Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hogyan teltek a mindennapjaik? Mit ettek, mit ittak az ókori Egyiptom lakói, milyen volt a megjelenésük, és mivel töltötték a szabadidejüket?
Az ókori egyiptomiak élete sok tekintetben nem tért el gyökeresen a mai emberekétől. A tehetősek gyermekei iskolába járhattak, a betegek orvoshoz mentek, és a férfiak és nők között is sokkal nagyobb volt az egyenlőség, mint a későbbi idők folyamán. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az életük könnyű lett volna. Az átlagéletkor jóval alacsonyabb volt, mint manapság: a nőknél a várható élettartam 30 év volt, a férfiaknál 34. A lakosság túlnyomó többsége kétkezi munkával, leginkább földműveléssel foglalkozott. Ez akkoriban sem volt könnyű kenyérkereset, az egyiptomiak ráadásul teljes mértékben ki voltak szolgáltatva a Nílus áradásának.
Óvakodtak a vízilovaktól
A Nílus központi szerepet játszott az egyiptomiak életében. Szállításra és utazásra egyaránt használták: a szegényebbek papirusznádból készült csónakokkal közlekedtek rajta, és a piramisok építéséhez használt kőtömböket is a Níluson szállították (erre a célra természetesen strapabíróbb hajókat építettek fából). A múmiák teste is a folyón át jutott el a holtak városába. A Nílus azonban nem mindig volt biztonságos, és a hajósoknak figyelniük kellett, nehogy egy-egy víziló vagy krokodil akadjon az utukba. Ménész fáraó, Memphis megalapítója állítólag egy vízilótámadásban vesztette életét, és Tutanhamonnal kapcsolatban is felmerült ez a lehetőség.
Szerették a sört
Az egyiptomi sörkészítés története 18 000 évvel ezelőttre tekint vissza. Akkoriban a sört gyerekek és felnőttek egyaránt fogyasztották, olyan alapélelmiszernek számított, mint a kenyér. Sokszor még a bérüket is gabonában fizették, amelyből aztán vagy kenyeret sütöttek, vagy sört főztek.
Persze ne a mai értelemben vett sörre gondoljunk: az ókori egyiptomiak söre igencsak sűrű volt, édes, ellenben kevés alkoholt tartalmazott.
Úgy tartották, a sört a napisten, Ré küldte nekik ajándékba.
Egyiptomi konyhaművészet
Egy francia kutatócsoport múmiák szénizotópos vizsgálatával jutott arra a következtetésre, hogy az ókori egyiptomiak nagyobbrészt vegetáriánusok voltak. Annak ellenére, hogy a Nílus mentén alakult ki civilizációjuk, nem fogyasztottak gyakran halat, inkább a növényi táplálékot részesítették előnyben. Étkezésük alapja a búza és az árpa volt (illetve az ezekből készített sör és kenyér), de sok gyümölcsöt és zöldséget is fogyasztottak: zellert, uborkát, salátát, különböző hüvelyeseket, fokhagymát, datolyát és gránátalmát. A módosabbak azért minden valószínűség szerint fogyasztottak húst is, ami a szegények asztalára legfeljebb ünnepnapokon került.
Fogorvoshoz és nőgyógyászhoz is mehettek
Az egyiptomiak meglepően fejlett orvostudománnyal rendelkeztek. Az egészségügyi ellátás mindenki számára elérhető volt, beleértve a rabszolgákat is.
Számos problémával fordulhattak szakemberekhez: fogászati, nőgyógyászati problémákkal, de voltak sebészeik és kígyó- vagy skorpiómarásra szakosodott orvosaik is.
Ugyanakkor orvosi ismereteik korántsem voltak tökéletesek: azt hitték, a szívükkel gondolkodnak – ezért társítjuk a szomorúság, a szerelem és a bátorság érzését a mai napig a szívhez.
Higiénia egyiptomi módra
Szemben a középkori európai állapotokkal, Egyiptomban nagy hangsúlyt fektettek a tisztálkodásra. Rendszeresen mosakodtak, lúgból és növényi olajokból főzött szappan segítségével tartották tisztán magukat. A férfiak és a nők egyaránt leborotválták a hajukat és a testszőrzetüket; még a feltárt sírokban is találtak aranyból készült borotvákat. Az illatok is fontos szerepet játszottak a megjelenésben: parfümöket készítettek mirha, liliom és kardamom felhasználásával. Úgy tartják, az első dezodort is ők alkották meg, citrusfélék és fahéj felhasználásával. Sminkelték is magukat: férfiak és nők egyaránt feketével rajzolták körbe a szemüket. Az antimontartalmú szemfestéssel a vakító napsütés és a különböző szemfertőzések ellen is védekeztek.
A gyerekek élete
Az általánosan elterjedt gyakorlat szerint az egyiptomi gyerekek csak hatéves koruk után hordtak ruhát – addig pucéran szaladgáltak, legfeljebb ékszereket (nyakláncot vagy bokaláncot) viseltek. Amikor elérték a hatéves kort, maguk is kaptak ruhákat – amelyek ugyanolyanok voltak, mint a szüleik ruhái, csupán kisebb méretben. Az öltözködés egyébként a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyet is megmutatta, tehát másként öltözködött egy fáraó gyermeke, mint egy földművesé: minél fehérebb volt a lenvászon ruha, amit viselt, annál magasabb volt az illető társadalmi státusza.
Kedvelték a társasjátékokat
Leginkább a szenet nevű játékot szerették. Ennek szabályi sajnos nem maradtak fenn, de egy háromszor tíz négyszögre felosztott téglalapon játszották, és bábuk is tartoztak hozzá. Némelyik négyszögre hieroglifákat írtak, de nem tudjuk pontosan, mi volt ezek szerepe. Dobókockák helyett négy darab dobópálcákat használtak. A fáraók is kedvelték ezt a játékot: fennmaradtak ábrázolások Nofertari királynéról, amint épp szenetet játszik, de Tutanhamon sírjából is előkerült egy díszes dobozka. Úgy tartották, hogy aki nyer a játékban, az istenek kegyeltje.
Ókori egyenjogúság?
A törvény szerint férfiak és nők egyenrangúak voltak: egyaránt birtokolhattak és eladhattak ingatlanokat, rabszolgákat vagy földterületet. Pert indíthattak, sőt a válást is kezdeményezhették, nem kellett attól tartaniuk, hogy utána megbélyegzettnek számítanak. Bár voltak nők, akik szakmát tanulhattak (és akár orvos is válhatott belőlük), az oktatásban azért elsősorban előkelő családok fiai vehettek részt: őket írásra, ékesszólásra és matematikára oktatták, esetleg különböző idegen nyelvekre – mindarra, ami a hivatalnoki pályához kellett. Oktatási módszereiket tekintve azonban sajnos nem voltak cseppet sem modernek, hisz mindennaposnak számított a testi fenyítés.
