Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A kívülállók számára úgy tűnhet: az amishoknál megállt az idő a 19. században. Az amerikai közösség tagjai irtóznak a modern technológiától, öltözéküktől kezdve közlekedési eszközeikig minden a régi időket idézi. Sokak számára mégis vonzó ez az életforma: a közösség tagjainak száma évről évre növekszik.
A 17. század végén egy írástudatlan svájci szabólegény, Jakob Amman bekapcsolódott a korszak forrongó vallási életébe. A katolikusok és protestánsok között parázsló ellentéteken kívül akkoriban jelentős volt az anabaptisták, azaz „újrakeresztelők” irányzata. Amman az anabaptisták mennonita ágának bírálójaként lépett fel, és prédikációiban azt hirdette: a Svájcban különösképpen népszerű, békés mennoniták már túlságosan világi életet kezdtek élni. Amman követőit amische-oknak nevezték, akik a 18. századtól kezdve a vallási üldözések elől egyre nagyobb számban érkeztek az Újvilágba.
Mintha a 19. században élnének
Az amishok főként az Egyesült Államokban, Pennsylvania, Ohio és Indiana államban telepedtek le, de kisebb közösségek a mai napig fennmaradtak Kanadában és Dél-Amerikában is. Ma már nem egységes a közösség: az úgynevezett „régimódi amishok” (old order Amish) a legkonzervatívabbak. Lovas kocsival közlekednek, öltözékük és megjelenésük olyan, mintha a 19. századból léptek volna elő. A földművelés a gépesítés előtti korszakot idézi; nincs telefonjuk (legfeljebb az utca végén egy közös használatú készülék), nem vezetnek autót, nem néznek tévét vagy filmeket, nem hallgatnak zenét, és nem használnak számítógépet sem. A modern technológiától irtóznak: úgy hiszik, árt gyermekeiknek, egyházuknak és a hagyományos keresztény világnak; az autókról pedig azt tartják, eltávolítja egymástól a családtagokat. Egymás között ma is egy régi német dialektust beszélnek, amit Deitschnek neveznek. A világi módon élő amerikaiakat angoloknak (English) hívják.
A régi vágású amishok mellett léteznek „partvidéki” (beachy) és „újmódi” (new order) amishok, akik szemben konzervatív társaikkal, autót vezetnek, és missziós tevékenységet is folytatnak. (Igaz, az autók lökhárítóját feketére festik, mert a flancolás még így is tilos számukra.) Az amishok többnyire földművelésből élnek, vagy kézműves termékeket állítanak elő. Ezeket vagy saját farmjukon berendezett üzletükben, vagy a közeli városok piacain értékesítik, ahol igen kelendőek bioélelmiszereik is. Sokan foglalkoznak bútor- és paplankészítéssel is, néhányan éttermet vagy pékséget működtetnek.
Gyarapodó közösség
Meglepő módon a televízió és egyéb kényelmi eszközök mellőzése nagyon is vonzó sokak számára. 1989-ben még csak 100 000 amish élt Észak- Amerikában, egy közelmúltbeli tanulmány szerint ma már számuk több mint 300 000-re tehető. Előrejelzések szerint 2050-re több mint egymillió híve lehet a különös közösségnek – az amishok ugyanis magukra nem szektaként vagy egyházként, hanem közösségként tekintenek.
Ismerkedés amish módra
Az amishok hagyományosan nagy családban élnek, nem ritka a 8-10 gyerek sem. Amikor elérik a 16. életévüket, a fiataloknak lehetőségük nyílik az ismerkedésre – közösségen belül és kívül egyaránt. A vasárnap esti éneklés (amelyet mindig a közösség egyik tagja házában tartanak) után az amish fiú felajánlhatja a kiszemelt lánynak, hogy hazakíséri – akárcsak régen Magyarországon a fonóban.
Két év, amikor mindent szabad
Mivel az amishok a felnőttkori megkeresztelkedésben hisznek, tinédzserkoruk végén van néhány évük, amikor még nincsenek megkeresztelkedve, viszont hétvégén már nem tartoznak szüleik ellenőrzése alá. Ezt az időszakot Rumspringának nevezik. (Közösségenként eltérő, mikortól kezdődik és meddig tart ez a szabadabb élet a fiatalok számára, de általában valamikor 16 és 21 év között zajlik, és két évig tart.) Az amish tinédzserek számára ilyenkor kinyílik a világ:
vannak, akik vadul buliznak, mások viszont olyan „világi” tevékenységekkel kísérleteznek, mint például autóvásárlás, moziba járás, szörfölés az interneten vagy a nem amish ruhák viselése.
A Rumspringa egy rítus, amely megkönnyíti a fiatalok számára a tinédzserkor átmeneti időszakát, s annak lezárultával a fiatalnak döntenie kell: visszatér a közösségbe felnőttként, vagy elhagyja azt. Számunkra talán meglepő, de az amish fiatalok közül sokan a Rumspringa alatt is hordják a hagyományos viseletet, döntő többségük pedig a világi életbe tett kiruccanás után visszatér a közösséghez. Aki mégsem így dönt, sokszor magára marad: a szigorúbb közösségek minden kapcsolatot megszakítanak vele.
Csak nyolc évig járnak iskolába
Az immár felnőtté vált amish fiatal ezután megházasodik, majd gyermekeivel maga is gyarapítja a közösség létszámát. A házasság egy életre szól: a válás halálos bűn, a feleségnek pedig mindenben követnie kell a férje akaratát – legalábbis a nyilvánosság előtt, a gyakorlatban nem ritkán a feleségek hozzák a fontos döntéseket. Az amishoknál a családban és a közösségben egyaránt fontos a munkamegosztás, s ebből a gyerekek is kiveszik a részüket. A gyerekek oktatása 6 éves korban kezdődik, és mindössze 8 éven át tart. (Meggyőződésük szerint az ez idő alatt elsajátított alapismeretek elegendőek az amish életmódra való felkészüléshez, ráadásul a felsőoktatás elősegítheti a keresztény értékekkel ellentétes gondolatok megjelenését.) A közösség által fenntartott iskolaépületben többnyire nők tanítanak, akik gyakran maguk is mindössze nyolc osztályt végeztek, esetleg egy kiegészítő tanfolyamot. Ezekben az iskolákban nem ritka, hogy mind a nyolc évfolyamot együtt kezelik, legfeljebb kétfelé osztják.
Különös szabályok
Az amishok életét a német szóval Ordnungnak nevezett rend határozza meg, egyfajta szabályzat, amelyet a közösség minden tagjának be kell tartania. Néhány eleme közösségenként eltérő lehet (például a kalap karimájának szélessége vagy a szekerek színe), de vannak általános tilalmak (például a szerencsejáték, a válás vagy a pereskedés tilalma), amelyektől nem lehet eltérni. Néhány rendelkezés a kívülállók számára egészen abszurdnak tűnhet, de – a közösség tagjai szerint – alázatosságra nevelnek, megelőzik a büszkeséget, az irigységet és a túlzott individualizmust.
Az Ordnung többek között leszögezi, hogy
- hetente egyszer, szombaton fürödhetnek, a többi napon csak kisebb mosakodás engedélyezett.
- A haj nem lehet a büszkeség forrása, ezért el kell takarni. A férfiak kalapot, a nők a kappnak nevezett fejfedőt használják erre a célra, amelynek színe jelzi a külvilág számára, hogy házasok-e vagy sem.
- Tilos minden ékszer, beleértve a jegygyűrűt is.
- Házas és negyven év fölötti férfiaknak kötelező a jellegzetes szakáll, a bajusz viszont tilos (ez utóbbi tilalom az európai katonatisztek és a militarizmushoz fűződő rossz emlékek miatt keletkezett).
- Nem viselhetnek sárga színt.
- Nem utazhatnak repülőgépen, csak a közösség kivételes engedélyével.
- A nadrágon tilos az öv, csak nadrágtartót használhatnak.
- A nők nem szőrteleníthetnek, és nem vághatják le a hajukat.
- Tilos a teljes alakos tükör, mert hiúságot és önimádatot ébreszt.
Se nyugdíj, se fogorvos
Az amishok nem fizetnek társadalombiztosítási hozzájárulást, nem ismerik a szociális juttatásokat, és nyugdíjra sem tartanak igényt. (Az 1960-as években hivatalosan is kiléptek az amerikai nyugdíjrendszerből.) Vannak „amishbarát” kórházak és orvosok, de sokszor jobban hisznek a hagyományos gyógymódokban, és nagyon nehezen fordulnak orvoshoz. Szűrővizsgálatokra és fogorvoshoz szinte egyáltalán nem járnak, ha nagyon nagy a baj, egy képzettség nélküli amish „fogorvos” kihúzza az illető szuvas fogát. Emiatt sokuknak egészen fiatalon műfogsora van.
Az idill árnyoldalai
Az amishokkal kapcsolatban Amerikában az 1970-es évek óta jelen van egy idealizált sztereotípia. Sokan a modernitás nyűgjeitől érintetlen, boldog embereknek tartják őket, akik harmóniában éltek egymással, a földdel és Istennel. De a kép, mint mindig, itt sem egyértelmű. Akik végül kiváltak a közösségből, agymosásról számolnak be, eltussolt szexuális zaklatásról, és sokan, bár szeretnék, nem merik a közösséget elhagyni, mert meg vannak róla győződve, hogy akkor a pokolra kerülnének. Ahogy egy, az amish közösséget elhagyó nő fogalmazott: „A legnagyobb kihívás az volt, hogy nem tudtam, hogyan éljek túl vagy hogyan viselkedjek a külvilágban. Nem tudtam, hogyan szerezzek munkát. Csak három osztályt végeztem.
Olyan érzés volt, mintha a 19. századból a 21. századba teleportáltak volna.”
Modernizálódó amishok
A technológia lassan begyűrűzik az amishok világába is. Dolgozhatnak például számítógépen (amennyiben nem a saját tulajdonuk). Telefonálhatnak a falu végében lévő közös készüléken. Bár a legtöbb amish nem vezet autót, sofőröket és furgonokat bérelhetnek, például családlátogatáshoz, heti bevásárláshoz vagy a farmon kívüli munkahelyre való ingázáshoz. A vállalkozásokkal rendelkezőknek gyakran szükségük van e-mailre és weboldalra, és a készpénzforgalom csökkenése még a legkonzervatívabb csoportokat is a technológia átvételére kényszerítheti. Egyvalamiben talán mégis egyetértünk velük: abban, hogy a sikert az jelenti, ha valaki békére lel önmagában és a családjában.
