Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A Föld egyik legöregebb és DNS-vizsgálatnak is alávetett legnagyobb, ma élő szervezete nem egy pikkelyes dinóreinkarnációs krokodil- vagy madárfajta, de még csak nem is egy összefüggő tengeri moszatsziget. A tudósok szerint akár 40-50 000 tagot is számláló megaorganizmus Észak-Amerika Utah államában egy 43 hektáros területen honol.
Egyes kutatók szerint, a ma élő legnagyobb összefüggő élőlénynek tartott különlegesség a Pando klón nevet viseli Utah Államban (a 25-ös autópálya éppen a kellős közepén halad át). Ez nem más, mint egy nyárfaerdő.
Ha klón, akkor ez már nem is az eredeti növény?
De, igen!
„Klón, az eredeti szervezetből vegetatív módon létrejövő utód szervezetet jelent, melyeknek génállománya az anyaszervezetével azonos"- tudjuk meg dr. Némethy Zsuzsanna nyugalmazott egyetemi adjunktus, okleveles kertészmérnök és növényvédelmi szakmérnöktől. „Létrejöhet természetes módon is. A Pando faállomány esetében ezt figyelhetjük meg. A hazai kertészeti gyakorlatban inkább a vegetatív szaporodás, szaporítás kifejezés az elterjedt erre a jelenségre."
A klón kifejezés ezen a laikus szemlélődő által nyárfaerdőnek is tekinthető területen tehát arra utal, hogy valójában az egész farengeteg egyetlen magból származik. Vagyis, amiket mi a felszín felett különálló fáknak látunk, azok mind ugyanannak a gyökérrendszernek a részei.
„Ez a furcsa képződmény egyetlen Amerikai rezgőnyár- (Populus tremuloides) magból fejlődő növényből alakult ki oly módon, hogy a gyökerein fejlődtek hajtások, és azokból önálló növények. Ivartalan úton szaporodtak és szaporodnak, az új egyedek a közös gyökérrendszerükön keresztül kapcsolatban állnak, ezért nevezték el ezt a növényállományt egyetlen növénynek – ismerteti a növényvédelmi szakmérnök. Ez a jelenség ismert hazai nyárfáknál (Populus sp.) is, gyökérsarjaknak hívják. Csonthéjas gyümölcsfáknál is gyakori, kertekben kellemetlen jelenség. Többek között nyárfáknál is fellép az intenzív gyökérsarjképződés.”
„Arról van szó, hogy az eredeti növény gyökérrendszere folyamatosan növekszik és megújul. Az azon kifejlődő, teljesen azonos genetikai összetételű utód növényei viszik tovább a fa életét. A fa eredeti törzse és koronája bizonyos kor után elpusztult, a későbbieknél is ez ismétlődött, de folyamatosan új sarjakkal megújul és életben marad az ősi nyárfa"- teszi hozzá a szakember.
Milyen korú lehet ez a gyökérsarjadék erdő?
Egyes számítások szerint bőven vannak 130 évesnél öregebb fák is a klónerdőben, de magának az eredetileg egyetlen magból kifejlődő gyökérrendszernek a kialakulása becslések szerint már az utolsó jégkorszak végén elkezdődhetett.
„A Pando korára vonatkozóan az utolsó jégkorszak végét jelölik meg, ez nagyjából 10–11 ezer évvel ezelőtt volt, de a jelenleg álló, sarjakból fejlődő fák 100 év körüliek, tehát egyáltalán nem matuzsálem korúak – összegzi a kertészmérnök, növényvédelmi szakmérnök, majd hozzáteszi: "a hazai famatuzsálemek, például, 300-400 évesek, ültetési idejük általában bizonytalan. A legidősebbnek a Héderváron élő Árpád-völgyi fát tekintik, de vélt korát magam kétkedéssel fogadom. Ezt évgyűrűszámlálással lehet/szokták megállapítani, és a 14 C izotóppal végzett vizsgálattal együtt. Hozzávetőlegesen 10 000 évig hitelesek adatai. A kormeghatározó vizsgálatokhoz mintavétel, roncsolás szükséges, ezért nagy körültekintést igényelnek.”
A felfoghatatlanul hosszú időt áthidaló élővilág jelenléte nem újdonság a tudományos világban, talán inkább csak az attól távolabb eső, laikus gondolkodást lepik meg még mindig a megdöbbentő számok.
A Pando nyárfaklón az 1970-es években került a tudományos érdeklődés homlokterébe, de ősi élőlények nyomait még a mai napig is olthatatlan kíváncsisággal keresik a kutatók. 2018-ban a Jeges- tenger észak-oroszországi beltengerének partján, a Fehér-tengernél bukkant Ilja Bobrovszkij a Kimberella és Dickinsonia nevekre keresztelt fosszíliákra. Mindkettő Ediacara biota, az óceán fenekén élő, őspuhatestűek 5–600 millió évvel ezelőtt lakták bolygónkat, és volt közöttük, amely a táplálékául szolgáló baktériumokat és algákat a mai modern állatokhoz már hasonló módon fogyasztotta el.
Az első állatok
A kaliforniai Berkeley Egyetem sejtbiológusa és egyben kutatócsoportjának vezetője, Daniel Rokshar nemrég tette közzé azt a tudományos felfedezést melynek értelmében trónfosztottá váltak a szivacsok, mint a földi állatok közös, első ősei. A tudós elmondta, nem könnyű ezeket az állati ősi állatokat kutatni, mert puhatestűekről lévén szó, nem maradtak fenn belőlük fosszilis nyomok. A közös őshöz való nyomra vezetésben éppen a ma élő állatok voltak inkább nagyobb segítségükre a kutatóknak.
Az élet kezdete
A bolygó még ennél is jóval messzebbre visszanyúló dátumokat tud felmutatni. A Föld mintegy 4,5 milliárd éves, de újabb kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy a fejlett, többsejtű élet és a legöregebb növények a vörös algákkal megegyező élőlények voltak, úgy 1,6 milliárd évvel ezelőtt. Erre bukkant legalábbis Therese Sallstedt, a Svéd Természettudományi Múzeum biológusa. A földi élet maga, tehát, ennél korábban, feltehetően nagyjából 3,7–4,2 milliárd éve kezdődhetett tengeri baktériumokkal.
