Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Koreában, Vietnámban és Indonéziában is megeszik a kutyahúst, Peruban pedig a tengerimalac hagyományos csemege, miközben nálunk mindkettő cuki házi kedvenc. Mi viszont a tehénhúst faljuk boldogan, holott az Indiában szent állat. De nem ám csak a tehén! Deshnoke templomában több tízezer patkányt imádnak szentként.
Az indiai Deshnoke városát 1470 körül alapították, és Karni Mata szentélyének legbelső templomát is ekkor, a 15. században építettek az otthonából elmenekült azonos nevű hindu harcos, Karni Mata tiszteletére.
Karni Mata temploma
Karni Mata nem csupán hindu harcos, de Durga, a harcos istennő megtestesítője is a helyiek hite szerint. Történt egyszer – tartja a legenda –, hogy a harcos Karni Mata Laxman nevű fia, miközben egy tóból próbált inni, egy szerencsétlen mozdulat következtében megfulladt. A gyászoló szülő végtelen fájdalmában addig könyörgött Yamanak, a halál istenének, hogy támassza fel szeretett fiát, míg az többé-kevésbé engedett a kérlelésnek. Azért csak többé-kevésbé, mert Yama végül is azt engedte csak meg, hogy a fiú patkány formájában reinkarnálódjon, ezt viszont a harcos minden fiának és további leszármazottjainak is. Így aztán a deshnokei Karni Mata-templom patkányai ezen ifjak szent megtestesülései, s így megilleti őket a harcos sarjainak járó tisztelet.
A templom lakói
A ma látható templomot még a 20. század elején építtette a Taj Mahalhoz hasonló építészeti stílusban a híres Ganga Singh maharadzsa, de a nagy kiterjedésű, belső és szabadtéri részekkel is rendelkező templom még 1999-ben is jelentősebb módosításokon esett át. Ami nem változott, az a több ezer szent patkány jelenléte. Egyes források 20 000 körülire teszik számukat, mások a még hajmeresztőbb, 25 000-es becslést is megengedik. Számukat egészen pontosan megmondani éppen olyan nehéz, mint stabil gyomorral végigmenni közöttük, de ezt csak mi gondoljuk így.
A helyiek szemében az állatok által megrágcsált falatkákból kóstolni áldás,
a szenteknek kikészített tejecskéből hörpinteni különleges tisztesség.
Veszélyek a patkányokra nézve
A hely nem teljesen veszélytelen sem emberre, sem patkányra nézve. A szent állatokra nézve elsőleges veszélyt jelentő, a templom nyitott terei felett pásztázó ragadozó madarakat, és a kerítésen bemászni igyekvő kisebb húsevőket védőrácsokkal, fémhálókkal tartják távol. Ilyet még a kert fölé is gondosan kifeszítettek a patkányok védelmében.
A rágcsálókra leselkedő következő veszélyt a jóindulatú zarándokok által ajándékba hozott édességek, cukorkák, tej és egyéb, nem patkánygyomornak való nyalánkságok okozzák, ha egyáltalán létezik ilyen kategória. Az mindenesetre biztosan nem tesz jót nekik, hogy híveik ipari mennyiségű élelemmel halmozzák el őket. A gyomorbántalmak és a cukorbetegség tehát gyakori tünetek a szent populáció tagjai között, de ha ki is múlik közülük pár száz, a szaporulat hamar reprodukálódik, pótolva a kiesett tagokat.
Természetesen a járványok sem kerülik el teljes mértékben ezeket az állatokat, bár érdekes módon a pestis, például, kevésbé gyakori jelenség az egyébként indokoltnál a templomban.
Veszélyek az emberekre nézve
A zarándokokra nézve nem jelent veszélyt, ha egy-egy patkány keresztülmászik rajtuk, sőt, az elkötelezettebb hívek ezt kifejezetten hízelgőnek tartják.
Tekintettel az állatok jóltápláltságára attól sem kell (nagyon) tartani, hogy kétségbeesésükben beleharapnak a látogatóba, de azért aki ez ügyben biztosra akar menni, az inkább a nappali meleget választja a templom meglátogatásának időpontjául az esti szürkület és a hajnali félhomály helyett, amelyek kifejezetten a patkányok kedvenc nyüzsgő napszakai.
A nappali melegben kevésbé kell attól tartani, hogy rátapos egy-egy szaladgáló reinkarnációra a merész turista, és ilyenkor az is lehet, hogy csak néhány ezret fog összesen látni a tágas templom különböző terei között. Persze, ekkor annak az esélye is csekélyebb, hogy a mindössze pár darab fehér patkány egyikébe botlik, ami pedig igazi kiváltság lenne.
