Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szereted az optikai illúziókat, szívesen keresgéled a tűt a szénakazalban a képeken? Most egy álló mozgóképet mutatunk.
Amikor Victor Vasarely vászonra vetette az első optikai illúziót, a módszer még különlegesnek számított. Őt nem segítette sem számítógép, sem a mesterséges intelligencia az 1950-es években.
Az op-art, azaz az optikai illúziókon alapuló művészeti stílus magyar származású nagykövete szó szerint elvarázsolta közönségét. Ma már jóval egyszerűbben létrehozhatunk hasonló képeket. Te mit látsz, ha lejjebb görgetsz? Mozog?
Az optikai illúzió erőszak a szemnek
A fenti gondolatot maga Vasarely fogalmazta meg, amikor fő működési területét, az op-artot mutatta be.
„Azt az erőszakot, amellyel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak”
– mondta egyszer az op-artot jellemezve. Az optikai festészet természetesen hamar elterjedtté vált, ahogy felismerték a művészek, hogy mekkora az érdeklődés a szembecsapós, látszólag egyszerű formák és minták iránt.
Az optikai és fiziológiai illúziókat nézve érzéki csalódások jönnek létre az észlelés közben az ismétlődő mintázatoknak köszönhetően. Amennyiben ezek erőteljesen kontrasztosak, netán egymás komplementerei – például fekete és fehér színűek –, az állóképen is a mozgás illúzióját tudják kelteni. Mindez annak köszönhető, hogy az agyat túl sok inger éri, mind fényeket, mind a színeket illetően.
Ha érdekel a magyar kötődésű festők élete, ebben a cikkünkben egy talán kevésbé híres, szomorú sorsú művésznővel ismerkedhetsz meg.
