedési lámpának
Felavatására kivonultak az estélyi ruhás dámák és frakkos úriemberek, kitelepültek az utcai ételárusok, és mindenki a lámpa villanásait figyelte.
Külön sikert aratott, hogy a váltást csengőszó is jelezte.
Az első, oszlopon álló jelzőlámpát a Szent István körúton adták át 1938-ban, majd szinte minden nagy kereszteződésben elhelyeztek egyet-egyet. Budapest ostroma során kivétel nélkül mind megsemmisült. Az Oktogonnál lévőt azonban 1945-ben visszaállították, és szeptember 27-én be is kapcsolták újra. A szovjet Vörös Hadsereg járművezetői azonban nem ismerték a jelzéseket, nem is figyeltek rá, így az egyik őrnagy parancsba adta, hogy ne használják, és ez ellen akkoriban nem lehetett mit tenni. A közlekedési lámpák tényleges újraindítására végül 1946 tavaszán került sor, azóta is használjuk azokat a közlekedés során. Az elektromos szemaforokra azonban még várni kellett, az első teljesen automatizált jelzőlámparendszer, mely ráadásul magyar gyártmány volt, 1965-ben állt szolgálatba. (Címlapképünk forrása: Fortepan / Horváth Miklós dr.)
Ha érdekelnek a századforduló magyar gyártású autói, ezt a cikkünket is olvasd el!
