A háborúk olykor évtizedeken át elhúzódnak és milliónyi áldozatot követelnek, előfordultak azonban a történelemben szó szerinti villámháborúk is: minden idők legrövidebb fegyveres konfliktusa, amely Zanzibár és Nagy-Britannia között robbant ki 1896-ban, mindössze 38 perc alatt lezajlott.
Az Indiai-óceánon, a kelet-afrikai Tanganyika (ma Tanzánia) partjaihoz közel fekvő Zanzibár szigete 1890-ben került brit fennhatóság alá, egy, a Német Birodalom és Nagy-Britannia közötti egyezménynek köszönhetően; a britek számára kelet-afrikai gyarmataik miatt fontosnak számított a sziget feletti ellenőrzés, ezért nem volt nekik mindegy, ki a helyi uralkodó. 1896. augusztus 25-én elhunyt Zanzibár szultánja, Hamad bin Tuvaini, akinek helyébe egy puccsal unokaöccse, a 22 éves Kalíd bin Bargas került – az új uralkodó elődjéhez képest jóval önállóbb politikát kívánt folytatni, személye ezért nem volt igazán népszerű a britek szemében.
Ultimátumot adtak az új uralkodónak
A brit konzul közölte Bargasszal – aki a rossz nyelvek szerint megmérgezte nagybátyját –, hogy két napja van lemondani és átadni a trónt a gyarmatosítók által preferált személynek, Hamúd bin Mohamednek, különben kénytelenek lesznek fegyverrel elűzni őt. Az újdonsült szultán nem ijedt meg a fenyegetéstől,
elbarikádozta magát a palotában, felállított egy 2800 főből álló hadsereget és harci készültségbe helyezte felfegyverzett jachtját, a H.H.S. Glasgow-t.
Bargas azt remélte, ennyi elég lesz a britek elijesztésére, ők azonban állták a szavukat, és öt hadihajót vezényeltek a zanzibári kikötőbe, a palota elé.
38 percig tartott az ostrom, máig ez a legrövidebb háború
Az uralkodó az utolsó pillanatban hajlandó lett volna tárgyalást kezdeni egy amerikai közvetítő segítségével, azonban kifutott az időből: augusztus 27-én reggel 9 órakor lejárt a kétnapos ultimátum, a brit hajók lőni kezdték az ellenséges jachtot és a palotát, miközben partra szállt egységeik ostromra indultak. A briteknek mindössze 38 percre volt szükségük ahhoz, hogy szétlőjék a szultáni palotát, 1050 főnyi gyalogosuk pedig brutálisan lemészárolta a zanzibári erőket, legalább 500 halálos áldozatot ejtve.
A mindössze két napig uralkodó Bargasnak sikerült megszöknie a porig rombolt palotából: a német konzulátusra menekült, ahol menedékjogot kapott, innét Német Kelet-Afrikába távozott, Dar-el-Salaam városában élt 1916-ig, amikor a Tanganyikát elfoglaló britek száműzték onnét.
Mialatt a szultán eliszkolt, emberei megadták magukat az ellenségnek, akik kitűzték zászlajukat a lerombolt palotában:
9 óra 38 perckor a brit parancsnok, Sir Harry Holdsworth Rawson kihirdette a győzelmet, ezzel véget ért minden idők leggyorsabb háborúja.
Néhány nappal később trónra lépett Zanzibár új szultánja, az említett, a britek által támogatott Hamúd bin Mohamed, akivel a megszállók kifizettették a szigetre kilőtt tüzérségi lövedékek költségét. A hadihajókban esett károk kijavításának költségeit, a felhasznált szén árát, a tengerészek zsoldját és a tiszavirág-háborúban megsérült egyetlen brit katona ápolási díját azonban nagyvonalúan elengedték a gyarmatosítók. Zanzibár szigete 1963-ban nyerte el függetlenségét Nagy-Britanniától, a következő évben pedig a szultán elűzése után egyesült Tanganyikával, így létrejött a mai Tanzánia.
