Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mihail Afanaszjevics Bulgakov sokak kedvenc orosz írója, drámaírója, de neki is volt egy nagy kedvence: nem más, mint Gogol. A halála után pedig úgy alakult, hogy ugyanaz alatt a sírkő alatt nyugodott, mint az, akire felnézett.
Gogol volt az az író, akire Bulgakov leginkább felnézett
Bulgakov viszonylag fiatalon, 49 évesen halt meg örökletes veseelégtelenségben 1940-ben. Egész életében nagy rajongója volt Nyikolaj Vasziljevics Gogolnak, aki hatással is volt a munkásságára. A Mester és Margarita főszereplője, a Mester is hasonlít Gogolra. Bulgakov könyvtárában számos könyve megtalálható volt, sőt az életével és a munkásságával foglalkozó cikkek és monográfiák is. Emellett Bulgakov Nascsokinszkij Pereulok-i lakásában volt egy szekreter, amely a legenda szerint Gogolé volt.
Bulgakov hamvait 1940. március 12-én temették el a moszkvai Novodevicsi temetőben (2. parcella, 21. sor, 24. hely) sok más művész és kiemelkedő ismert ember mellett. Az író özvegye, Jelena Bulgakova sokáig nem díszítette fel a sírt, mivel igyekezett méltó megoldást találni. Kezdetben négy körtefát ültetett a sírhely köré, és gondozta a gyepet. 1952-ben Gogol sírkövét, egy nagy gránitkövet lecserélték és kidobták, hogy a mellszobrával helyettesítsék.
Jelena megtudta, hogy a tömb a temető műhelyében hever elhagyatottan, ezért megpróbálta megvenni, sikerrel is járt, és Bulgakov sírjára helyeztette. Így a halála után Bulgakov tulajdonképpen egyesült azzal az emberrel, akit annyira csodált, és aki megihlette, de az életében soha nem találkoztak. Miután Bulgakov özvegye meghalt, a testét elhamvasztották, hamvait pedig férje sírjába temették el.
Gogol halála
Gogol rettegett attól, hogy élve eltemetik, ezért még a végrendeletében is megemlítette a fóbiát, és kikötötte, hogy meg kell győződni a haláláról, mielőtt eltemetnék:
Kérem, hogy holttestemet ne temessék el, amíg a rothadás nyilvánvaló jelei nem mutatkoznak rajta.
A kérését teljesítették is. Gogolt a Danilov-kolostorban temették el, a sírját egy nagy kő jelezte, tetején egy orosz ortodox kereszttel. A sírkövet még a Krímben bekövetkezett halála előtt választotta ki magának, és „Golgotának” nevezte el, mivel a kő körvonalai hasonlóságot mutatnak azzal a heggyel, amelyen Jézus Krisztust keresztre feszítették. 1931-ben, amikor Oroszországot már kommunisták uralták, a moszkvai hatóságok úgy döntöttek, hogy lebontják a kolostort, és Gogol földi maradványait a Novodevicsi temetőbe szállíttatják.
Egyes hiedelmek szerint Gogolt élve temették el, és valójában csak mély álomba zuhant. Ezt arra alapozták, hogy amikor 1931-ben exhumálták a maradványait, állítólag szakadt koporsóbélést és természetellenes helyzetben lévő csontvázat találtak.
Az első pletyka arról, hogy Gogolt élve eltemették, közvetlenül a temetése után röppent fel: a szerzetesek állítólag sikolyokat hallottak a föld alól. A mítosz azonban csak a Novodevicsi temetőben történt újratemetése után terjedt el igazán: Vladimir Lidin író, aki jelen volt az exhumálásnál, ismerőseinek és az Irodalmi Intézetben tanuló diákjainak mesélt Gogol természetellenesen kicsavart csontvázáról és a szétszakadt koporsóbélésekről, az emlékirataiban is élénken leírta mindezt. Az exhumáláson szintén jelen lévő másik 20 személy közül azonban senki sem erősítette meg az állításait. Ehelyett más tanúvallomások vannak: hogy 79 év után gyakorlatilag egyáltalán nem volt koporsó, és az igazságügyi szakértőknek nagy nehezen kefékkel kellett megtisztítaniuk a szétesett csontvázat.
2009-ben, Gogol születésének 200. évfordulója kapcsán a mellszobrot a Novodevicsi temető múzeumába helyezték át, és az eredeti Golgota-követ is visszatették a sírjára, az eredeti ortodox kereszt másolatával együtt, így az lekerült Bulgakov sírjáról.
Oroszországban egy híres balettet adnak le a tévében, ha baj van az országban. Az alábbi cikkünkből tudd meg, hogyan kapcsolódott össze a darab és a politika.
