Bár a New York-i Szabadság-szobrot a legtöbben az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb szimbólumának tekintik, valójában semmi köze Amerikához – azon kívül persze, hogy ott található. A fáklyát tartó hölgyet formázó alkotást ugyanis Franciaországból szállították a tengerentúlra: a szobor a franciák ajándéka volt az amerikaiaknak.
Ikon, nemzeti kincs, a reménység szimbóluma és a világ egyik legismertebb alkotása ma már az amerikai Szabadság-szobor, amely évente turisták millióit vonzza New Yorkba.
Az amerikai szobor ötlete egy vacsorán született meg
Franciaország 1884. július 4-én egy szó szerint óriási születésnapi ajándékkal lepte meg az Amerikai Egyesült Államokat. Az európai ország egy talapzata nélkül is mintegy 15 emeletnyi magas szoborral ajándékozta meg az amerikaiakat. Ez a monumentális alkotás azóta az Egyesült Államok jelképévé vált.
Kevesen tudják azonban, hogy a New York kikötőjében álló világhírű Szabadság-szobor Franciaországban épült.
Az alkotás ötlete 1865-ben, egy Párizs melletti vacsorán született meg, ahol a franciák úgy döntöttek, hogy emlékművet építenek az amerikai szabadságnak, amellyel egyúttal megerősítik a francia demokrácia iránti követelésüket. Az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata centenáriumára készült emlékmű gondolatát Amerika lelkes támogatójaként Édouard de Laboulaye történész és politikus vetette fel, aki így akart a Függetlenségi Nyilatkozat századik évfordulójáról megemlékezni. Emellett így akarta megünnepelni Franciaország és Amerika szoros kapcsolatát, de hatással volt rá az is, hogy az Egyesült Államok éppen akkoriban törölte el a rabszolgaságot, ami még inkább elősegítette, hogy a szabadság eszményképe legyen.
A szabadság szimbóluma lett
Az ominózus vacsorán részt vett Frédéric-Auguste Bartholdi szobrász is, aki már ekkor elképzelte maga előtt a szabadság lángját tartó fáklyás női alakot.
Bartholdi terve tele volt szimbólumokkal. A női alak fején lévő korona a fényt, míg a rajta lévő tüskék a világot beragyogó napsugarakat jelképezik. A szobor baljában lévő táblán római számokkal örökítette meg az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének kikiáltását, vagyis 1776. július 4-ét. A rabszolgaság végét pedig Bartholdi a szobor lábán egy törött bilinccsel és láncokkal jelezte.
Az építmény teljes magassága a talajtól a fáklya tetejéig 93 méter, beleértve a talapzatot is. Maga a szobor 46 méter magas, tömege pedig 204 tonna.
Példátlan összefogás eredménye a Szabadság-szobor
Bartholdi ötletének megvalósítására 21 évig kellett várni. Ennyi idő kellett ugyanis ahhoz, hogy a franciák összegyűjtsék a szobor megépítéséhez szükséges pénzt.
Ez az adománygyűjtés, melynek során Franciaország vállalta, hogy finanszírozza a szobor megépítését és elkészíti azt, példátlan vállalkozásnak számít azóta is.
A pénzgyűjtéshez állami díjakat, különféle jótékonysági rendezvényeket és még a lottót is igénybe vették. A talapzat elkészítését Amerika vállalta és fizette. A megvalósítás érdekében színházi eseményeket, művészeti kiállításokat, aukciókat és árveréseket tartottak. A talapzaton olvasható szonettet Emma Lazarus költő 1883-ban szintén egy irodalmi aukcióra írta.
Az erőfeszítések ellenére a talapzat elkészítéséhez szükséges adománygyűjtés lassan ment. A cél érdekében 1885-ben Joseph Pulitzer a nyilvánossághoz fordult, és egy hirdetést adott fel a New York World című lapban, melyben felkérte az olvasókat, hogy adakozzanak az ügy érdekében. Cserében Pulitzer minden adományozó nevét megjelentette az újságban. Ennek hatására 120 ezer ember adományozott összesen több mint 100 ezer dollárt, biztosítva ezzel a szobor gránitból készült talapzatához szükséges összeg előteremtését.
Az Eiffel-torony mérnöke tervezte a szobor vázát
Végül az Alexandre Gustave Eiffel mérnök közreműködésével megalkotott kolosszális rézszobrot 1886-ban szentelték fel. A párizsi Eiffel-torony tervezőjét arra kérték, hogy tervezze meg és készítse el a Szabadság-szobor vázát, melyre a rézből készült külsőt rá tudták húzni, és amely ellenállt a New Yorkban oly gyakori erős szélnek.
A szobor építése 1884 júliusában fejeződött be, ám mielőtt végleges helyére került volna, Franciaországban teljes valójában bemutatták az amerikaiaknak. A hatalmas szobor Párizs háztetői fölött állt, és várta, hogy hajóval átkelhessen a tengeren. Az utazás előtt természetesen szétszedték a szobrot, és azt 350 darabban, 214 ládába csomagolva szállították Amerikába az Atlanti-óceánon át, majd az Amerikai Egyesült Államokban építették újra Franciaország ajándékát.
Új értelmet nyert a Szabadság-szobor
A Szabadság-szobor üzenete, szimbolikája az évtizedek során jelentősen átalakult. A szobor eredetileg a rabszolgaság megszűnése, illetve az ország függetlenné válásának századik évfordulója alkalmából készült. Bár valójában semmi köze nem volt a bevándorláshoz, sok amerikai számára mégis a Szabadság-szobor azt jelképezi, hogy az Amerikai Egyesült Államok a bevándorlók nemzete. Ez a gondolat valószínűleg onnan ered, hogy sokáig a szobor fáklyája volt az első, amit az Ellis-szigetre érkező bevándorlók New Yorkból megpillantottak. De ezt a gondolatot erősítették Emma Lazarus talapzatba vésett szavai is.
Az 1980-as években az akkori amerikai elnök babonás felesége egy asztrológussal jósoltatta meg mindennapjaikat, erről itt olvashatsz bővebben.
