Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vegyünk egy hétköznapi vendégséget, vagy éppen az ünnepeket: család és vendégjárás, véget nem érő lakomák, követhetetlen pluszkilók és besokallás. Pedig van más megoldás is: nem muszáj ragaszkodni a megszokott menühöz, lehetünk üdék, újítók és egészségesek is, miközben valami újat mutatunk, és legalább olyan elégedetten áll fel mindenki az asztaltól, mint ha élete 456. töltött káposztáját, rántott húsát vagy marhapörköltjét puszilta volna be gyötrő lelkiismeret-furdalás közepette. Ismerd meg a tapas, a spanyol finom falatok világát!
Vitatott, hogy honnan származik a spanyolok tapasfogyasztási szokása, annyi azonban biztos, hogy ha tehetik, bárról bárra haladva mindenhol apró finom falatkákat rendelnek, amelyekből a társaság tagjai közösen csipegetnek a söröcske mellé, netán a borocskával. A következő bárban aztán újabb adagokat kérnek, s azokat is szépen, közösen elmajszolják, mire elfogy az ital, és lehet továbbállni.
Tapas: finom falatok
Egyesek szerint a középkorban királyi rendelet kötelezte a kocsmárosokat az Ibériai-félszigeten arra, hogy minden alkoholtartalmú ital mellé egy kis falatnyi ételt is szervírozzanak, ami jótékonyan tompítja a nedű alkoholtartalmának hatását. Mások szerint a spanyol temperamentum mellett mindig hangos és zsibongó, túlzsúfolt és túlterhelt bárok pultjainál tolongó tömeg hol dohányzott, hol csak fellökte a pultra helyezett poharakat, amiket a legyek, a hamu, vagy egyéb bele nem illő alkotóelem elől befedtek egy aprócska tányérkával.
Ha pedig már befedték, miért is ne tettek volna rá egy csöppnyi ételt a vendégek megelégedésére? Annyi bizonyos, a spanyol „tapar” ige azt jelenti: elfedni, befedni, a tapas pedig kicsinyke ételfalatkákat jelent, melyeket leginkább sörkorcsolyának nevezhetünk, de tulajdonképpen bármi lehet tapa, ha eléggé kis adagot prezentálunk belőle, mondjuk a kávéscsésze aljának megfelelő méretű tányérkában. Mára pedig a „tapear” ige kifejezetten a népszerű és tipikus hagyomány leírására szolgál.
Otthon is működik
Nem kell bárról bárra járni: a különleges kis falatkák általában könnyen elkészíthetők, mindig gusztusosan és változatosan tálalhatók, itthon üdítő újdonságként ható kellemes és egészséges alternatívái lehetnek egy kiadós baráti vacsorának, de akár családi ebédnek is. Főleg egy olyan időszakban, amikor az evéstől amúgy is mindenki telítve van, mint karácsonykor vagy húsvét idején. Így az összejövetel nem elsősorban az evésről szól, vagy legalábbis nem a volumenről.
Tapastippek, egyenként alig több mint fél óra alatt:
Tonhalnyársacskák mézzel és mustárral
40 perc alatt megvan: nyers és fagyasztott tonhalat használjunk hozzá, amit még szilárd, fagyos állapotban nagyjából 2 × 2 cm-es kockákra tudunk vágni.
A tonhalkockákat először felvert tojásban, majd kenyérmorzsában meghempergetve panírozzuk be, majd bő olajban süssük aranybarnára. Az olajfelesleg lecsepegtetése után már tálalható is egy kis hurkapálcára húzva, egy mélyebb tálka fölött kínálva. A kis tálkában mustárt és mézet keverhetünk össze, ami szószt alkotva harmonikus kiegészítője lehet a tonhalnyársacskának.
Fürjtojással töltött gombafejek
Talán még ennyi idő sem kell a töltött gombafejekhez, amelyek levágott szárait apró darabkákra vágva felaprított vöröshagymával és fokhagymával keverünk össze. Közben forró serpenyőben egy cseppnyi olívaolajon aranybarnára pirítjuk a gombakalapokat.
Míg a kiszedett gombafejek pihennek, ugyanabban a serpenyőben elkészítjük a vöröshagymából, aprított gombaszárból, fokhagymából álló tölteléket, melyet friss petrezselyemmel is ízesítünk. A 200 fokra előmelegített sütőben később készre sütjük a töltelékkel megspékelt gombakalapkákat, melyek mindegyikére a sütőbe tolás előtt nyers fürjtojást ütünk. A sütőből kiszedve azonnal tálaljuk, sózva-borsozva.
Ropogós parmezántulipánba tálalt karamellizált hagyma
Talán a leggusztusosabban tálalható és legegyszerűbb ínyencség a ropogós parmezántulipánt edénynek és kísérőnek is bevető tapas. A felforrósított serpenyőben reszelt parmezán sajtból vékony réteget képezünk, lehetőleg kör alakban.
Lassú láng mellett kivárjuk, míg a sajt összeolvad egy kis körlappá, majd óvatosan megfordítjuk, hogy ne szakadjon el és ne veszítse formáját. A serpenyőből kivéve egy lefelé fordított üvegpohár aljára tesszük, ahol a szélei kényelmesen lelóghatnak. Hagyjuk így megdermedni, így megkapjuk a ropogós és légiesen könnyű parmezánkelyheket. A meghámozott és cikkekre aprított vöröshagymát ugyanabban a serpenyőben, kis olajon melegíteni kezdjük, majd félkész állapotában meghintjük cukorral, majd sóval, borssal, valamint kakukkfűvel ízesítjük. A karamellizálódott hagymát a parmezántulipánokba töltjük, és friss salátát, rukkolát, valamint morzsolt kecskesajtot teszünk hozzá. Buen provecho – jó étvágyat kívánunk!
