Mindannyian ismerjük a történelem nagy uralkodóit: Nagy Sándort, Nagy Katalint, Nagy Frigyest. Nem minden uralkodó részesült azonban abban a megtiszteltetésben, hogy az utókor ily módon emlékezzen rá: egyesekre ellenlábasaik jóval prózaibb nevet ragasztottak – az ő balszerencséjükre és a mi derültségünkre.
Ivajlo, egy bolgár pásztor a 13. században álmot látott: úgy hitte, neki kell megmentenie hazáját a tatár veszedelemtől. Sereget verbuvált, majd annak élére állva letaszította a trónjáról Csendes Konstantin cárt, feleségét pedig elragadta. A parasztvezérből lett uralkodó számtalan népdalt és legendát inspirált, de alacsony származása miatt bolgárul Reteknek (Bardokva), görögül Káposztának (Lakhanas) gúnyolták. Nem sokáig élvezhette azonban az uralkodók életét: a mongol Nogaj kán megfojtatta.
Henye Lajos és Kopasz Károly
V. Lajos nyugati frank király nem lehetett éppen proaktív személyiség: az utókor Henye Lajos (Louis le Fainéant) néven emlékszik rá. Alattvalói azt várták tőle, hogy foglalja vissza Aquitaniát, és rendezze a reimsi érsekkel fennálló konfliktust, de sok ideje nem volt a hódításra: mindössze húszévesen életét vesztette egy vadászbalesetben. Szintén a nyugati frankok uralkodója volt II., azaz Kopasz Károly, aki testvéreivel sorozatosan háborúkba keveredett apjuk, Jámbor Lajos birtokaiért. Vita tárgyát képezi, hogy valóban kopasz volt-e: egyes történészek szerint ez inkább gúnynév volt, mivel a korszakban előszeretettel élcelődtek a kopasz embereken.
Haraldok a Kékfogútól a Széphajúig
Kékfogú Harald egyidejűleg volt Dánia és Norvégia uralkodója a 10. században. A dánok előszeretettel nevezték el jellegzetes külső tulajdonságaikról uralkodóikat, s mivel Haraldból több is volt, logikusnak tűnik, hogy az áfonyát kiváltképp kedvelő uralkodó, akinek a gyümölcs mértéktelen fogyasztásától kékre színeződtek a fogai, a Kékfogú becenevet kapja. Így biztosan meg lehetett különböztetni Szürkeköpenyes, Kegyetlen és Széphajú Haraldtól is.
Nyúllábú és Csupaszlábú uralkodók
Egy évszázaddal később, Angliában egy másik Harold uralkodott: ő a Nyúllábú (Harefoot) becenevet kapta, állítólag gyorsasága, ügyessége és vadászatban való jártassága miatt. A Nyúllábú ragadványnevet egy norvég–dán uralkodó, Erik is viselte, aki saját magát Felejthetetlen Eriknek szerette nevezni, a nép viszont a Nyúllábú nevet aggatta rá, emlékezve arra, hogy ellenségei könnyedén megfosztották a trónjától.
Csupaszlábú Magnus norvég király valószínűleg nagy feltűnést keltett szőrtelen lábaival a vikingek között. A vikingek egyébként a ragadványnevek nagymestereinek tűnnek, és nem finomkodtak, ha az illető testével vagy belső tulajdonságaival kapcsolatos jellemzőkön kellett élcelődni: Sörszerető Eirik viking harcos bizonyára jó néhány korsóval le tudott gurítani egy-egy győzelem alkalmával. Csonttalan Ivar 9. századi dán király talán atletikus termetének, talán a közelharcban szerzett sérüléseinek köszönhette becenevét, más források szerint vad lovaglási stílusa miatt aggatták azt rá. Korábban azt feltételezték, hogy üvegcsontszindrómában szenvedett, de egy ásatás során megtalálták a csontvázát, és elvetették ezt az elméletet.
A vicces nevek mesterei: a vikingek
A vikingek fantáziája akkor is szárnyalt, amikor valamilyen elsődleges vagy másodlagos nemi jelleg alapján választottak becenevet. Fennmaradtak adatok Þorbjǫrg Knarrarbringa és Ásný Knarrarbringa nevű hölgyekről, vezetéknevük magyarul Hajókeblűt jelent – a feltételezések szerint tekintélyes méretű kebleiknek köszönhetően. A férfiak közül Mocskosfing (Meinfretr) Eysteinn és Vajpéniszű (Smjǫrreðr) Kolbeinn ragadványnevei árulkodnak bizonyos jellemvonásaikról. Árni Skaðareðr talán szerencsésebb volt a Keménypéniszű Árni becenévvel, Herjólfr Hrokkineista nevének jelentése viszont Aszaltheréjű Herjólfr. Még szerencse, hogy mindezen neveket minden további nélkül beleírták közokiratokba, így a Landnámabók nevű Települések könyvébe is, amely Izland 9. és 10. századi betelepülését részletezte, a viking becenevek gazdag tárházát szolgáltatva.
Miért lett nyálas IX. Alfonz?
De a bizánciakat sem kellett félteni: a 8. században élt V. Kónsztantinosz a Trágyanevű (Kopronümosz) becenevet kapta, mivel csecsemőkorában állítólag belepottyantott a medencébe, amelyben keresztelték. Ha egy kicsit előreugrunk az időben, feltétlenül meg kell emlékeznünk Nyálas Alfonzról, azaz IX. Alfonz leóni királyról, aki, ha izgatott volt, olyan vehemensen beszélt, hogy a nyála szerteszét fröcsögött.
Mosdatlan Andrástól Ladislausig
Végül, de nem utolsósorban, ne feledkezzünk meg kreatív fantáziájú magyar őseinkről: Szatyorvágó (Zagyurwagou) Pál a középkorban élt tolvaj volt, akinek sorozatos lopásai miatt levágták a fülét, így ezek után Filetlen Pál néven szerepelt a krónikákban. Hétseggű László nem lehetett kis termetű ember, hiszen méretes hátsó feléről kapta a nevét. Mosdatlan András nevű ispánunk nem a tisztaságmániájáról vált híressé a 13. században, ellentétben Polconszaró Györggyel, akit azért gúnyoltak, mert illemhelyet építtetett magának. Teveszájú Lipót, a Habsburg-házból származó német-római császár, valamint német, magyar és cseh király jellegzetes, lefittyedő alsó ajkáról kapta gúnynevét, egy bizonyos Ladislaus dictus lagfazou esetében pedig talán nem szolgál magyarázatra, mire gondolhatott a névadó 1380 körül.
