A Közel-Kelet Las Vegasának is nevezett Dubajban a Burdzs Kalifa 163 emelet és 828 méter magas világrekorder épületében 36 km/h sebességgel repít magasba a lift, a környéken guruló hatalmas dzsipekben a burkás, Louis Vuitton ridikülös asszonyok dédelgetett ölebként gepárdot utaztatnak, de mindent csak kellő körültekintéssel, mert érvényben vannak még egyebek mellett a mindenkire kiszabható botütés, a csonkítás és a lefejezés büntetési tételei is.
Miután az 1960-as években Abu-Dzabi környékén jelentős olajlelő helyekre bukkantak, a sejkségek szövetségre léptek, és kivívták függetlenségüket. Új alkotmányukon alapulva 1971 végén hat emírségből létrejött közösségükhöz 1972 elején csatlakozott a hetedik is, és megalakult az Egyesült Arab Emirátusok virágzó és bámulatos, szélsőségekkel teli világa.
Dubaj
Dubaj és az Egyesült Arab Emírségek büntetőjoga többnyire a saríára épül, mely az iszlám erkölcsi kódexe és vallási törvénye, kiterjed az alkoholfogyasztásra, a szerencsejátékozásra, a szexualitásra, az öltözködési szabályokra, a bűncselekményekre és egyebek mellett a házasság intézményére.
Szigorú szabályok
A dubaji bíróságok az előttük álló felek vallására, nemzetiségére való tekintet nélkül mindenkire alkalmazzák a saría törvényt.
Arra sem lehet hivatkozni, hogy egy külföldi vagy keresztény nem ismerte a törvényt. Ettől az még ugyanúgy érvényes rá, mint egy helyi muszlimra.
Márpedig a saría által elkobzás, pénzbírság, jóvátétel vagy megvesszőzés büntetésének kiszabására feljogosító, bűnnek minősített cselekedetek vagy mulasztások között olyanok is szerepelnek, mint az éneklés vagy a zenehallgatás, idegen nő vagy férfi bámulása, pletykálkodás, embert vagy állatot ábrázoló kép készítése vagy tartása, és a sor még bőven folytatható lenne.
Fogták is a tetőtől talpig fekete burkába burkolózott fejüket a helyi asszonyok, amikor egy zsúfolt piactérről készített fényképbe véletlenül csapatukat is belekomponáltam. De a zene is tiltott gyümölcs, hiszen a részegségnél is nagyobb mámorba képes taszítani az embert, az éneklés pedig maga a paráznaság előfutára. Ehhez képest Dubaj igencsak megengedő, nyilván hála az emír ars poeticájának is, miszerint: „ami jó az üzletnek, az jó Dubajnak”, és a turizmusból (igen jól) élő emírség belátja, hogy kénytelen szemet hunyni az egymást fotózgató, a fojtó meleget gyakran lenge öltözettel kompenzáló, néha örömükben dudorászó turisták cselekedetei felett, akiknek az étteremben a vacsorához így még a zenét is bekapcsolják.
Így aztán egy rendkívül vegyes képet lát az odalátogató turista, aki még így is érezheti néha az egyébként magukhoz képest szélsőségesen enegedékennyé szelídült helyiek megbotránkozásának visszafojtott változatát.
Kettősség mindenben
Akár automatából is veheted az aranytömböket, vagy az Aladdin meséjébe illő aranypiac 700 luxusékszerbazárjának bármelyikében. Ott ugyan több a már-már kötényszerű, néha még a derékvonalon is bőven túlnyúló aranyszőttes nyakék, mely a közép-európai ízlésnek és pénztárcának sokkal inkább bizarr, mint emészthető látvány.
A férfiak vagy változatos színekből készített hosszú, tunika jellegű inget és vele azonos anyagból szabott bővebb hosszú nadrágot viselnek, melyekben a legforgalmasabb utcák poros aszfaltjára is fürtökben ülve, gond nélkül lehevernek az arra kóborló macskák által kerülgetve.
Ez persze inkább a régebbi, hagyományosabb városrészekre jellemző, a hatalmas felhőkarcolók tövében inkább a hófehér szettben, fekete pánttal leszorított fehér fejkendővel közlekedő urakat látni. A kifogástalanul szabott, vakítóan fehér és makulátlanul vasalt viselet letisztult eleganciát és higiéniát tükröző megjelenése gyakran egészül ki fekete körszakállal és napszemüveggel. Szívesen időzne e látványon el a szem, ha nem számítana bűnös cselekedetnek.
A nők még ennél is jobban védve vannak fekete burkájukban, melyből gyakran csak a szemüknek meghagyott keskeny vonalon érintkezhet bőrük a levegővel. Ugyan jóformán csak a lábbeli és a táska marad számukra az önkifejezés eszközének vagy anyagi lehetőségeik felvillantására, a cipő gyakran egyszerű sortcipő, a táska viszont már inkább Louis Vuitton vagy Gucci. Ezeket a hatalmas és rendkívül elegáns bevásárlóközpontokban nem is nehéz beszerezni, ahol a high end világmárkák messze felülreprezentáltak a fast fashion boltocskáihoz képest.
A Közel-Kelet Las Vegasa
A Dubai Mall így is jóval több mint egyszerű shopping center. Található benne például egy hatalmas látványosságot kínáló akvárium is, melyet egy 4 tagú család hozzávetőlegesen 60–120 000 forintnak megfelelő dirhamért látogathat meg.
Aki pedig a kinti 40–50 Celsius-fokos hőség elől nem vízre, hanem egyenesen jégre vágyik, talál műkorcsolyapályát is a bevásárlóközpontban, melyet nagy gonddal úgy helyeztek el, hogy a Burdzs Kalifa látványosságához gyalog mindenki kénytelen legyen átmenni rajta. Márpedig ezt naponta igen sokan megteszik, este ugyanis félóránként olyan vízi show-ban lehet része INGYEN a turistának, ami szinte felér egy kisebb augusztus 20-i tűzijátékkal. A parádé ugyan „csak” a méretes mesterséges tóban elhelyezett szökőkútrendszer vízjáték-koreográfiájából áll hangos zenére, melyet a háttérül szolgáló 163 emeletes toronyházra vetített fényshow kísér, a szemlélődő tömeg és az élmény így is óriási.
A Közel-Kelet Velencéje
Akár az is lehetne a párhuzam, hogy gyalog nem sokan közlekednek, ezért járda sincs a belvárosban mindenhol, sőt, a mi szállodánkban bejárat sem volt az utcáról, kizárólag a parkolóházból nyíló, szökőkúttal díszített és londinerrel fokozott eleganciájú bejáraton át lehet bejutni, hiszen úgyis mindenki taxival vagy magánautóval érkezik.
Persze van némi tömegközlekedés is, az azt igénybe venni kényszerülőkre is gondoltak, számukra légkondicionált buszmegállókat alakítottak ki az egykori sivatagban. Ezek gyakorlatilag üvegfalú, hűtött kapszulák. Taxit fogni egyébként könnyebb, mint női bokát látni, s ha mérőóra szerinti társaság autójába ül be az ember, annyiért jut el vele A-ból B-be, mint itthon tömegközlekedéssel is alig, ezért a hosszabb távok megtételére is alkalmas. (A szomszédos Abu-Dzabiba vezető másfél órás taxiút 25-30 000 forintnak megfelelő dirham.) Velük nem is érdemes, nincs is nagyon mit alkudozni. De a piacon elvárt, és feltétlenül érdemes is. Sőt, a Creeken, vagyis a „patakon” átkelve sem mindegy, mivel és mennyiért csobog át az ember, kínáltak fejenként 60 dirhamos lehetőséget, de végül öten összesen öt dirhamért tettük meg ugyanazt az utat egy másik hajón.
A Közel-Kelet Velencéje tehát leginkább a Deira testvérváros (ma már szinte városrész), a Dubai Creek „folyócskája” által elválasztott Old Suc és Gold Suc környéke, melyet az említett módokon és árakon motoros facsónakokon is átszelhet a bazárra és Afrikát Ázsiával összekötő, autentikusabb hangulatra vágyó turista. Ez a programpont is mindenképpen ajánlott a luxusra és különlegességekre éhes, Afrikát és Ázsiát egyszerre idéző arab világra kíváncsi, kettőségeket jól viselő utazónak, aki a piacon szuper szuvenírekhez juthat, egyébként hihetetlen módon, bagóért.
Ha a szigorú szabályok mellett bizarr törvényekről is szívesen olvasol, egy korábbi cikkünkben több ilyet is találsz.
