A holdra szállás meg sem történt, soha nem járt ember rajta, egy földi stúdióban rögzítették azokat a képsorokat, amelyeket aztán nekünk úgy adtak el, mintha a világűrben forgatták volna őket: ugye, hogy te is hallottad már ezeket a mondatokat?
Amikor 1969. július 20-án Neil Armstrong és Buzz Aldrin a Holdra léptek, azonnal volt olyan ember, aki úgy gondolta, hogy amit óriási szenzációként tálal a média, az tulajdonképpen gigászi átvágás. Az összeesküvés-elméletek alapját az a gondolat adta, hogy az amerikaiak mindenáron meg akarták nyerni az űrversenyt a szovjetekkel szemben, ebbe pedig még az is belefért, hogy leforgattak egy kamuleszállást.
Akkor most volt a Holdon ember, vagy sem?
Azt gondolhatnánk, hogy az elmúlt több mint öt évtized elegendő volt ahhoz, hogy az emberek elfeledkezzenek erről, látva, mi mindenre képes ma már a tudomány. Úgy tűnik, hiába jutottunk már el addig, hogy Elon Musk poénból és tesztként az űrbe küldött egy Tesla Roadstert, amelyben egy szkafanderes próbababa hallgat David Bowie-t,
még mindig vannak, akik szerint sosem járt ember a Holdon.
Akik így vélekednek, azoknak érvei is vannak: nézzük, miért is gondolják azt, hogy ez az esemény a valóságban soha nem történt meg!
Mitől lobogna az amerikai zászló a világűrben?
Akár logikusnak is tűnhet a felvetés. A holdra szállást rögzítő képsorokon valóban úgy fest, mintha lobogna a zászló, de az űrben nincsen levegő, így szél sem lehet, amely mozgathatná az anyagot – tehát nyilvánvalóan átverés az egész, érveltek a kritikusok.
A valóság az, hogy a fizika alapvető törvényei azért az űrben is érvényesek.
Ha egy egészen hétköznapi zászlóval érkeztek volna az űrhajósok, akkor a kitűzött zászló csak lógott volna.
Épp ezért a NASA egy különleges zászlót készített, amelybe felül pálcát dugtak, ez eltartotta az anyagot a zászlórúdtól. A lobogásra ez nem lenne magyarázat: négy napig tartott azonban az út felfelé, ezalatt a zászló meggyűrődött, ez kelt ilyen hatást első ránézésre. Mindezen túl azért mozog kissé a videófelvételeken, mert a rudat akkor szúrták be a holdba.
Az űrhajósok készítette képeken egy csillag sem látható
A csillagok pedig ott vannak, csak a fényképezőgép expozíciós beállításai miatt nem láthatjuk őket. Amikor az űrhajósok a képeket készítették, nappal volt a Holdon, vagyis a Nap megvilágította az égitest felszínét.
Ilyen körülmények mellett nagy zársebességre és kis rekeszre van szükség, különben a képek túlexponáltak lesznek.
Már hogy lenne a Holdon olyan kődarab, amelyen egy C betű látható?
A kérdés jogos, nincs is. Az eredeti, a NASA tulajdonában levő negatívokon nincs is olyan kő, amelyen C betű lenne, a képkidolgozás során került hiba révén a fotóra a betű.
A kamera célkeresztje tárgyak mögött jelenik meg
A holdra szálláshoz használt kamerákat azokat védő, átlátszó üveglemezzel szerelték fel, amelybe egy keresztrácsot véstek, ez az úgynevezett Réseau-lemez. Lehetetlen volt, hogy ezek bármilyen tárgy mögött látsszanak, mégis: néhány fotón ez történik.
Ez a fura jelenség szintén nem jelenik meg a NASA negatívjain, csak későbbi másolatokon, illetve azokból szkennelt fotókon.
A felelős itt is a túlexponálás lehet.
A sugárzásnak végeznie kellett volna az űrhajósokkal
A Van Allen sugárzási övezet valóban halálos mértékű sugárzásnak tenné ki az asztronautákat, ha alacsony sebességgel haladnának át rajta – nem ez történt a holdra szállás esetében. 1969-ben olyan gyorsan haladtak át itt az űrhajósok, hogy annyi sugárzásnak voltak mindössze kitéve, mint ha röntgenfelvételt készítettek volna róluk.
Az egész átverés, Stanley Kubrick rögzítette filmre
Mindössze egy évvel az esemény előtt mutatták be a rendező 2001: Űrodüsszeia című filmjét, amely nem kizárólag a mozikban gyakorolt hatást generációkra. A feltételezés az volt, hogy nemcsak azt a filmet, hanem a holdra szállást is Kubrick rendezte meg.
Ehhez azonban olyan speciális effektekre, olyan számítógépes programokra lett volna szükség, amelyek akkoriban egész egyszerűen nem léteztek, így lehetetlen lett volna megfilmesíteni egy elképzelt holdra szállást úgy, hogy az hihető legyen.
Ráadásul a NASA 1969 után még öt alkalommal küldött embert az égitestre, és minden egyes alkalommal készítettek felvételeket is az asztronauták. Ha már az első sem lett volna valóságos, akkor minden egyes további alkalommal is meg kellett volna szervezni a forgatást.
A közeljövőben ismét készülhetnek majd felvételek holdra szállásról: a tervek szerint 2025-ben ismét embert küld az égitestre a NASA. Az asztronauták közt nő is lesz, feladatuk pedig nem kicsi: olyan tudományos munkát kell majd elvégezniük, amely a későbbi marsi expedíciókat készíti elő. A technológia 1969 óta rengeteget fejlődött, így valószínűleg olyan látványban lesz majd részünk akkor, amikor a felvételek eljutnak a Földre, amilyenekben még soha korábban nem volt.
