Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szabó Lőrincnek számtalan viszonya és hosszabb-rövidebb szerelmi kapcsolata volt házassága alatt: házasságkötése után két nappal már egy régi barátnőjét látogatta meg, hogy demonstrálja függetlenségét.
1921 fontos év volt Babits Mihály és egyik legkedvesebb tanítványa, Szabó Lőrinc életében: mindketten ebben az évben házasodtak meg. Igaz, a viszonyok bonyolultsága okán egyikük sem azt vette feleségül, akihez évek óta szerelmi szálak fűzték: Babits a megelőző években Ady özvegyével, Boncza Bertával alakított ki bensőséges kapcsolatot, Szabó Lőrinc pedig Tanner Ilonát mutatta be menyasszonyaként. Boncza Berta végül Márffy Ödön festőművészhez ment feleségül, Szabó Lőrinc pedig átengedte menyasszonyát mesterének: Babits és Tanner Ilona 1921. január 15-én kötöttek házasságot.
"Örökké éhes volt, folyton etettem"
Szabó Lőrinc és Mikes Klára a Babits Mihály esküvőjét ünneplő összejövetelen találkozott először. A gondos apa, Mikes Lajos – aki Az Est-lapok szerkesztőjeként több tehetséges fiatal írót segített elindulni az irodalmi pályán, többek között például Szabó Lőrincet is – megkérte az ifjú költőt, hogy kísérje haza lányát a Víg Agglegény vendéglőből. Klárának nem különösebben tetszett a lompos kabátot viselő Szabó Lőrinc, ráadásul a száját is túl nagynak találta. Később mégis közelebb kerültek egymáshoz: „Örökké éhes volt. Én akkor a Fővárosi Könyvtárban dolgoztam.
Folyton etettem. Aztán olvastunk – és csókolóztunk.
Engem megdöbbentett ez a hevesség. Én azelőtt nem csókolóztam. Más volt az elképzelésem az életről. Konszolidált, nyugodt, polgári életre vágytam. Kétszer ki is dobtam, de azért elsétáltam a Centrál ablaka előtt, s remegve néztem be, hogy ott van-e. Aztán amikor másodjára is visszajött, utána már nemsokára össze is házasodtunk” – írta visszaemlékezéseiben.
"Borzasztó érzés, hogy én csak egy vagyok a sok közül"
Klárának nem ez volt az első házassága: 18 évesen feleségül ment a nála negyven évvel idősebb Rudnay Sándor országgyűlési képviselőhöz, de a házasság nem volt boldog: „Mellette tanultam meg gépelni meg az egész irodát vezetni, mert ő beteg volt. Már 18 éves korában vérbajt kapott, de azt mondta, hogy kigyógyult. Nem értettem, hogy miért nincs gyerekem. Hát mert nem is érintkeztünk.” 24 évesen megözvegyült, miután Rudnay 1919-ben vesemedence-gyulladásban elhunyt. Édesapja, Mikes Lajos féltette lányát a nőcsábász és eratomán Szabó Lőrinctől, és Klára, naplójának tanúsága szerint maga is kétségek között vergődött: „Ő szeret-e komolyan, ezt sem tudom. Sőt majdnem biztos, hogy az ő szerelme főleg érzékiség, és testi kívánásban merül ki. Igaz, hogy úgy érzem, most komolyodik az ő érzése is, de istenem, fiatal gyerek még, és még hány nő következik az életében utánam? Ez borzasztó érzés, hogy én csak egy vagyok a sok közül.”
Szabó Lőrinc két nappal a házasságkötés után csalta meg először
Úgy tűnik, már akkor pontosan felismerte, milyen sorsot választ, ha beleegyezik a házasságba, nem egészen egy évvel megismerkedésük után, 1921 szilveszterén mégis házasságot kötöttek. Ezután – ahogyan Kabdebó Lóránt, a Szabó Lőrinc-életművet legalaposabban ismerő irodalomtörténész fogalmazott – „ő lett az otthon őrzője, és a költő titkára. Vezette levelezését, gépelte kéziratait, megépíttette könyvtárát, biztosította nyugalmát”. Arról azonban már csak Mikes Klára visszaemlékezéseiből értesülhetünk, hogy házasságkötésük után két nappal (!) Szabó Lőrinc már szükségét érezte, hogy meglátogassa épp aktuális szeretőjét, hogy demonstrálja: nem vesztette el a függetlenségét. Később megszülettek gyermekeik, Lóci és „Kisklára”, az ő nevelésük is Klárára hárult. Mindeközben elviselte Szabó Lőrinc állandó félrelépéseit, házasságon kívüli viszonyait: „Hogy mit éreztem, amikor ezt megtudtam, azt leírni nem is tudom. Megállt bennem az élet, szinte halottnak éreztem magam. Hát ezt is lehetett?
Nem számított a szeretet, a jóság, a türelem. Neki kellett, mert ő más, neki kellett.
Kellett a hatalmát éreznie, hogy győz, hogy eléri a célját. (…) Mondta, hogy szeret, szerelmes, elég leszek neki mindig, többé meg nem csal, és sírt ő is. (...) Tudja, hogy neki én vagyok az egyetlen embere, hiszen olyan egyedül áll az életben. Ezt tudom én is. Sajnálom szegényt, és maradtam. Maradtam, megaláztam magam önmagam előtt. Elvesztettem magam teljesen” – írta naplójába 29 évesen. Szabó Lőrinc azonban nem váltotta be ígéretét, mi több: viszonyt kezdett felesége legjobb barátnőjével, akit az asszony szinte lányaként szeretett.
Házasság helyett szerelem
Vékesné Korzáti Erzsébet huszonévesen barátkozott össze Mikes Klárával. Ahogyan Szabó Lőrinc írta, „teljes lelkével hozzá kapcsolódott. Világismeretben, önállóságban, kultúrában és társadalmi helyzetben Klára (...) messze fölötte állt, élettapasztalatban is, hiszen Erzsike – akkor még Bözsi – hét évvel fiatalabb volt nála.” Leveleik alapján úgy tűnik, Erzsébet sokszor szinte anyai útmutatást várt az idősebb nőtől, akitől meg is kapta azt: „Örülök annak is, hogy hiányzom magának, jólesik tudnom, hogy szeret engem a kislányom ott messze is. Bözsikém, legyen egyszer komoly, okos kislány, fogadjon szót az orvosnak. (…) Kacérkodni nem szabad sem hadnaggyal, sem más férfiemberrel. Menyasszonynak nem illik. Ha a szereteten folt esik, kicsi Bözsim, azt bizony még a Balaton vize sem tudja tisztára mosni. Én azonban nyugodt vagyok, és bízom az én kislányomban.
Ha valami olyat akar tenni, miről tudja, érzi, hogy nem szabad, kell, hogy érezze Klári kezét, amint megfogja a maga kezét, és visszahúzza”
– írta például anyai jó tanácsait a huszonöt éves Klára.
Vékesné, fiatal házasként csecsemőjét tartotta a kezében, amikor először találkozott Szabó Lőrinccel. A költőre először nem tett különösebben mély benyomást a barátnő („valószínűleg több kultúrát igényeltem még a partnereimben, de mintha a túlságos cingársága is kevéssé tette volna vonzóvá”), idővel azonban észrevette és megkívánta, „ahogy akkoriban majdnem mindenkit.” Közel laktak egymáshoz: Szabóék az Üllői úton, Vékesék a Mária utcában, s a két házaspár sokszor járt együtt táncolni, kirándulni, kiállításokra, de az is megesett, hogy csak Erzsébetet vitték magukkal. Szabó Lőrinc és felesége barátnője között lassacskán titkos viszony szövődött, amely azonban jelentős lelkiismeret-furdalást okozott, főleg Erzsébet számára, aki „vergődött a Klára-kötelmek miatt”.
"Minden legyen úgy, ahogy este akartuk: hármasban!"
1928-ban, amikor Erzsébet Hollandiában tartózkodott, Szabó Lőrinc őszinteségi rohamában mindent bevallott feleségének – még azt is, hogy akár hármasban is el tudná képzelni az együttélést. Klára mindaddig „teljesen nyugodt, erős, kedves és komoly” volt, amíg meg nem tudta, kiről van szó. Akkor viszont „rettentő fájdalmas feljajdulás és zokogás fogadta a kimondott nevét.
Mindenkit el tudott viselni, csak ezt nem. (…) Erzsikét a »lányá«-nak tekintette.
Tíz másodperc alatt látnom kellett, hogy tévedtem, és hogy ő is tévedett. Nem bírta el a valóságot. Csak sírt. Órákig vigasztaltam. (…) Hajnalra mégis kikönyörögtem vagy kiterrorizáltam belőle az új fogadalmat, hogy minden legyen úgy, ahogy este akartuk: hármasban!” Ebből azonban végül nem lett semmi: Erzsébetet megriasztotta az ötlet, és úgy döntött, hogy inkább barátnőjével rendezi a kapcsolatát, annál is inkább, mivel Klára kétszer is nagy adag altatót vett be, amit férje érzelemmentesen fogadott: „Mikor megmentése után erről értesültem, rendkívül ellene fordultam. Teljesen ridegen megmondtam, hogy válni akarok.”
Végül nem váltak el. A szenvedélyes, gyötrelmes és titkos viszony huszonöt éven keresztül folytatódott, s mindkét nőnek egyre fájdalmasabbá vált. A kapcsolatnak végül Korzáti Erzsébet halála vetett véget: 1950-ben, egy februári estén magára nyitotta a gázcsapot. Szabó Lőrinc, amikor a hírt közölték vele, borotválkozni kezdett, közben megállíthatatlanul dőlt a szeméből a könny. „Fél perc múlva Lóci bejött hozzám: »Apu, történt valami?« – »Meghalt az az asszony, akivel a múltkor láttál, s akit huszonöt éven át szerettem.«” Korzáti Erzsébetnek a gyönyörű A huszonhatodik év című versciklusban állított emléket.
Szabó Lőrinc hét évvel élte túl legnagyobb szerelmét, halála előtt Kozmutza Flórával, Illyés Gyula feleségével folytatott titkos viszonyt. Mikes Klárával váltott levelei viszont nagyon is prózaiak: leginkább a mindennapi élet ügyes-bajos dolgairól és anyagi kérdésekről esik szó bennük. Mikes Klárának jóval a hetvenen túl még át kellett élnie lánya, a színésznő Gáborjáni Klára betegségét és halálát, miközben idős korában maga is betegeskedett és kis híján megvakult. Szabó Lőrinc emlékét 1978-ban bekövetkezett haláláig tisztelettel és szeretettel ápolta. Valószínűleg szerelemmel is: amikor halála előtt a szerelemről kérdezték, felvetve, hogy a szerelem nem csupán illúzió-e, azt válaszolta: „Akkor csak én voltam szerelmes ezen a világon.” (Borítókép: Fortepan / Magyar Bálint)
Ha szívesen olvasnál Kozmutza Flóra és Szabó Lőrinc titkos kapcsolatáról is, ezt a cikket ajánljuk.
