Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hamvak felhasználásával készített kegyeleti ékszerek trendje friss divatnak tűnhet, ám a valóságban gyakorlatilag az emberiséggel egyidős.
A közvéleményt a hajfürtöt tartalmazó ékszerekkel talán még nem, az anyatejes medálokkal, fülbevalókkal és gyűrűkkel azonban már könnyen meg lehet botránkoztatni. A kegyeleti ékszerek, melyek a tulajdonosaik számára kedves halottak hamvait is tartalmazhatják, sokak számára elrettentőek, ám viselőik számára örök kapcsolatot jelentenek.
Emléket jelent egy ilyen ékszer
A kezdeti kegyeleti ékszerek könnyeket, körömdarabokat, bőrdarabokat, sőt, akár üveglap közé helyezett vércseppeket jelentettek: ma leginkább hajtincsek és a hamvak kerülnek a medálokba, karkötőkbe, fülönfüggőkbe.
A viktoriánus korban bevetté vált, a halottal közösen készített utolsó fotókon sokszor központi elem volt a kegyeleti ékszer, melyet gyászékszernek neveztek ekkor. Ez általában az elhunyt hajából tartalmazott valamennyit: a tincseket ügyes kezek fonták meg, majd kitűzőt, gyűrűt vagy medált készítettek belőle. A fog, köröm- vagy bőrdarab ékszerben történő felhasználása sokak számára riasztó volt, mert úgy tartották, balszerencsét hoz, a hajtincsek és a hamvak azonban nem keltették ezt a képzetet.
Egyre többen keresnek ilyet Magyarországon is
Mára egészen változatos módokon lehetséges a hamvak használata: amellett, hogy festményekbe kerülhetnek, a bőr alá tetoválva is viselhetik azokat a gyászolók, és ékszerek részeivé is válhatnak. A kilencvenes években – amikor egyre többen kezdték a temetés helyett a hamvasztást választani – a kegyeleti ékszerek népszerűsége is megugrott, és
ma már Magyarországon is egyre többen vannak olyanok, akik szeretnék, hogy egy stílusos ékszerben hordhassanak valamit, ami nemcsak emlékezteti őket az elhunytra, hanem azzal örökre velük is lehet.
A hamvakhoz való hozzájutás szabályzott
Ribai-Földi Alexandra négy éve készít kegyeleti ékszereket: márkája, a Relica kezdetben az elhunytak hajtincseit használta, három éve kezdett el hamvakat magukban foglaló ékszerekkel is foglalkozni. Emberek mellett kisállatokról is megemlékeznek ezekkel a magyarok: a kis kedvencek esetében előfordul a fogak felhasználása is, de Alexandra készített már olyan darabot is, amelybe egy másik ezüst ékszert dolgozott bele. Tapasztalatai szerint jellemző az is, hogy az elhunyt kedvenc motívumát jeleníti meg az ékszer.
„A hamvasztás során van lehetőség arra, hogy egy kis, általában nyitható urnát kérjen a hozzátartozó, amiben elhelyeznek egy keveset a hamvakból. Ezt el lehet hozni, sokan az otthonukban is szeretnének emléket állítani ilyen formában is.
Van lehetőség emellett arra is, hogy egy kis mennyiséget kifejezetten ékszerkészítésre kérjenek a szolgáltatótól.
Ez többnyire egy jól zárható kis tasakban érkezik, névvel ellátva. Évek óta léteznek úgynevezett urnaékszerek, így ez a kérés sem meglepő ma már, sokan élnek a lehetőséggel. Hozzám már ez a kis tasak érkezik, amit a hozzátartozó a szabályoknak megfelelően átvett a temetkezési szolgáltatótól” – avatta be Alexandra a Díványt a technikai részletekbe. Ő a hamvakat műgyanta ékszerekben helyezi el: beledolgozza a tárgyba vagy annak felületére viszi fel, majd fedőréteggel zárja azt.
Megnyugvást ad a kegyeleti ékszer
Kíváncsiak voltunk arra is, van-e egy ilyen folyamat esetében „maradék”.
„Kifejezetten ügyelek rá, hogy csak a kellő mennyiséget használjam fel: ha felületre dolgozom, akkor nem keletkezik maradék. Egyetlen esetben van rá szükség, hogy előre keverjem a hamvakat műgyantával, és itt előfordulhat, hogy marad egy kevés.
Elvből soha nem dobok ki semmit, ami hamvakat tartalmaz, így ezt minden esetben egy külön medálformába öntöm
– általában szív alakú medálba –, elkészítem ezt az ékszert is, és ajándékba adom a megrendelőnek. A fel nem használt hamvakat az ékszerrel együtt visszaküldöm” – mondta el Alexandra.
Megrendelői a tapasztalatok szerint azonnal megkeresik, amint bekövetkezik a haláleset.
„Kivétel nélkül mindenki egy kis megnyugvást vár az ékszertől, ezzel úgy érzi, hogy ha csak egy kicsit is, de vele marad a szerette.
Erről van, aki beszél, és van aki nem, de akkor is érezhető a szándék. Sokan az ékszer átadása után írnak arról, hogy mekkora segítség ez nekik, mennyit könnyít a szívükön, hogy egy ilyen ékszert viselhetnek” – osztotta meg Alexandra tapasztalatait megrendelőiről. Hozzátette: tudja, hogy megosztó a téma, és el is fogadja ezt, ugyanakkor inkább azokra koncentrál, akiken munkájával segíteni tud abban, hogy szerettük elvesztését fel tudják dolgozni.
