Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Miközben mi a kiegyezés hatásaival voltunk elfoglalva, 1868-ban egy Amerikába vándorolt lengyel család sarjaként megszületett a kis Frank Fiegel. Annak ellenére, hogy később a „Rocky” ragadványnevet kapta, és egyebek mellett arról vált híressé, hogy könnyű volt bunyós jelenetekbe keverni, amelyekből jobbára győztesként került ki, mégsem Rocky Balboa figurájának ihletőjeként tartják számon, hanem mint az igazi Popeye-t.
A források ellentmondásos információkat közölnek azzal kapcsolatban, hogy Frank szolgált-e valaha az amerikai tengerészetnél. Egyesek szerint sosem tartozott a Navy kötelékébe, mások viszont arról számolnak be, hogy onnan történő nyugdíjazása után lett csak munkahelye az a kocsma jellegű vendéglátóipari egység, ahonnan alakja világhódító útjára indult.
„Hogy kicsoda valójában”… Popeye?
Amit tehát, egybehangzóan állítanak a „Popeye-kutatók”, az az, hogy az Illinois állambeli Chester városkájában, ebben a bizonyos bárban, legyen az valójában Wiebusch köpködője, vagy sem, dolgozzék tényleg bárpultosként, vagy ahogy mások állítják, kidobóként, az igaz, hogy pipáját flegmán a szája zugába lökve gyakorta keveredett verekedésbe.
Azt is mindannyian alátámasztják, hogy testi ereje megengedte neki, hogy ezeknek a bunyóknak a nagy részét meg is nyerje. Fél szeme azonban már korábban áldozatául eshetett egyik csatározásának, hozzájárulva jellegzetes figurájához, melyet erős alkarja, karakteres álkapcsa és megszokott fejfedője csak fokozott. Frank, bár nem vetette meg a bunyót, sőt az alkoholt sem – igazából a rendelkezésre álló adatok értelmében ezek közül bármelyiket jobban szerette a spenótnál –, ha verekedős kedvű is volt, a gyerekek nagy barátjának hírében állt. Úgy emlékeznek vissza rá, mint aki még akkor is szívesen hadonászott nekik játékból, ha azok tréfát űztek belőle, vagy cukkolták a sokszor a kocsma előtt pipázva bóbiskoló, féljózan kisöreget.
Aki nélkül sosem lett volna híres
Az egyik ilyen chesteri gyerkőc Elzie Crisler Segar lehetett, akiből nagykorára képregényrajzolóvá cseperedett. Az EC Segar néven befutott rajzoló abban a szerencsés helyzetben lehetett gyerekkorában, hogy ismerhette nemcsak Frank Fiegelt, akire későbbi saját fizimiskája is eléggé hajazott, hanem azt az asszonyságot is, akiről Popeye szíve választottját, Olive Oylt mintázta.
Ugyanis Segar is azok közé a művészek közé tartozott, akik inspirációjuk javát a való életből merítették, figurái többségét ismerős és valós karakterek adták. Olive tehát jó eséllyel a chesteri élelmiszerbolt magas, vékony, kontyot viselő tulajdonosa volt, akit Dora Paskelnak hívtak. Az eredeti sorozatban jelentősebb szerephez jutott, később mellékszereplővé taszított J. Wellington Wimpy, röviden csak Wimpy figuráját a rajzfilmkészítést levelező tagozaton elvégző, szenvedélyes rajzoló EC Segar feltehetően egykori főnökéről, J. William Shuchertről koppinthatta. Ő volt a Chesteri Operaház barátságos, mese- és hamburgerrajongó igazgatója, akinek intézményébe a fiatal EC Segar először filmes előadások zenei kíséretében segédkezni járt, később filmvetítői állást töltött be, s nem mellesleg olykor ki-kiugrott főnökének egy zamatos hamburgerért is.
Ami azóta történt, hogy Popeye-t ismerjük
Popeye, a tengerész 1919. december 19-én látta meg a napvilágot,
vagyis kevéssel azután, hogy mi itthon a Magyar Tanácsköztársaság bukásával voltunk elfoglalva. Az előbb papíralapú képregény formájában híressé vált tengerész kalandjai annyira megtetszettek az amerikai közönségnek, hogy sikerén felbuzdulva Popeye 1937-től rajzfilmsztárként folytatta karrierjét, azaz attól az évtől kezdve, amikor szabadalmaztatásra kerül a nejlon, Spanyolországban javában zajlott a polgárháború, Németországban Hitler meghosszabbította a „kivételes hatalomról” szóló törvény hatályát, Olaszországban militarizálódott minden 18 és 56 év közötti férfi, Szent-Györgyi Albert pedig Nobel-díjat kapott. Egy évvel később meghalt az alkotó EC Segar, aki az eredeti Frank Fiegelt egyesek szerint felnőttkorában anyagilag is támogatta, de mindenképpen jó kapcsolatot ápolt vele, aminek köszönhetően az 1947-ben 79 évesen elhunyt, „igazi” Popeye még megtapasztalhatta a róla mintázott karakter világra szóló (el)ismertségét.
1980-ban Robin Williams főszereplésével filmre vitték a pipázó tengerész kalandjait. Abban az évben, amikor Moszkva rendezte az olimpiai játékokat, melyek bojkottjára korábban felszólított Jimmy Carter amerikai elnök, akit még ugyanazon év novemberében Ronald Reagan váltott, amikor meggyilkolták John Lennont, hazánkban pedig megnyílt az első nyugati stílusú bevásárlóközpont, a Sugár, ahol utána megannyi Popeye-relikviát értékesíthettek.
