Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Karinthyék veszekedtek, Örkényék vitorláztak, Szabó Lőrinc pedig titkos találkára igyekezett Illyés Gyula feleségével – így töltötték napjaikat az írók a magyar tenger partján.
Karinthy Frigyes az 1920-as és 30-as években sűrűn megfordult a Balaton partján. Egyik legkedvesebb helye Siófok volt, amely a két világháború között az egyik legkedveltebb Balaton-parti településnek számított: viszonylag közel esett a fővároshoz, és modern, korszerű panziók, valamint egy kiépített üdülőtelep várta az odautazókat. Karinthy feleségével, Böhm Arankával és fiaival, Gáborral és Ferenccel (azaz Cinivel) sokszor választotta Vitéz Miklós Batthyány utcai panzióját – már első felesége, Judik Etel halála után is ide vonult vissza. Ugyancsak Siófokon, az említett panzióban történt, hogy második felesége, Böhm Aranka egy fiatalember miatti szerelmi bánatban kiugrott a második emeleti ablakból. Túlélte, de egész életében viselte a következményeit: innentől kezdve kissé bicegve járt.
Karinthy a Balatonnál: séta, kártya, kaszinó
Vitéz Miklós (akire nemcsak Karinthy szállásadójaként, hanem a Meseautó című film forgatókönyvírójaként is emlékezhet az utókor) panziója nem utolsósorban a Hozbor vendéglő közelsége miatt volt vonzó Karinthy számára. Művészbarátaival, Hunyady Sándorral, Rejtő Jenővel és Rippl-Rónai Józseffel gyakran üldögélt itt egy-egy pohár fröccs mellett. A séta és a fürdőzés mellett délutánonként szívesen kártyázott, az esték pedig a kaszinóban találták.
„Ön nem Kosztolányi?”
A balatoni nyarak azonban nem csak a pihenésről szóltak az író számára: Karinthy sokszor fellépett a nyári hónapokban a déli part településein. Humoreszkjeit adta elő, de az ilyen fellépések nem tartoztak a kedvencei közé, hiszen sokszor kiegészítő vacsoralátványosságnak szánták Karinthyt, a vacsora mellé. Egy legenda szerint az is megesett, hogy „jó szándékú” barátai felbéreltek egy gyereksereget, hogy megrohamozzák autogramért az írót. Karinthy nagyon büszkén a hallatlan népszerűségre, bőszen osztogatta az autogramokat, ám ekkor a gyerekek meglepetést tettetve felkiáltottak:
„Ön nem Kosztolányi? Azt hittük, Ön az, de ha nem, akkor köszönjük, nem kell az aláírása sem.”
Viharosabb és csöndesebb napok
A Karinthy-házaspár híres volt a közöttük zajló teátrális jelenetekről, ezek Siófokon sem maradhattak el. Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona így írta le a házaspár siófoki napjait: „Voltak viharosabb és csöndesebb napok, a Balaton váltakozó hullámverésének a példájára. Egy ilyen viharos napon történt, hogy Frici, égő cigarettájával, jó darabon kiégette a paplanát, Aranka egy csomó tányért a földhöz vágott, a Karinthy-csemeték pedig, Tomival az élükön, valamennyi szobából kihordták a párnákat, s oly erővel dobálták egymás fejéhez, hogy két párna kiszakadt s a bennük levő toll behavazta az egész udvart, beszállt a nyitott ablakokon keresztül a szobákba. A termetes Vitézné csípőre tett kézzel, fejcsóválva megállt a konyha ajtajában és szelíd szemrehányással, orrhangján csak ennyit dünnyögött: – Íme, a Karinthy dinasztia.” Karinthyt végül 1938 augusztusában itt, a Vitéz panzióban érte a halál is.
Köménymagleves, lángos és bor
A balatonfüredi Lipták-ház (Lipták Gábor író-kultúrtörténész otthona, amely napjainkban fordítóházként üzemel) fontos találkozási pont volt a magyar művészek számára az 1950-es, 60-as és 70-es években. A tágas, népművészeti tárgyakkal díszített, népi és polgári bútorokkal berendezett villában egyszerű volt az ellátás (köménymagleves, amit, ha új vendég érkezett, felöntöttek egy újabb pohár vízzel; lángos, valamint a saját termelésű bor), ám a szellemi pezsgés felülmúlhatatlan. Szabó Lőrinc itt diktálta le a házigazdának a Huszonhatodik év című versciklus tisztázatát; de szívesen megfordult itt Németh László (akinek a közeli Sajkodon volt nyaralója), Weöres Sándor, Tamási Áron és Örkény István is, aki Lipták Gábortól kért először véleményt Tóték című kisregényéről.
Írók a vitorláson
Örkény mindkét feleségével szívesen látogatott Liptákékhoz; de szívesen szelte a habokat Lipták orvos barátja Addio III nevű vitorlásán is. Novelláiban is feltűnik a Balaton és környéke: például A megváltó című egypercesében a művét frissen befejező író próbálgatja, hogy tud-e a Balaton vizén járni. Talán az sem véletlen, hogy A Sátán Füreden című novellájában L. G. monogrammal jelöli a kert tulajdonosát – valószínűleg Liptákék kertjét írta így le:
– Látják ott azt a diófát?
A diófa bent áll L. G. kertje mélyén, a háztól jobb kéz felé.
– Ha rászánják magukat, csak tegyék oda le, a fa alá.
Elmegy.
Ők, most már mind a hatan, odaszállingóznak L. G. kapuja elé. Ott álldogálnak egy helyben, nézik a kertet, a kertben a fát s a fa tömör, sűrű, fekete árnyékát. A hőség rezgő függönyén is átérződik egészen az országútig annak a sötét foltnak csábító hűvöse.
Tihany és Balatonszárszó: a titkos szerelmi háromszög helyszínei
A magyar irodalom számos kiválósága pihent és alkotott még a Balaton partján: Déry Tibornak Balatonfüreden, Németh Lászlónak Sajkodon volt nyaralója.
Illyés Gyula feleségével, Kozmutza Flórával gyakran tartózkodott Tihanyban lévő nyaralójukban, amiről így írt egyik versében:
Hegyen tanyázom, présház a lakásom,
csúcson, mégis meredek part alatt.
Mint fecske-fészekből nézem a tájat,
életemet is, amely lent maradt.
Az alsó-kopaszhegyi házban gyakran megfordult Illyés költőbarátja, Szabó Lőrinc is. Az erotomán Szabó Lőrinc – amint arra néhány éve fény derült – beleszeretett Flórába, akivel ezután többször is találkozott Balatonszárszón, majd Budapesten. Szabó Lőrinc több versében is megörökítette szárszói, titkos találkozóikat; Szárszói hajnal című versét például így zárja:
„S odakivántam a
kedvesemet, s hogy húszéves legyek,
és egészséges, s oly vágy égetett,
amilyet nem nyujt az egész szezon
alatt két partján a vén Balaton…”
(Borítókép: Fortepan / Nagy Gyula)
Ha szívesen olvasnál részletesebben Kozmutza Flóra, Illyés Gyula és Szabó Lőrinc szerelmi háromszögéről, ezt a cikket ajánljuk.
