Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A pókoktól való félelem mintha a zsigereinkbe lenne kódolva, pedig – főleg Magyarországon – nincs valódi alapja. Ha a kertedben egyre több méretes példány bukkant fel, és nem szeretnél velük együtt élni, van lehetőség, hogy továbbálljanak. Főleg, mert az elpusztításuk törvénybe ütközik.
A közösségi oldalak kertészettel foglalkozó csoportjaiban egyre-másra töltenek fel fotókat nagy méretű pókokról, amelyek a magaságyásban ássák meg járataikat. Nincs ok aggodalomra, a csípésük még egy darázséval sem ér fel, viszont van olyan pókfaj Magyarországon, amely nagyobb bajokat okozhat. Ám tőle sem kell tartani, a kertben nemigen bukkan fel.
A méhlegelőn nem tűnnek fel
Akivel jó eséllyel találkoztál, ha nagy méretű pókot láttál, az a pokoli cselőpók vagy a szongáriai cselőpók, bár utóbbi sokkal ritkább. Viszont, mivel még az avatott szemek is könnyen összekeverhetik őket, mindkettő védett faj.
„Sokan gondolják, hogy az éghajlatváltozás miatt jelentek meg nálunk ezek a nagyobb méretű pókfajok, de valójában régebb óta itt vannak, mint az ember – magyarázza dr. Szűts Tamás, az Állatorvos-tudományi Egyetem Ökológiai tanszékének főmunkatársa. „Az azonban biztos, hogy ez a szélsőséges időjárás – a tavalyi aszály és az idei extrém esős tavasz – nem tesz jót a pókoknak sem.”
Hogy mégis többet látunk belőlük, annak számos oka lehet. Megváltoztak például a kertészkedési szokásaink.
„Egy magaságyás igazán hívogató a pókoknak, hiszen nincs a talaj növényekkel takarva, hanem kedvükre áshatnak. De nem ez az egyetlen ok, hogy gyakrabban találkozunk velük. Az utóbbi 5-10 évben rengeteg építkezés zajlott, és a frissen parcellázott területeken egyrészt feltúrták a földet, másrészt szabadon is hagyják jó időre, ami alatt a pókok beköltözhetnek. Ahol legalább bokáig érő dús, bozontos növénytakaró vagy méhlegelő van, ott valószínűleg nem fognak feltűnni. Tehát, ha valaki nem szeretné, hogy felbukkanjanak a kertjében, annak ilyen környezetet kell kialakítania.”
A vízipók nem is annyira csodapók?
Gyakrabban augusztus vége és október eleje között találkozhatunk a pokoli cselőpókkal, amely a farkaspókok három nagy méretű fajának egyike. Idetartozik a réti farkaspók és a szongáriai cselőpók is.
„Gyakran nevezik magyar madárpóknak, vagy Russian tarantulának, azaz orosz tarantulának a méretei miatt, de semmi közük a madárpókhoz” – magyarázza a szakértő. „A kifejlett példányok teste általában 4 centiméter körül van, míg a lábai is nagyjából 4 centiméteresek. A tenyerünkben kényelmesen elfér. Csípni csak a legvégső esetben szokott, inkább ágaskodik, hogy elijesszen minket. Ha mégis megmar, annyit érzünk, mint amikor egy iratkapocs megszúrja az ujjunkat.”
Ezzel szemben vannak olyan pókok itthon is, amelyeknek jobb elkerülni a csípését. Bár a mesében a Vízipók-csodapók egy kedves, bölcs állat, valójában okozhat bajokat, ha egy búvárpók megcsíp minket.
„Az arra érzékenyeknél zsibbadást, szapora légzést, szívdobogást okozhat a marás. Ebben az esetben forduljunk orvoshoz. A másik hazai pókfaj, amelynek csípése komolyabb tüneteket válthat ki, az a mérges dajkapók. Hozzá kell tennem, hogy autót vezetni általában nem félünk – bár sajnos sokszor történnek halálos balesetek –, ám az elmúlt 200 évben biztosan nem jegyeztek fel olyan esetet, ahol a pókcsípés halállal járt.”
Közelről nézve egészen bájos
A szakértő szerint általában gyerekkorunkból fakad a pókoktól való félelem. Ha egy kicsi azt látja, hogy az anyja vagy az apja retteg a nyolclábúaktól, jó eséllyel ő is sikítva menekül el, főleg, ha egy akkora példányt lát, mint a pokoli cselőpók.
„Az én lányom például nem fél tőlük, hiszen kicsi gyermekkorától mutattam neki nagyobb példányokat is. De ha üvegben elviszek óvodásoknak egy nagy pókot, a kicsik egy fél óra elteltével már nyugodtan adogatják egymásnak az állatot. Ha feltűnik a lakásunkban, használjunk üvegpoharat és egy vastagabb papírlapot az eltávolításához” – javasolja dr. Szűts Tamás. „Borítsuk rá a poharat, csúsztassuk alá a papírt, és így vigyük ki a lakásból, majd engedjük el füves területen. Ha agyonütjük – mivel védett állat –, valójában természetkárosítást követünk el.”
Az ilyen nagy méretű pókoknak sok haszna van. Például elfogják az olyan – szintén nem kedvelt – ízeltlábúakat, mint a csótányok. Ahhoz, hogy kicsit megbarátkozzunk velük, érdemes makrófotókon közelről megcsodálni őket. Kimondottan bájosak a nagy szemükkel és a szőrös fejükkel.
